PPG története

Én azon kevesek egyike vagyok, akinek a történet még csak elkezdődött, de nem tudni hol, mikor és hogyan lesz vége… egy dologban reménykedem, és bízom, hogy a végeredmény baba lesz. Valahol szerencsésnek tartom magam, mert nálam “időben” kiderült a baj, és remélhetőleg mire oda kerül a sor nem kell már végigjárnom a kálváriát…

2005. májusában 10 évi fogamzásátló szedése után úgy éreztem elég, ez év nyarán töltöm be a 27-et és lassan 2-3 év múlva szeretnénk babát, így az én számból is elhangzott a sokat emlegetett “ürüljön a szervezet” mottó… a várva várt vérzés nem jött 50 napig. Enyhe hipochondriám miatt már ekkor az Interneten csüngtem, de megnyugtattam magam, hogy ez normális hisz rendeződik a szervezet, helyreállnak a dolgok stb. A hajhullást is ennek tudtam be hisz fogamzásgátló abbahagyása után egy ideig előfordulhat. A következő vérzésre ismét az átlagosnál egy kicsit többet kellett várni, és ez már csak egy-két napos barnázás volt. Ekkor már sejtettem, hogy valami nem stimmel… Szeptember közepén orvoshoz el UH kérése… elhangzik a 3 betű mozaikszó, és a tipikus flegma válaszok, “majd ha gyereket akar egy kicsit megstimuláljuk a peteérést, addig fogamzásgátló…” erre én “de nekem elég volt a hormon, nem akarom…” erre ő “hát akkor esetleg próbálkozhat a metforminnal…”. Rendelőből ki, sírógörcs… hisz egész életemben másra sem vágytam mint egy kisbaba, gyerekkoromban amikor megkérdezték mi szeretnék lenni a válasz az volt ANYUKA!!!! Számítógéphez rohanás és Google… kutatás, kutatás… tanácstalanság, elkeseredés… kutatás, kutatás… és így tovább.

Az orvos norcoluttal meghozta a vérzést, 3. napi hormontükröt nézett. Az eredményeket elkeverte, több mint 3 hetet kellett rá várni, egyáltalán nem foglalkozott velem. Életem egyik legrosszabb 3 hete volt, pláne mikor kiderült, hogy olyan “szerencsés” voltam, hogy a vérvételt követő másnap meg voltak az eredmények!!! Nem mentem vissza ahhoz az orvoshoz, még jól meg is mondtam a magamét, hogy így nem tudok benne bízni többet stb. nem hiszem, hogy túl nagy érvágás volt neki… Egyébként a nőgyógyászati hormonok tökéletesek voltak, minden határértéken belüli. Közben Pestről haza Szegedre, hisz anya eü-s így sor nélkül endokrinológia, nőgyógyász stb. Semmi új információt nem tudtam meg az eddigieken kívül, mindenki a Diane-t ajánlotta…. Egyetlen egy hormon volt egy ici-picit magasabb a határértéknél: a DEAH-S… tudtam mit jelent. Pesten újabb orvos, aki szerint a lapar a legjobb megokldás, de lehet a Dianetől ha meggyógyulok, akkor már nem is kell?????… de a kb 1 hónap alatt már teljesen képben voltam a sok külföldi weboldalnak köszönhetően. Szó nélkül ott hagytam az orvost, ekkor már a fáradságot sem vettem, hogy vitatkozzak.

Közben novemberben volt egy spontán peteérésem 31 napos ciklussal… Ez valamelyest megnyugtatott, bár a minden napos sírás, hiperérzékenység akár egy TV reklámra, ha épp baba volt benne, hajhullás, félelem a meddősségtől nem múlt el ettől. Decemberben megint nem volt peteérés, de elkezdtem szedni a Dianet. És elhatároztam, hogy tavasz előtt kiharcolom magamnak az 5 pontos terheléses cukor+inzulin vizsgálatot. Karácsony rossz volt… nagyon magam alatt voltam, mindenki próbált vigasztalni, de ilyenkor nem sokat segít, hisztérikus állapotban voltam néha, és úgy éreztem ha így folytatom tényleg megbolondulok, rámegy a kapcsolatom a barátommal, és teljesen el fogok fogyni… (tudni kell én nagyon, de nagyon nem vagyok tipikus PCOs, vékony, baba sima bőr, semmi szőrösödés)

2006. január, február környékén leltem rá a nlc-s lányokra. Ez nagy segítség volt, amikor jól kit tudtam magamból beszélni a dolgokat megkönnyebbültem és csak azt vettem észre elmaradnak a sírások, egyre többet mosolygok, és mintha térne vissza belém az élet. Elmentük sokat síelni, ezek szintén segítettek, majd eldöntöttem, az utolsó síelés után mehet az 5 pontos terheléses vizsgálat, de ekkor már 99,99%-ban biztos voltam az IR-ben. A vizsgálatot végül a 4. intézményben sikerült megcsináltatnom, de rutinosan ennek megtalálása csak egy hétbe került. Az eredmény elég komoly IR… kezemben a papírral furcsa érzés volt egyszerre az öröm, megnyugvás és egy kis szomorúság keveredése… öröm, megnyugvás azért mert tudtam most már minden rendben lesz, valóban ez okozza a problémát nem pl. pajzsmirigy rendellenesség, bánat pedig azért mert egész életemben gyógyszert kell szedni, és csak ott van ez a “betegség”. Innen már minden simán ment. Ajánlásra eljutottam egy nagyon lelkiismeretes, szakértő diabetológus doktornőhöz, aki felírta a Meckformint 2x500mg-ot, 3 havonta kontrol vizsgálatra hív inzulin szint méréssel, és mindent meg lehet vele beszélni. Most épp 3x500mg-ot szedek. Fél év metformin és ? év Diane szedése után most nincsenek cisztáim, a hajhullásom megállt, és látszólag minden rendben.

Bízom benne, hogy a “szerencsecsillagom” nem hagy el, követ mindaddig, míg elérkezik az idő… és sitty-sutty jön a baba… és az én igaz történetem folytatása már épp olyan “unalmas” lesz, mint egy teljesen egészséges nőé, aki épp a világ, a női lét talán legcsodálatosabb pillanatait élvezi, ami nem más, mint a terhesség, szülés és a gyermeknevelés!!!!!!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com