Sloky története

Bár létezett volna egy ilyen honlap, illetve egy ilyen jól informált, segítőkész társaság már 4-5 évvel ezelőtt is, akkor talán én is – ahogy K.ir barátnőm mondaná: “sity-suty” kategóriás lehetnék. De azért elárulom, ha nem is jött olyan gyorsan a siker, azért happy end lesz a vége. Ha a történet közben nem is említem meg, de nagyon sokat köszönök Norkának és a pcos fórum kezdő csapatának a sok információért, segítségért, tapasztalatokért.

2002. őszén terhes lettem, nem volt egy előre tervezett baba – csak úgy “véletlenül” sikerült – mégis örültünk neki. Sajnos nem sokáig tartott az örömünk, mert a 7-8 hét környékén elvetéltem. Az orvos csak annyit mondott, sajnos elofőrdul.

Ezután kezdődött a szép 28 napos ciklusom rendszertelenné válni, amit sokáig a megszakadt terhességnek tulajdonítottam. (Illetve most már tudom, hogy annak is köszönhető, hogy abbahagytam a versenyszerű sportot, ami addig kordában tartotta az anyagcserémet, és jöttek a kilók felfelé.) Amikor már 2-3 hónapja kimaradt a vérzésem kezdtem orvostól orvosig járni.

Szerettünk volna újra kisbabát, de nem estem teherbe. Jó pár hónapig minden előzetes kivizsgálás nélkül kaptam Clostylbegitet kúraszerűen uh követés mellett, illetve javaslatokat, hogy mikor legyünk együtt – nem jött be. Az orvos azt mondta ő nem érti, miért nem sikerül, neki a tudománya eddig tartott menjek specialistához.

Újabb orvoshoz kerültem, aki azt írta az első uh kérő papírra, hogy: pco?. Bár nekem nem mondott semmit, hogy mire gyanakszik, én mégis elkezdetem kutakodni az Interneten, hogy mit is jelent ez a 3 betű? Mire visszamentem a lelettel a kezemben az orvoshoz (mindkét oldali petefészekben apró ciszták), már tudtam mit jelent ez az apró rövidítés. Viszont ez az orvos sem küldött terheléses cukorvizsgálatra, meg sem említette a metformint, hanem azt javasolta fogyak le 20 kg-t és közben szedjek diane35-öt, majd 3 hónap múlva menjek vissza. Hát nem mentem, tovább keresgéltem olyan orvos után, aki jártas pco kezelésben.

Egy ismerős javasolt egy meddőségi intézetet, ahol aztán végre rendesen kivizsgáltak engem is és a férjemet is. Az eredmény nem volt meglepő: “a hiba az én készülékemben” volt. Viszont itt sem metformint adtak, hanem fostimont, meg puregont, hogy majd inszeminációval jó gyorsan sikerül összehozni a babát. Hát nem, hogy babát nem még egy érett tüszőt sem sikerült a sok-sok injekcióval kicsikarni.

Teltek a hónapok, egyre több pozitív hatásáról olvastam a metfomin alkalmazásának a pcosoknál. Így megkértem egy belgyógyász ismerősünket a János kórházban csináltasson már nekem inzulin vizsgálatot – meglett az eredmény éhgyomi 52, terhelés után 72 = hát ez bizony IR, és itt megkaptam rögtön a javaslatot a 850 mg-os Merckfominra. Elkezdtem szedni és vártam a csodát, ami először 3 hónap után spontán menstruáció formájában jelentkezett. Időközben megint egy új orvoshoz kerültem, már 7-8 hónapja szedtem a 3*850mg-os Merckformint és ő Clostyt és tüszőrepesztőt javasolt és láss csodát az első próbálkozásra terhes lettem. Ekkor már 2006. áprilist írtunk. Sajnos nem kaptam rögtön sárgatestre erősítést így ez a baba is elment a 8. héten.

3 hónap kötelező pihi volt előírva, szeptemberben készültünk az újabb Merckformin+Closty próbálkozásra. Alig vártam, hogy megjöjjön és mehessünk, de nem jött. Egyik reggel furcsán éreztem magam – volt itthon egy teszt, gondoltam felesleges megcsinálni, de azért zárjunk ki minden lehetőséget, mielőtt visszamegyünk a dokibácsihoz. Én döbbentem meg a legjobban, amikor kimutatta, hogy ismét babát várok. Rögtön kértem duphastont és remegő lábbal mentem a 8. héten uh-ra. Ahol aztán nagy örömünkre egy dobogó szívű kis manócska mutatkozott. Megbeszéltem az orvosommal, hogy végig szedni fogom a Merckformint, ő azt mondta szerinte nem szükséges, de ha én akarom….

A 18. héten volt egy kis vérzés – kaptam rá magnéziumot és eltiltottak a munkától, de ettől eltekintve minden rendben volt végig. A cukrom is normális volt, a baba is szépen gyarapodott, viszont én folyamatosan csak fogytam (9 hónap alatt 15 kg-t). A kisbabánk annyira jól érezte magát odabent, hogy a 42.héten sem akart kibújni, így császármetszéssel született meg 2007.05.15-én Márk Bendegúz 3320g és 55cm-vel, egészségesen.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com