Webes igaz története

7 éve tartó meghitt párkapcsolatunk során már sokszor beszéltünk arról a párommal, hogy milyen lesz, ha egyszer majd gyermekünk lesz. 2004. év végén közösen éreztük azt, hogy a kapcsolatunk elérkezett arra a szintre, hogy kisbabát vállaljunk. Decemberben abbahagytam a fogamzásgátlót, és attól kezdve nem védekeztünk.

Az elkövetkező néhány hétben azonban sokszor átfutott az agyamon, hogy 17 éves korom óta – mióta fogamzásgátlót szedtem – többször függesztettem fel a fogamzásgátló szedését néhány hónapra, de ezekben az időszakokban egyszer sem volt spontán menstruációm, így gyanítottam, hogy most sem lesz másként a helyzet. Mindezek ellenére 4 hét múlva lelkesen csináltam terhességi tesztet, abban reménykedve, hogy terhes vagyok. A teszt persze negatív lett. Teltek-múltak a napok, -hetek, de a vérzésem továbbra sem jött meg. Közben szorgalmasan bújtam az internetes fórumokat, kerestem hasonló problémával küszködő nők történeteit, írogattam nőgyógyász szakértőknek, akik szinte kivétel nélkül azt válaszolták hogy ne aggódjak, valószínűleg az az oka, hogy nincs vérzésem, hogy 7évig szinte folyamatosan fogamzásgátlót szettem. Türelemre intettek. Türelmes is voltam. Egy darabig. 2005. év elején mentem el először nőgyógyászhoz, aki először szintén a fogamzásgátlóra fogta a problémámat, és minden vizsgálat nélkül Bromocriptin gyógyszert írt fel, arra hivatkozva hogy ha ezt szedem, akkor biztosan meg fog jönni a vérzésem. Hát nem így lett. Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy másik orvost kell keresnem.

Az interneten továbbra is böngésztem a témával kapcsolatban, és többször szembe találtam magam ezzel a négy betűvel: PCOS. Bele-beleolvastam a topikokba, de valahogy mindig azzal léptem ki az oldalakról, hogy nekem tuti nem ez a bajom.

Az új nőgyógyászom első dolga az volt, hogy ultrahangot csinált. Megnézte a méhemet és mindkét petefészkemet. A saját szememmel láttam, hogy a petefészkeim tele vannak apró cisztákkal, illetve jóval nagyobbak a kelleténél. Ráadásul a méhem pedig negyedakkora, mint az átlag nőké. Amikor megláttam a cisztákat a képernyőn, azonnal eszembe jutott, hogy az egyik weboldalon ugyanilyen képet láttam egy PCOS-val kapcsolatos cikk elején. Ekkor már sejtettem, hogy talán mégis ez lehet az én problémám is. Ledöbbentem. Az orvosom elmondta, hogy a tüneteim és az ultrahang alapján szinte biztos hogy PCOS-ról van szó, és hozzátette hogy ez a betegség sokkal  összetettebb annál hogy egy nőgyógyász kezelje, és felírt egy beutalót a belgyógyászatra. Továbbá a kezembe nyomott egy receptet Norcolut-ra, hogy meghozzuk a vérzésem.

A nőgyógyász PCOS diagnózisa után mélyültem el jobban az nlcafé PCOS topikjában, és olvastam rengeteg sorstárs hozzászólását. Ekkor ismerkedtem meg – igaz, csak virtuálisan :) – Norkával. Rengeteget segített nekem, tartotta bennem a lelket, megnyugtatott, hogy a nőgyógyász nagyon bölcsen döntött hogy belgyógyászhoz küldött, bíztatott hogy jó úton járok.
Miután a belgyógyász által levett vérminták eredményei megerősítették, hogy valóban PCO szindrómám van. Az orvos felírta a metformint. Az eltelt néhány hónapban továbbra is csak Norcolut hatására lett vérzésem, spontán menstruációm sosem volt. A bőröm és a hajam egyre zsírosabb lett, az arcomon rengeteg csúnya pattanás jelent meg, és fokozódott a szőrösödésem is.

A metformin tartamú gyógyszert – Meforal 850mg – 2005 szeptemberében kezdtem el szedni. Fokozatosan emelve, eljutottam a 3x850mg-os napi adaghoz. Érdekes módon a menstruációm spontán továbbra sem jelentkezett. Ekkor még türelmes voltam, mert tényleg úgy éreztem, hogy jó úton járunk. Az nlcafé-s PCOS fórumon is egyre több „metformin baba” fogant meg, így sokkal könnyebb volt megélni azt a több hetet, hónapot. Könnyebb volt feldolgozni ezt az egészet úgy, hogy tudtuk hogy akár hónapoknak is el kell telnie ahhoz hogy a metfomin kifejtse hatását. Mindezek ellenére mégis örökkévalóságnak tűnt az a 6-8 hónap, amíg elérkeztünk 2006. év elejéhez. Menstruációm persze továbbra sem volt spontán, de – 5 hónap folyamatos metformin szedés után – megbeszéltem a dokimmal hogy a következő norcolutos ciklusomban Clostilbegyt tablettával, vagyis ovuláció-stimulálással próbálkozunk. A ciklusomat ultrahangos követéssel vittük végig, és a 11-12. napon találtunk 1db domináns tüszőt az egyik petefészkemben. Sajnos a tüsző nem repedt meg, és egy majd’ 5 cm-es ciszta lett belőle a ciklus végére. Megint csalódás. Ráadásul még ez a ciszta is… Szörnyű volt.

2 hónap alatt a ciszta azonban szerencsére teljesen felszívódott, és az orvos ismét Norcolutot írt fel, de előtte ultrahanggal megvizsgált.

Ekkorra már kezdtem idegileg kikészülni. A párom nyugtatott, ő még ekkor is higgadt és türelmes maradt, és ez hatalmas segítség volt. Akkor szakadt el nálam igazán a cérna, amikor a szokásos Norcolut adag beszedése után sem jött meg a vérzésem. Összeomlottam. Ültem a konyhában a férjemmel szemben, és zokogva kiabáltam neki, hogy én még erre sem vagyok képes, még gyógyszerrel „kreált” megvonásos vérzést sem tudok már produkálni. Teljesen kész voltam. Végső elkeseredésemben újra beléptem az nlcafé-ra és üzenetet írtam Norkának. Megírtam neki, hogy a Norcolut abbahagyása utáni 6. napon sem jött meg a vérzésem. Norka azonnal válaszolt, amiben leírta azt a három dolgot, hogy mi okozhatja azt, hogy nem jött meg a Norcolut-tól sem a vérzésem. 1.: hogy hiányzik az ösztrogéntermelés, 2.: hogy közvetlen előtte peteérés lehetett, illetve 3.: terhesség esetén. Kérte, hogy feltétlen csináljak egy terhességi tesztet, mielőtt visszamegyek a dokihoz.

Az elmúlt 8 hónap alatt még sosem voltam ennyire biztos benne, hogy nem vagyok terhes. Az esélytelenek nyugalmával csináltam meg még aznap este a terhességi tesztet. Majd nem hittem a szememnek. Csoda történt. A második csík szinte azonnal megjelent. És egyre erősebb lett. Szaladtam a férjemhez a szobába, hogy megkérdezzem ő is látja-e :) Ő is látta, mert tényleg ott volt a második csík is. Hihetetlen volt, de igaz, és számunkra tényleg egy csoda.

8 hónap metformin szedés, és másfél év reménykedés után végre teherbe estem. A kislányom 2007. január 8-án született meg, egy szinte problémamentes, boldog terhesség után.

Szeretném, ha a történetem minél több sortársamnak adna reményt, és erőt. Nem szabad sosem feladni, bízni kell magunkban és a metforminban.

Ezúton is köszönöm szépen Norkának a sok segítséget, tanácsot, és mindent :)

… a történet folytatódik! (KATT)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com