Zazzy története folytatódik…

… Előzmények…

Megígértem, hogy ha lesz pozitív folytatás, megírom a történetem folytatását, hát itt vagyok.

A történetem ott fejeződött be, hogy vártam a 2007 októberi kontrollt (nagyon), de sajnos nagyot csalódtam. Ismét (ahogy eddig mindig) kb. 2 perc az orvosi rendelőben, bár ciklus azóta se sehol, az orvos még csak vérvételt sem javasol, csak közli: Alakul ez.

Hogy ezt mire alapozta, nem tudom, mert márciusban volt utoljára vérvétel, fogyásom megállt, ciklusom nem volt. És még azt is hozzátette: Szemtelenül fiatal vagyok. Egyrészt ő sem idős, másrészt 27 évesen babára várva ez relatív. Szóval nagyot csalódtam, és úgy döntöttem, továbblépek, nincs értelme az időmet vesztegetni ezzel az orvossal.

Babanetes topiktársaim többen is rendelkeztek pozitív tapasztalatokkal (és eredményekkel) orvosok terén, akiket javasoltak. Így jutottam el decemberben a lakóhelyemtől 230 km-re, Budapestre, ahol egy teljeskörű PCOS-kivizsgálásban volt részem, belgyógyásszal, nőgyógyásszal, diétás tanácsadással. Életem első inzulinterheléses vizsgálata lehangoló eredményt hozott: 113 lett a terheléses inzulinom. Emellett a hormonok és a cukor sem volt valami fényes. Szóval volt mit helyrehozni.

Mivel se ciklus, se peteérés nem volt, januárban a nőgyógyász norcolut és clostilbegyt variációt ajánlott, vagyis stimulálni szeretett volna, azt mondta, hogy ezt a „ciklust” (a januárit) is eltemethetjük. Én a stimulációt visszautasítottam (aminek az orvos nagyon örült, csak megszokta, hogy mire hozzá eljutnak a párok, a türelmetlenség már nagy úr), mondtam az orvosnak, hogy szeretnék javítani az eredményeimen, diétázni, mozogni szeretnék a metformin mellett, hátha sikerül spontán, várjunk fél évet a stimulációval. És az első hihetetlen dolog az volt, hogy hosszú idő után először január végén spontán menstruációm volt! A temetett ciklusból! Elmondhatatlanul örültem.

Júniusban volt a következő inzulinos kontroll, tényleg szerettem volna javulást, nekiálltam diétázni, rájöttem, mennyire rosszul ettem korábban, még ha nem is sokat, de helytelenül. A mozgás nehezebben ment, de így is több volt, mint korábban, az is nagy eredmény volt, hogy bicikli helyett gyalog jártam mindenhová itt a lakóhelyemen, és azért heti 1-2 torna is belefért.

Olvadtak rólam a kilók (bár volt is miből még mindig) így összesen 2007 áprilisától 2008 júniusáig 18 kilót fogytam, lépten-nyomon dicsértek, hihetetlen érzés volt. Igaz, hogy 40 naponta, de végre elmondhattam, hogy van ciklusom! És hőmérséklettel, valamint korábban sosem érzett szurkálásokkal igazolt peteérésekkel!

A júniusi kontrollra (fél év alatt) felére (65-re) csökkent az inzulinszintem, és a cukrom is javult, a hormonok is rendeződni látszottak, kivéve a TSH-t. Sosem volt elég alacsony, de most jó magas lett, tehát felmerült, hogy alulműködik a pajzsmirigyem. A doktornő kivizsgálást javasolt, kissé elkeseredtem, hogy kezdenek helyreállni a dolgok, most meg a pajzsmirigy okoz majd gondot, ilyen értékkel (4,2 volt a TSH-m) azt mondták nem lehet teherbe esni.

El is napoltuk a babaprojektet, bár nem volt könnyű, ritkán mértem hőt, pihentünk, kirándultunk, próbáltuk élvezni a nyarat. Július 21-én kellett mennem ft3, ft4-es vérvételre, és ma sem tudom, hogy miért, úgy gondoltam, esély sincs, mégis,  előző nap csináltam egy tesztet, amin lett egy halvány második csík!!!A férjem éjszakás volt, reggel hatkor az ajtóban vártam, kezemben a teszttel, remegve kérdeztem, ő is 2 csíkot lát-e? Ő is annyit látott. El sem mertem hinni, ugyanakkor megijedtem, hogy mi lesz most, a pajzsmirigy nem okoz-e valami gubancot. Másnap nézettem hcg-t és progeszteront is, amit jól tettem, mert így gyakorlatilag rögtön kaptam progeszteronpótlást, hogy rásegítsünk egy kicsit, a hcg-ből pedig kiderült, hogy nagyon fiatal terhességről van szó. 9 hetesen kellett a TSH-val kontrollra mennem, tökéletes lett az eredmény, a baba helyretette a dolgokat. :)

Ma 18 hetes, 3 napja 4 dimenziós ultrahangon is láttuk, kiderült, hogy kislány, és iszonyatosan eleven, gyönyörű, várva várt baba, aki sokadik PCOS babaként akkor fogant, amikor a szülei a legkevésbé számítottak rá, semmivel sem törődve, akkor jött, amikor Ő jónak látta, amikor egy csöppnyi drukk sem volt bennünk, semmi görcsös akarás, az egyéves házassági évfordulónk éjszakájának ajándékaként csöppent az életünkbe.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com