Törpilla története

Sajnos nincsenek írói vénáim, de azért szeretném én is megosztani a történetem. Mivel igencsak hosszú megpróbálom tényszerűen lehetőleg érzelmek nélkül leírni, de még így is hosszú lesz sajnos. Viszont van Happy end.

Mint mindenki története az enyém is egyedi, de talán segíthet másoknak. Egyedi, mert nekem sem tini sem 20 as éveimben nem voltak sem szőr, sem mensi, sem súly, sem egyéb tipikus PCOS problémáim. Sőt ez később is igaz lesz, mégis itt a helye a történetemnek, mert az inzulinrezisztencia ideköt.
A párkapcsolatom úgy alakult, hogy 33 évesen álltam készen arra, hogy babát vállaljak. És szerencsémre, rögtön az első adandó alkalommal teherbe is estem, és egy problémamentes terhességből megszületett kislányom Hanna 2004.nyarán. A problémák valahol ekkor kezdődtek, bár utólag, már tudom, hogy a terhességem alatt is volt egy intő jel, hogy valami nincsen rendben. Mégpedig az hogy 24 kg- ot híztam úgy, hogy alig mertem enni, salátán, húson gyümölcsökön éltem, szintén kis mennyiségben. És az akkori terhesség terheléses cukor eredményei is utaltak már problémára, de az akkori orvosom teljesen elégedett volt, azzal, hogy a sima reggelizős terhelés után egy órával a cukrom, már a referencia tartomány alsó határára esett vissza. Igaz a 0 perces teljesen szép volt, 4, 2. ma már tudom, hogy ez nem normális. Szerencsémre sokáig tudtam szoptatni, és bár körülöttem a kismamik nagy részének fél éven belül megjött a mensije, nekem a 16 hónap után jelentkezett először, igaz addig szoptattam is, bár az utolsó pár hónap már komfort szopi volt inkább. Mivel szerettünk volna még egy babát („kistesót”) mihamarabb, abbahagytam a szoptatást, és vártam, hogy akkor a szokás szerint pikk pakk teherbe essek. Hát ez nem történt meg, még vagy 6 éven keresztül. Valójában itt kezdődik a történet…

Fél év után kerestem fel az első nődokit, hogy itt valami nem stimmel, mert én teherbe esős fajta vagyok, de csak legyintett, hogy fél év az semmi, próbálkozzak még és „nem kell rajta görcsölni”.  (Aha, ez a kedvenc frázisom az egész 6 év alatt). Nem hagytam magam, mondtam akkor is vizsgáljanak meg, és láss csodát, kiderült, hogy bár szépen 31-32 napra mindig menstruálok, peteérésnek se híre sem hamva. Megnyugtatott, hogy ó ez nem baj, hiszen van egy „csodaszer” a Clostylbegyt tabletta, azzal mindenki elsőre, aki mégsem, az másodikra tutti teherbe esik…. Nagy reményekkel kezdtem el szedni a tablettát, rögtön 2×1 dózisban. UH. követéssel néztük, és láss csodát, lett 7 db domináns tüszőm…. Kaptam tüszőrepesztő injekciót, de mondta a doki, hogy hát ez kicsit fájni fog, mert enyhén???? túl vagyok stimulálva, ha nagyon fájna szóljak, kórházba kell mennem. Hurrá. Hát nagyon fájt, de sikerült kb. 2 óra alatt elérnem (persze hétvégén volt) a dokit, és mondta, ha beveszek fájdalom csillapítót és használ, akkor ne menjek. Használt szerencsére, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy akkor ő felelősen tájékoztattt, de ezt már nem tudom meg, nem is akarom már. Persze baba nem lett belőle, örültem, hogy élek, nemhogy termináltan együtt legyek a párommal…

Következő ciklusban ebből kifolyólag, csak napi 1 clostyt kellett 5 napig szednem. Nos ebből egy db petesejt sem lett.. és innentől kezdve, még vagy 2 évig nem is volt soha többet petesejtem, érőben lévő tüszőm. lett viszont minden alkalommal 3-4 mm es méhnyálkahártyám (closty vékonyítja, elvárt a teherbe eséshez minimum 8-10 mm vagy több). Váltogattam a dokikat 2-3 havonta (ezt nem bánom , mert ha nem találja  ahibát, és ne tud segíteni a doki, menjetek tovább lányok ezt tanácsolom, mert az idő csak fogy), de mind a csodaszerrel akart próbálkozni, én meg „jókislány” révén hittem mindnek, és szedtem a clostyt rendületlenül. Ez így utólag butaság volt, hisz azért váltottam őket le, mert ez a kezelés nem hozott eredményt, és nem tudtak más alternatívát mondani. De új doki, új remény is volt. A legutolsó dózis amit beszedtem, már napi 3×2!!!! 20 napig!!!…. és mindegyik doki csodálkozott, hogy ezt nem értik, miét nem hat és egy elefánt is 10 es ikreket szülne ettől. Nagyon elkeseredtem és hozzá kell tennem, hogy a closty hcg kombótól már az első 3 hóban 8lkilóm feljött rám, mint egyéb mellékhatás a szokásos mellékhatásokon túl, amit mind produkáltam. Volt, doki, aki szerint ez szuper, mert túl vékonynak talált korábban és arra fogta a peteérés hiányát…

A kb. 6-7 nőorvos (válogatottan ajánlott nagy nevek) közül 2, az első és az utolsó volt az aki nézetett hormonszintet egyáltalán, de mindketten tökéletesnek találták az eredményeket. A PCOS fel sem merült, mert vékony vagyok, és nincsenek cisztáim. Egyedüli tünet a másodlagos (értsd már szültem egyszer) meddőségem volt, és talán az hogy az államon kinőtt kb 2-3 nem odavaló szakállszőrszál.

A kisebb nagyobb megszakításokkal szinte 2 évig szedett closty mellett kaptam néha Medrolt, mert biztos az agyalapi mirigyem mondta fel a szolgálatot, és ez milyen jól fog hatni rám. Meg egyébként is hízni is tudok majd tőle. Kaptam Bromocriptint, de csak ciklus első napjain kellett szednem 5 napig, mert a prolaktin szintem ugyan a referencia tartományban volt, de még mindig 2 évvel a szopi elhagyás után is volt kis tejcsorgásom.  Na, nem múlt el ettől sem.

Az utolsó nőorvosnak volt egy elejtett mondata, hogy nem tud velem mit kezdeni, és lehet, hogy endokrinológussal is meg kéne nézetnem magam, a jó hormonok, de tejcsorgás miatt. Neki végül is ezt köszönhetem, mert megjegyeztem és be is jelentkeztem egy a munkahelyem által igénybe vehető klinikára, endokrinológushoz. Igaz fél évre kaptam majdnem időpontot, de kivártam, úgyis el voltam keseredve mivel stimuzható sem vagyok, lombikom sem lehet felkiáltással, inkább csak a végre akartam már járni, nem is tudom miben bíztam.

Így kerültem Tűű doktor kezébe (nagy véletlen és szerencse, hogy épp akkor még dolgozott azon  a klinikán, amit igénybe vehettem a munkám által), aki a tünetek, élettörténet alapján mondta hogy vagy pajzsmirigy problémám, van, vagy inzulinrezisztenciám vagy mindkettő, nézzük meg. Hát inzulinrezisztenciát választotta a szervezetem….., és bár PCOS nem vagyok kimondottan de PCO szerűen működök az IR- nek köszönhetően.. Kaptam rá metformint, diétás tanácsadást, sportra felhívást és láss csodát, már a következő hónapban volt peteérésem, ahogy el kezdtem szedni, és nagyon szigorúan tartani a diétát sportot mindent. Azóta is elég szigorú vagyok magammal ezzel kapcsolatban. Spontán stimu, egyebek nélkül el kezdtem működni!!! Nagy lökést adott ez nekem lelkileg, de sajnos hiába vártam a csodát, peteérés mellett sem estem teherbe. Ekkor kezdtem felismerni, hogy lehet olyan „szerencsés” vagyok, akinek nem csak egy baj okozza a meddőségét, hanem talán más is.

Így újabb nődoki keresésbe fogtam, akivel meg tudtam csináltatni az átjárhatósági vizsgálatot. Persze itt már tudtam mindig mit akarok és semmit nem bíztam a dokikra, úgy mentem, hogy ezt és azt akarom, megcsinálja, vagy sem…..Átjárhatónak bizonyultam,de nem estem teherbe továbbra sem. Közben a párom is tökéletes eredményeket produkált. Ismét úgy éreztem zsákutca, de felbuzdulva azon, hogy elvileg nincsen akadálya teherbe esésnek, kértem a koromra való tekintettel (ekkor már 38 voltam) legyen inszemináció. Hát nem lett, mert terhes lettem, de nem tudtam róla, mert mesiztem terhesen!!!!! ( eddig csak sztorikban hallottam ilyet), és elkezdtem a stimut az inszemhez, de „fél időben, mikor UH- ra kellett volna mennem, hogy akkor mikor lesz az inszem, vérezni kezdtem. Mint kiderült, valószínűleg ikrekkel! voltam terhes, és nem félidőben voltam hanem terhesen mensiztem, és a 6 -dik hétben voltam. Erre szedtem be a stimus gyógyszereket is L Sajnos műtét lett a vége, de a remény megvolt, hogy mégiscsak tudok én teherbe esni. Az hogy, ki tudja mi volt az oka a vetélésemnek nagyjából így nézett ki: „nem érdekes, előfordul, legyek nyugodt, stb., bla, bla, bla… mások akár 5x is levetélnek mire sikerül, stb..”

Végül nem kellett sokat várnom, rá 3 hónapra, ahogy lejárt a türelmi idő ismét teherbe estem. Izgalom indult, most nem mensiztem minden ok. volt, egészen a 6- dik hétig. Itt el kezdtem vérezni „rózsaszínezni, barnázni”, de kaptam hormonpótlást, szigorú ágynyugalom, ami megszüntette ezt és a babuci a 8-9 hetes UH- gon már- már kalimpált a kis kézcsonkjaival, meg mint egy kis gumimaci ott hasizmozott az ultrahangos monitoron. Sajnos ekkor láttam őt utoljára, mert a 11 hetes visszarendelésnél, már nem élt. Ismét küret lett a vége. Majd egy évig megint nem estem teherbe, de nem is nagyon mertem. Közben mert nem tudtam elfogadni a „van ilyen” okokat a vetélésre, elmentem, mint habituális vetélő, mindenféle kivizsgálásra, de mindent rendben találtak, nem lettem okosabb. Választ nem kaptam a vetéléseim okára.

Egyik hónapban mensi helyett kávé zacc szerűség jött belőlem, ezért elmentem immár nem tudom hányadik orvoshoz, de kézenfekvő volt, hogy Arnold dokihoz menjek, aki akkor az MM-ben volt az egyik nőgyógyász meddőségi specialista. Megnézett és mondta, hogy a méhüregem nem tetszik neki, nézzünk már bele, és ajánlotta a János kórházban a Lintner doktort, aki a hiszteroszkópiás eljárás nagy mestere itthon.  És itt a történet másik pillére. Merthogy nálam 2 volt. Kiderült, hogy a méhüregem a korábbi császármetszéses szülésemnek köszönhetően, gyakorlatilag 0, olyan vastag sövény volt, hogy csoda volt, hogy az a 2 terhesség megtapadhatott valahogyan anno. Illetve választ kaptam arra, hogy a majdnem minden hónapban voltak „szellemcsíkos” tesztjeim (amiket később vv igazolt, hogy volt hcg bennem), csak mindig megjött végül, miért is voltak. Az IR kezeléssel már volt peteérésem, meg is tudtam termékenyülni, de fizikai akadálya volt a megtermékenyített petesejtek megtapadásának. Nem volt hova.Végül 2 műtét kellett ahhoz, hogy a  méhüregem „közel normális nagyságú és alakú legyen”.
A műtéteket követően (a 2 között is el kellett teljesen 3 hónap pihenő), 3 hó pihenés után lehetett próbálkozni. Ekkor már 40 éves lettem közben (5- dik éve ment a kálvária)….Ekkor azt mondtam, ha már ennyi mindenen átmentem kor ide vagy oda,  most vagy soha 2-3 ciklust adok még magunknak. Sajnos ebből megint egy biokémiai terhesség lett a második hónapos próbálkozásnál, így feladtam, mondván, ha van harmadik ok, azt én már nem derítem ki, kicsúsztam az időből.

Az aktuális kontrollon Tűű doktornál mondtam, hogy mivel a hormonjaim már rég rendben, és babát sem szeretnénk már (dehogynemJ) beszéljük meg hogyan tudom csak diétával fenntartani az állapotomat, nem szeretnék gyógyszert szedni, hiszen jó ideje a vetélés megelőzés miatt kellett már szednem inkább csak. És mivel még mindig volt tejcsorgásom ( 6 év telt el a szopi után), kértem, hogy ha kell, mínuszba nyomjuk le a prolaktinomat, mert legalább ettől szeretnék megszabadulni. Nos mivel évek óta kezelve voltam metforminnal, de a tejcsorgás nem szűnt meg teljesen, holott a prolaktin értékeim nem voltak magasak (értsd a referencia érték felénél is kevesebb), így Doktorúr felírta nekem a Norprolaktot. Ez 1 hónap alatt szüntette meg a tejcsorgásom, és a plusz 2-3 kiló (ami csak engem zavart, mert a BMI –im így is 20-19 es tartományba esett), ami a szülés óta, clostyk óta nem ment le sehogyan sem, leolvadt rólam. A következő hónapban pedig teherbe estem, ezúttal „rendesen”.

Romantikus :), mert a pozitív tesztem pontosan 7 évvel a kislányom pozitív tesztjének napjához igazodott, és a jelenlegi terhességem napra pontosan ugyanabban a ciklusban zajlik, csak 7 évvel később. Csak ezúttal kisfiút várok és reményeim szerint június hónapban boldog megfiatalodott kismama lehetek ismét.  És azt is remélem, hogy talán van tanulság benne, és hogy lesz olyan olvasó, aki talán épp az én történetem révén kap reményt, vagy ötletet hogy milyen irányban induljon.

És végül, de nem utolsó sorban nem tudom hálámat hogyan kifejezni a Mensmnetis csapatának, Tűű dokinak, Arnold dokinak, a lányoknak a recepción( Angéla, Judit)  mindazt a sok bátorítást segítséget, amit nem csak a kezelésekben, de lélekben is nyújtottak minden alaklommal nekem. És bár nem az MM csapat tagja, de Lintner doktor úrnak is meg kell köszönjem, hogy úgy rendbe tette a méhemet, hogy ki tudjak ilyen előzmények után hordani  41 évesen is egy babát.

Továbbá sokat köszönhetek a NLC PCOS fórumának is, az ottani lányoknak, akik története már évek óta itt van ezen a honlapon, és erőt, tanulságot adtak nekem, vagy lelket öltöttek belém és többeket akár személyesen, vagy virtuálisan megismerhettem.

És magának a honlapot szerkesztő csapatnak is, hiszen az évek során igen nagy tudást halmoztak fel egy helyen. Aki meg akarja ismerni a betegségét, lehetőségeket, és mindent, ami ezzel kapcsolatban a modern gyógyulás irányában vezet, az itt mindent egy helyen megtalál. Óriási munka, hit, elkötelezettség van mögötte, minden tiszteletem a szerkesztő csapaté.

Köszönöm, hogy a csoda, nem csoda, hanem valóság lett a számomra is!
2011-06-13

Törpilla_5 (Jula)

Andris 2011 június 12-én, pünkösdvasárnap született.

Andris 2011 június 12-én, pünkösdvasárnap született.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com