A szakértő nagybátyám

Födémzsalu – amikor a nagybátyám először ejtette ki ezt a szót a vasárnapi ebédnél, mindannyian abbahagytuk az evést és rámeredtünk. Tudod, ő az a típus, aki mindenhez ért, legalábbis szerinte, és ha valamiről beszél, azt olyan magabiztossággal teszi, hogy még a szakemberek is elbizonytalanodnak. Most éppen arról mesélt, hogy a sógornője panellakásában milyen borzalmas állapotban vannak a födémzsaluk, és hogy ő már megmondta nekik évekkel ezelőtt, hogy ezt ki kell cserélni, de persze senki nem hallgatott rá. Anyám megkérdezte, hogy mi az a födémzsalu, mire a nagybátyám olyan képet vágott, mintha azt kérdeztük volna, hogy mi az a levegő. Elkezdett magyarázni valamit épületszerkezetekről, hőhídakról, párazárásról, és hogy a födémzsalu tulajdonképpen a legkritikusabb elem egy panelházban, mert ez tartja egyben az egészet, vagy valami ilyesmi. Közben olyan szakszavakat használt, hogy még a mérnök végzettségű sógorom is csak pislogott. A legjobb az volt, amikor előhúzott egy papírt és rajzolni kezdett, hogy megmutassa, hol helyezkedik el a födémzsalu, de a rajz inkább hasonlított egy ötéves gyerek művére, mint műszaki ábrára.

A nagybátyám persze nem állt meg itt, hanem elkezdett mesélni arról, hogy amikor fiatal volt, ő maga is dolgozott födémzsalu-szerelésben, és hogy akkoriban még tudták, hogyan kell ezt rendesen csinálni, nem úgy, mint a mai fiatalok. Állítólag egyszer olyan tökéletesen rakott össze egy födémzsalut, hogy még a főmérnök is eljött megnézni, és azt mondta, hogy ilyet még életében nem látott. Persze mi már ismerjük a nagybátyámat, tudtuk, hogy ez megint egy a híres történetei közül, mint amikor azt mesélte, hogy ő találta fel a dupla szigetelésű ablakot, csak elfelejtette szabadalmaztatni. De most nem lehetett leállítani, előadást tartott a különböző födémzsalu-típusokról, hogy van sima, van bordázott, van előfeszített, és hogy melyik milyen terhelést bír el. A feleségem már a telefont nyomkodta az asztal alatt, a gyerekek is unatkoztak, de a nagybátyám elemében volt. Még azt is elmesélte, hogy egyszer egy födémzsalu-konferencián volt Németországban, ahol ő tartotta a nyitóelőadást, és akkora sikere volt, hogy még ma is emlegetik a német födémzsalu-szakemberek.

Amikor végre befejezte a másfél órás előadását, és elment mosdóba, gyorsan rákerestem a telefonomon, hogy mi az a födémzsalu. Semmi. Egy találat sem. Még a szakmai oldalakon sem volt ilyen. Aztán eszembe jutott valami, és rákerestem a födém és zsaluzat szavakra külön-külön. És akkor jöttem rá, hogy a nagybátyám valószínűleg megint összekevert két dolgot, és ebből csinált egy új szakszót. Amikor visszajött, óvatosan megkérdeztem, hogy biztos-e benne, hogy födémzsalunak hívják. Persze felháborodott, hogy kétségbe merem vonni a szaktudását, és hogy ő negyven éve az építőiparban dolgozik, ha nem is mindig födémzsalukkal, de azért ért hozzá. Végül a sógorom, aki mérnök, diplomatikusan megjegyezte, hogy ő inkább födémzsaluzatként ismeri ezt a szerkezetet. A nagybátyám egy pillanatra elhallgatott, majd nagy lendülettel magyarázni kezdte, hogy a födémzsalu az a födémzsaluzat rövid, szakmai neve, amit csak a igazi szakemberek használnak, és hogy a sógorom nyilván csak az iskolában tanultakat ismeri, nem a valódi gyakorlati elnevezéseket. Innentől kezdve már mindenki csak mosolygott és bólogatott, mert tudtuk, hogy felesleges vitatkozni vele. A desszertnél már arról mesélt, hogy a födémzsalu-iparban milyen nagy változások várhatók, és hogy ő már most is tanácsadóként dolgozik több födémzsalu-gyártó cégnek. Amikor elmentek, anyám csak annyit mondott, hogy a nagybátyám még mindig a régi, és hogy legközelebb talán a pincemzsaluról fog előadást tartani. Azóta a családban, ha valaki nagyképűen magyaráz valamiről, amihez nem ért, azt mondjuk rá, hogy „ne födémzsaluzz már”. A múlt héten a fiam is hazajött az iskolából, és büszkén újságolta, hogy ő tudja, mi az a födémzsalu, mert a nagybátyja elmagyarázta. Látom, hogy a családi hagyomány tovább él.

legnotre