Zazzy története

Már elég régóta gondolkozom, hogy megírjam-e történetem, várni akartam, amíg “happy end” lesz belőle, de úgy gondolom, így is tanulságul szolgálhat.

13 éves koromban jött meg az első menstruációm, már nem emlékszem, hogy a rákövetkező mikor, de legjobb esetben évente 3-4 alkalommal jött meg. Mindenki azt mondta, várjak türelmesen, majd beáll, fiatal vagyok még. 19 évesen (1999-ben) megelégeltem a dolgot, és elmentem nőgyógyászhoz. Rögtön mondta, hogy hormonprobléma lehet, vért vettek, kiderült, hogy irtó magas a tesztoszteron-szintem. Az ultrahangon meg jó néhány ciszta látszott. Túlsúlyom ekkor még nem volt, de ez a két tünet elég kellett volna hogy legyen kiindulásnak szerintem. PCOS-ról szó sem esett, Norcolut, hogy megjöjjön, majd Closti a cisztákra (legalábbis az orvos azt mondta, reméljük, elég lesz a gyógyszer, és nem kell műteni) utána pedig Diane 35 fél évig. A cisztáim eltűntek, de mivel közben fogamzásgátlót szerettem volna, továbbra is a Dianét írta fel. 3 hónap alatt 10 kilót szedtem fel, (majd 2007-ig szép lassan még 20-at!!!), pattanásaim lettek és hullott a hajam.

Közben elkerültem a lakóhelyemről továbbtanulni, és ott jártam 3 havonta feliratni a gyógyszert. Vittem a korábbi leleteimet, nem mondtak semmit, szó nélkül írták tovább a Dianét. (2000-2004) A főiskola elvégzése után egy másik városba mentem, újabb orvosok (2004-2007) (igaz, csak sztk-s alapon, gyógyszerírásra az is jó volt), itt sem mondott senki semmit. Egyszer én rákérdeztem, hogy azt hallottam, ez a gyógyszer eléggé májkárosító hatású, igaz-e ez. Azt mondták, ez nem bizonyított, és különben is “erre a betegségre” nincs más! Ez utólag átgondolva egy kicsit fejbevert, ekkor már majdnem 7 éve szedtem, úgy döntöttem, visszamegyek magánúton a 99-es orvoshoz, mert ő elég elismert nőgyógyász a környéken, és időközben életem párját is megtaláltam, akár baba is jöhetett volna, elmentem hát hozzá, mondtam, hogy babát szeretnénk. Vittem a 99-es leleteimet, egyéb papírom nem volt. Ezen először felháborodott, hogy soha senki nem szólt semmit, semmilyen papírt nem kaptam, csak felírták a gyógyszert és kész. Jogos, de nekem eszembe sem jutott kételkedni az orvosokban (hiba volt), csak mostmár szerettem volna tovább lépni. 2007 január. A nőgyógyász egyből azt kérdezte, jártam-e valaha endokrinológusnál. Nem is hallottam soha, megmondom őszintén, és meg is ijedtem rendesen, hogy komoly baj van. Azt mondta, kérjek időpontot, de a Dianét addig is abbahagyhatom, úgyis tisztulni kell a szervezetnek.

Életem legmegdöbbentobb pillanata volt, amikor hazafelé az autóban bogarásztam a papíromat, ez volt ráírva: ISMERT PCO-s BETEG. Hogy én???? És ha ez így van, akkor ezt 99-ben miért nem mondta??? Sőt nemhogy nem mondta, nem volt az akkori papíron!!!

Január közepén március 5-re kaptam időpontot, rengeteg dolgom volt, egész gyorsan eltelt az idő, de mondanom sem kell januárban abbahagytam a Dianét, februárban még megjött, utána nem. Az endokrinológusnál annyi történt, hogy megírta a papírt a vérvételre (inzulin nem, csak cukorterhelés+hormonok) Március 26-án mentem vissza az eredménnyel (ezalatt a két hét alatt már volt fogalmam a PCOS-ról, és rátaláltam erre a honlapra is), egyértelmű IR, leírva ez a négy kegyetlen betű, de hála istennek a javasolt metformin is. 2×500-zal kezdtem, majd emeltem 3×500-ra. Viszonylag jól bírtam, könnyű volt megszokni. A lelkesedésem is nagy volt, elkezdtem figyelni arra, hogy mit eszek, és fogytam!!! A júliusi kontrollra már 6 kilót! Vérzésem viszont nem volt azóta sem, úgyhogy júliusban Duphastont kaptam. Közben összeházasodtunk (júl.7.) és egyre jobban hiányzik egy kisbaba.

Júliusban Duphastonnal megjött, utána megint nem, a 70. ciklusnap körül megelégeltem a várakozást, újra Duphaston. És úgy érzem, hiába tartok már a 10. mínusz kilónál, mégsem jó valami. Egyre több pattanásom van, a hajam még mindig hullik, a ciklusom meg… Október végén kontroll, remélem, az orvos mond valami okosat. Próbálok türelmes lenni, de egyre nehezebb. Pedig tudom, hogy viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, hiszen januárban döntöttem, hogy babát szeretnék, és március végén már metformint szedtem. Csak azóta már több, mint fél év eltelt, és nem úgy jön az eredmény, ahogy gondoltam. De bízom a “happy end”-ben, és ígérem, beszámolok majd (remélem, minél hamarabb :) )

Addig is köszönet a honlap létrehozóinak, és minden fórumos lánynak, és minden sorstársamnak üzenem, hogy kitartás, ha már itt vagytok, jó helyen/jó úton vagytok!

… a történet folytatódik! (KATT)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com