Tamara78 története

A menstruációmmal mindig problémák voltak. Emlékszem, mikor 16 éves voltam, túl az általános iskolán, ahol már minden lányosztálytársam menstruált, nekem még se híre, se hamva  a vérzés elkezdődésének. Középiskolában már szabályosan szégyelltem és tagadtam, hogy körülöttem mindenkinél rendszeres téma ez, csak nálam nem… Amolyan „fogyatékosságnak” éreztem. Anyukám unszolására felkerestünk egy helyi nődokit, aki hasi UH-al megnézett és mindent rendben talált, legalábbis szervileg. Persze hormonvizsgálat és egyebek fel sem merültek. Felírt egy Mikrofillin nevű gyógyszert, amitől pár hét múlva a 17. életévemhez közel menstruálni kezdtem. Végre nagylánynak érezhettem magam… Persze a „rendszeres menstruáció” fogalmát még véletlenül sem sikerült megismernem. Egyszer 3-4 havonta, másszor meg évente 1-2 alkalommal véreztem. Ez legbelül mindig nagyon-nagyon bántott. Teltek az évek, és én ezalatt többször is nekifutottam egy kivizsgálásnak, de soha nem jutottam el odáig, mert az általam elfogyasztott több tucat „hozzáértő” orvos, csupán nyugtatott, hogy „örüljek, hogy nem kell betétre költenem”, meg „ha szülök, utána úgyis beáll”, meg „minek akarok én minden hónapban menstruálni, majd ha babát akarok, akkor szóljak és pikk-pakk feltuningolnak és teherbe esem” ….. Ezeket a válaszokat kaptam, pedig ahogy írtam, nem egy nődokinál voltam. Egyetlen egyszer nem küldtek hormonvizsgálatra és nem néztek szét bennem alaposan. Kezdtem feladni, hogy majd csak lesz valami. Diane35 nevű fogigátlóval tömtek még akkor is, amikor igazán nem volt szükségem rá. A Diane-től viszont nagyon puffadtam és vizesedtem, bár a bőröm, hajam, ciklusom makulátlanul tökéletes lett. A Diane szedése előtt  hónapokig kozmetológushoz jártam, mert úgy nézett ki az arcom, mintha elfertőződött volna. Iszonyú mély, mérgespattanásaim lettek és hatalmas göbök voltak az egész arcomon ( később szerencsére  ezek teljesen eltűntek). Már ekkor kellett volna sejteni, hogy valami komolyabb hormonprobléma áll a háttérben. Nagyjából  1-1,5 évig szedtem a Diane-t, majd pihentem kb. 1 évet. Ez idő alatt ismét felborult az addig művileg beállított ciklusom. 1 év alatt sikerült 2x menstruálnom…. Ekkor már Pesten laktam és ismertem a férjemet, aki ezeket a dolgokat megtudva először úgy nézett rám, mint egy UFO-ra és azonnal orvoshoz küldött. Én sírtam, tiltakoztam, mondván: úgysem tudnak velem semmit csinálni, alapból elvagyok fuserálva, ez van, így kell élnem és így kell elfogadni. Nagy nehezen mégis rászántam magam egy sokadik nőgyógyászra, aki „természetesen” ismét fogamzásgátlót javasolt. Ekkor Minulet-et kezdtem el szedni, megint teljesértékű NŐ voltam. Igen ám, de az állandó gyógyszerfeliratás kezdett az agyamra menni ezért úgy döntöttünk, hogy máshogy védekezünk, nem szedek gyógyszert. A folytatást szerintem mindenki sejti, mensim ismét hébe-hóba jött meg. Ekkor már elkezdtem kutatni az interneten, fórumokat, orvosi oldalakat olvasgattam és ekkor került először látóterembe a PCOS. Ez 2002-2003 körül lehetett. Az első felületes, akkori  infóim alapján egy PCOS beteg: kövér,  zsíros a haja és hullik, tele van cisztával és pattanásos ( ami ugye nekem ekkor már egyáltalán nem volt) és szőrösödik. Nocsak… igen, kicsit erősebb a lábamon a szőr, bajuszkámat is rendszeresen  kell gyantáztatni. Na, de nem vagyok kövér, sőt! Magas, vékony vagyok, egyáltalán nem hízok, hasam lapos mint a deszka, hajam nem hullik…..Hurrá, nem vagyok PCOS!! Kicsit fellélegeztem. Na, de akkor mi ez?? Jegeltem a témát egy kis időre, majd újabb nődoki következett, akinél sikerült kiharcolnom egy hormonvizsgálatot, aki szerint  sem szervileg , sem hormonálisan semmi probléma…Ekkor rákérdeztem kerek perec, hogy esetleg nem vagyok-e PCOS .Ezt hallva  majdnem nekem esett, hogy képzelem én, hogy diagnózist felállítok magamnak, elvégre ő az orvos, mégiscsak tudná!! Rámmordult, hogy nézzek már tükörbe: „Maga szerint Ön egy ronda, kövér, szőrös, férfias nő????” Ezek után még én kértem bocsánatot és szemlesütve elballagtam…. Sajnos ezzel valamelyest meg is győzött és 1-2 év teljes csend következett. 2005-ben  ahogy az esküvőnk közeledett és szóba került a családalapítás, elérkezettnek láttam az időt a sokadik „ nőségi rendrakási” kísérletemnek. Ismét kutakodni kezdtem a neten, újságokban, stb.. Érdekes módon, akárhányszor felmerült a rendszertelen menstruáció fogalma, mindig megjelent ez a rövidítés, hogy  PCOS és vele együtt a megoldás: metformin.

Ekkor már 2007 nyara volt, amikor elhatároztuk, hogy itt az ideje teherbe esnem. Már előre féltem az újabb dokitól, aki hallva tervemet, azonnal Clostilbegyt szedését javasolta, mondván ettől pikk-pakk összejön. Nem szedtem be. Valami miatt nem hittem neki, ezt én felszínes megoldásnak éreztem és  a gond gyökerét akartam orvosoltatni. Ekkor már hébe-hóba írogattam az nlc fórum „PCOS„topicjába, és nagyon lassan kezdett felszállni a köd, kitisztulni a kép és egyre erősebben éreztem, hogy kell egy endokrinológus, vagy belgyógyász és egy  PCOS-t ismerő és kezelő nődoki. A fórumos lányoktól rengeteg nevet, ötletet, tanácsot kaptam, amit ezúton is köszönök nekik.

Így kerültem egy nagyszerű nődokihoz, aki első UH alkalmával majdnem biztosra mondta a PCOS-t, mivel tele volt mindkét petefészkem cisztákkal. A vérvételből kiderült fordított LH/FSH arány és a  kicsit megemelkedett tesztoszteron szintem is igazolta a gyanakvást. Végtelen boldog voltam és nagyon megkönnyebbültem és biztosra éreztem, hogy mostmár minden rendben lesz.  Mikor 2007. szeptemberében kiváltottam az első doboz metformint,  sírni tudtam volna örömömben. Ekkor már 3. hónapja próbálkoztunk a babával, igaz, hogy kezeletlenül és minden számolgatás nélkül, csak úgy spontán. 2007. decemberében már emelt adagot ( 2 x 850mg-ot) szedtem, de a kontrollon nem bíztattak túl jóval, mert a mensim alig rendeződött és peteérésem sem volt, mivel ekkor már hőmérőztem és a hőgörbém katasztrófa volt…. Kezdtem teljesen összetörni, ekkor már éjjelem-nappalom erről szólt, csak ez érdekelt, nagyon türelmetlen voltam, hiába mondták, hogy adjak időt a metforminnak hatni…. 2008 januárban láttam, hogy cisztáim változatlanul visszaköszöntek az UH képernyőjén és a mensim is sok barnázással kezdődött és ezzel is fejeződött be, továbbra is összevissza, bár ekkor már azért 45-55 naposak voltak a ciklusaim.  Nem bírtam tovább, kiharcoltam magamnak mégiscsak a clostilbegyt receptet és újabb metformin adagemelés következett. Ekkor már peteérés serkentő homeopátiás szereket is szedtem, hőmérőztem, Aviva tornáztam, cickafark teát ittam, néha tornáztam, mozogtam, de sajnos a diétával még mindig hadilábon álltam… Kezdtem mégjobban belelovallni magam. Ekkor anyukám és anyósom tanácsára pluszba megpróbálkoztam egy természetes módszerrel is, hátha ez is segít egy kicsit. Elmentem reflexológushoz, aki az első perc után közölte, hogy a petefészkeim totál állnak, sárgatestelégtelenségem van. A kezelés után azt mondta, hogy 6 hét múlva, de max. 2-3 hónapon belül babás leszek. Nem hittem neki, bár titkon reméltem, hogy tévedek. Ekkor 2008. január 22.-e volt. Még elmentem hozzá 2 hét múlva és vártam a Clostilbegyttel  a fiókban és a nődokimmal történt egyeztetés után, hogy a következő mensi után kezdjük  végre a stimmut, aminek a sikerében maximálisan reménykedtem…..

2008. március 13.-án azonban furcsa, barnás-rózsaszínes pecsételést észleltem. Azt hittem, hogy ismét a ciklusom szórakozik és ismét a menstruációmat rendszeresen megelőző napokig tartó barnázás következik. Meglehetősen összeomlottam, hogy állapotom nem javult semmit. Próbáltam elérni a nőgyógyászomat, hogy mondjon erre valamit, és megbeszélni vele az előzőleg már szóba került cikluskövetés részleteit és teendőimet a stimmulációval kapcsolatban. Nem értem el  sehogy sem. Nagyon dühös voltam.

Másnap ez a pecsételő vérzés már nem jelentkezett és aztán sem. Kezdtem gyanakodni. Ilyen eddig még nem fordult elő. Ekkor megnéztem a hőmérsékleti görbémet, ahol már 8. napja 36,8 és 37,2 között  volt az ébredési hőm. Gondoltam ez jó jel lehet. Mi lehetett ez a kis pecsételő vérzés? Csak nem beágyazódás??? Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Következő 2 nap, mint egy zombi, úgy járkáltam a lakásban és folyton számoltam, mértem és egyre inkább reménykedtem, álmodoztam. 2008. március 16.-án vasárnap reggel nem bírtam tovább, azt mondtam a férjemnek, azonnal tesztet kell vennem. Ébredés után mint a villám, úgy tűztünk a hipermarketbe tesztért. Hazaérve, remegve, sírással küszködve bontottam ki a csomagolást. Számításaim szerint ekkor a 12. nappal haladhattam túl a peteérést, tehát egyértelmű eredmény fog születni. Belemártottam a tesztcsíkot a pisibe, letettem a mosdóra, majd imádkoztam. Azt hittem, hogy kiköpöm a szívemet a számon, annyira izgultam és remegtem. Kirohantam a fürdőből, férjem ekkor a nappaliban ült. Visszarohantam, majd megnéztem a tesztet. A teszt működését jelző kontroll csík megjelent, majd nagyon halványan mintha valami más is történt volna…. Kiabáltam a férjemnek, hogy : „Úristen, nem hiszem el,  azonnal gyere ide!!! Mit látsz??? Két csíkot látsz??? Van ott valami???” Erre Ő: „Igen!! Ez 2 csík!!”Ekkor már én is halványan, de egyértelműen láttam. Fel-alá járkáltunk, remegtem, sírtam és azt hittem álmodom. Nem próbálom, mert egyszerűen  nem tudom leírni, hogy pontosan mit is éreztem…Terhes vagyok, kismama vagyok, szülni fogok, kisbabám lesz.. Ezeket hajtogattam remegve. Pityeregtünk, nevettünk, járkáltunk fel-alá, és néztünk magunk elé. Egy vacak kis papír tesztcsíkot csodáltunk, fényképeztünk és ott kuporogtunk felette.. Örömünk határtalan volt….”

Jelenleg 2 és fél hónapos kisbabámmal töltjük mindennapjainkat. Bence 2008. november 14.-én született 3230 g-al, 55 cm-el. Gyönyörű, gondtalan, komplikációmentes terhességem és méggyönyörűbb szülésem  után úgy érzem, hogy egy nagyon szerencsés, boldog és elégedett ember lehetek, aki végre NŐNEK érezheti magát.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com