Víziliom története

1992. szeptember
Másodikos középiskolás vagyok. Egy ismerős kozmetikushoz megyek, mert rettenetesen szőrös a lábam. Leszedi, de egy hét után visszanő, ennyi pénz nincs a világon! Az iskolai úszásórán nagyon szégyellem, de nem bírok vele.

1994. december
17 éves vagyok. A kihalt iskola folyósón állok, már becsengettek. Az iskolaorvost várom, vérnyomásmérésre jöttem, de a doktor néninek el kellett mennie valahova. Kések a történelemóráról, de nem érdekel. Majd kimagyarázom valahogy. Végre megérkezik és betessékel a rendelőbe. 140/85. Kislány, ez egy kicsit sok, nem kellene annyit idegeskedni. Bambán nézek rá, az iskola védőburkában még fogalmam se volt arról, hogy mi a stressz, nem vagyok rossz tanuló, de annyira jó se, hogy kétségbe essek egy kémia kettestől. Felír egy gyenge nyugtatót, és vállamat veregetve bocsát utamra, hogy pihenjek és ne aggódjak annyit. A gyógyszert kiváltom, párat be is szedek, de jóformán egész nap alszom tőle, így hamar elhagyom. Nem foglalkozom többet a magas vérnyomással.

1995. április
Egy nőgyásszal nézek félénken farkasszemet. Doktor Úr, már 18 éves vagyok, de még mindig nem rendszeres a menstruációm. Kutakodik szorgosan, vérvételre küldd, majd oszt szoroz. A tesztoszteron kicsit magas, de szüljek egy gyereket, és minden rendbe jön! Én, gyereket? Még iskolába járok, anyukám szerint magam után se vagyok képes rendetcsinálni, és különben is hol, mikor és kinek? Ez hülye!

1999. november
Már dolgozom. Egy szakkönyvkiállításra jövök Budapestre, a Műegyetemre. Az egyetem wc-jének ablakán beszűrődő gyenge őszi fényben vizsgálom hajam. Vészesen hullik, és kínosan fogy. Mindig sok hajam volt és nem értetem ezt az egészet. Otthon Bánfi hajszeszt veszek, de büdös és nem is használ.

1999. december
Egy főiskolai vizsgáról érkezem meg a Népstadionhoz. Még van idő a vonatindulásig, így megnézem a BS-ben a karácsonyi vásárt. Táskák, bőrövek, és az aktuális divatos bordó színben ruha minden mennyiségben. Az egyik standon nézelődöm, mire megszólít az egyik eladó. Ezek nagyon jó hajápoló szerek kisasszony. Látom nagyon ritkás a haja a feje tetején, ha ezt használja egy hónapig nem lesz vele problémája. Ijedten a fejemhez kapok, és szó nélkül rohanok tovább. Végül az egyik árustól veszek egy sapkát, talán nem hiába mondta anyukám, hogy a hidegtől ki fog hullani a hajam, ha nem hordok sapkát. Mint egy dísztök, a sapkával a fejemben sietek a Délibe a decemberi hóesésben.

2002. június
Újra egy nőgyógyásznál, fogamzásgátlót szeretnék. Menstruációja? Hány napos? Alig hallhatóan, rettegve ejtem ki a számon, hogy sehány, nem rendszeres. Aggódó, 100 évnek tetsző 10 másodperc, most biztos nem fogja felírni! De már kanyarodott is a tinta a receptpapíron. Akkor szedje csak, ez majd rendbe teszi!

2005. április
Mustrálom a tükörképem és korábbi önmagamat megkérdőjelezve állapítom meg, nem is olyan vészesek ezek a szőrök, mit voltam és ettől oda! A fogamzásgátló remekül használ, gondom már csak ostoba tinipanasz a múltból.

2005. szeptember
Elmúltam 28 éves, és mint mindenkiben e kor tájt, megszólal bennem az anyaösztön. A fogamzásgátló állandó migrént is okozott és különben is nem mérgezem magam többet, no meg gyereket ide! Abbahagyom a sárga tablettát és nagyon bionak érzem magam. Eltelik egy, kettő, három, négy, öt, hat hónap. Nem menstruálok. Ja, nekem úgyis mindig rendszertelen volt, még magához tér, gondolkodik! Közben magamra kapok öt kilót és már nem csak jóllakott napközisnek nézek ki, hanem legalább 15 éves kamasznak, mert a drogériában bizony tinitonikot vásárolok. Azt se tudtam már, hogy milyet kell venni, annyi új termék jött azóta. Közben elsütök két-három tesztet is. Végül már a környezetem unszolására bejelentkezem egy újabb nőgyógyászhoz. Persze az összes barátnőm elkönyvelt terhesnek.

2006. március
Az orvosnál. Doktor Úr! Én nem menstruálok, de higgye el nekem, hogy nem vagyok terhes! Ekkor ezt már kényszeresen bizonyítottam barátomnak, szüleimnek, barátnőknek. Azt hittem hülyének néz majd, mondván hölgyem, aki nem menstruál, az csak terhes lehet. De ő csak kutakodott, monitorozott és kiejtette a száján, az akkor halálos ítéletnek tetsző mozaikszót. PCO! Legyen kedves még egyszer! PTO? OTP? És ez mit jelent? Sokcisztás petefészek. Gyerekem lehet? Lehet, de majd rá kell segítenünk egy klosztiakármi gyógyszerrel, vagy ha úgy se megy, majd ék alakú bemetszéseket ejtünk a petefészkén. A Tiéden – de ezt csak magamban. És ez súlyos, nem csak egy kicsit van? Az ultrahang képe tankönyvbe illő. Megsemmisülve, és az orvos szánakozó kifejezésével a lelkemben hagytam el a rendelőt. Hazafele sírós telefon anyukámnak és otthon internet. Fél tízre már tudtam inzulin rezisztenciáról, metforminról, és könnyeimet nyeltem kétségbeesésemben és dühömben, hogy 29 évesen kellett szembesülnöm egy olyan problémával, aminek részletei mindig is megkeserítették az életem. De éreztem azt is, hogy lehullt a lepel, és most már minden rendbe fog jönni. Pedig a meccs akkor még előttem volt.

2006. május
Remek ötletem van! Az interneten olvasgatok a PCO-ról, és azt gondolom, hogy aki a PCO metformin összefüggéséről ír, az az én emberem. Bejelentekezek egy pécsi nőgyógyászhoz aki, szuper tanulmányt publikált és mint kiderül régi osztálytársam apukája. Két nap szabit veszek ki és leutazom Pécsre a szüleimhez. Csodás májusi napsütés és metformint kérek szülinapomra odafentről. A Doktorbácsi kedvesen néz, de metformint nem ír fel, végül kiharcolom, mondván “csak kpróbálnám”, erre kapok egy dobozzal, de Dianét mindenképpen szedjek hozzá! Teljesült a születésnapi kívánság, Meforallal a táskámban autózok hazafelé.

2006. június
Egy ismerős ajánlotta endokrinológus rendelőjében állok, belül tombolok a dühtől, azt állítja, kutya bajom és erről még papírt is ad.

2006. október
Időközben a házorvosom nagyon rendes, és mindig felírja a Meforalt.
De azért mélyen a zsebembe nyúlok és feldöcögök az Istenhegyi Klinikára. Vért vesznek, majd egy hét múlva kétségbeesett telefont kapok. Mielőbb menjek vissza, az eredmények nem jók, a Doktor Úrnál jó kezekben leszek.
A Doktorbácsi rendes, részletesen elmagyarázza, hogy mi a bajom és adagot emel, de fogamzásgátlót hagyjam abba, mert így nem tudja ellenőrizni a hormonokat!

Napjainkban
Már nem félek. Az NLC fórumán tartom a kapcsolatot sorstársaimmal, ami mindig erőt ad. A fórumon a bemutatkozó oldalamra ezt írtam:

Remélem, hogy a betegség felismerése ad annyi pozitívumot, hogy az önismeret tanulása során kidobhatok néhány rossz dolgot az életemből.

És valóban! Mindenkinek akad valamilyen baja. Nekem ez adatott. Egy régi kínai mondás szerint a hosszú élet titka a következő: válasszunk egy hosszan tartó betegséget, és gondosan ápoljuk magunkat! Mert aki beteg, az jobban figyel magára, érzi az életének a korlátait és így nem szalad el vele a ló. És ha Isten is adja, felveszenek az Egészségügyi Főiskolára, dietetika szakra. Másképp élem az életem. Régebben például faltam, most azt eszem, amire úgy érzem, szüksége van a szervezetemnek. 8 kilót fogytam, leesik rólam a nadrág, amitől jól nézek ki és sportolok, ami megvidámít. Lehet, hogy nekem ezt kellett ahhoz, hogy átértékeljem az életem. Nem mindenki kap erre esélyt!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com