PM Judit új története

Bár korábban szerepelt már 2 történetem, az újabb folytatás miatt :) úgy döntöttem, eggyé gyúrom őket.

Első menstruációm 13 évesen jött meg, utána évekig hol volt ,hol nem, olyan évi 2-3 alkalommal. Volt, aki biztatott,hogy majd beáll, és volt, aki csak annyit mondott,örüljek. Kevesebb gondom van. Persze.

19 évesen /1999-ben/ megelégeltem a dolgot, nőgyógyászhoz mentem. Csak hormonokat néztek, magas tesztoszteronra fogamzásgátlót kaptam, de PCOS-t nem említettek. Mikor már évek óta szedtem, rákérdeztem, hogy nem gond-e, azt mondták, “erre a betegségre jelenleg ez a gyógyszer,de még mindig nem nevezték nevén. Az eltelt évek alatt 56 kilóról 90-re híztam :(.

2006-ban ismertem meg a férjem, 2007 januárjában visszamentem ahhoz a legelső nőgyógyászhoz, aki anno felírta a fogamzásgátlót, mert úgy döntöttünk, babát szeretnénk.

Megvizsgált, majd megkérdezte, jártam-e már endokrinológusnál (azt sem tudtam, mi az) és ha küldene, elmennék-e. Kisebb sokkot kaptam, kérdezni sem tudtam semmit, hazafelé az autóban bogarásztam a leletemet, amin a következő szerepelt:  “Ismert PCOS beteg”. Szóval ismert PCOS beteg voltam 1999 óta, csak erről nekem senki nem szólt, pedig nem egy orvosnál jártam 7 év alatt. Márciusra kaptam időpontot,és rögtön kaptam metformint, viszont diétát meg mozgást az orvos nem említett.

Időközben rátaláltam erre a honlapra, elkezdtem fórumozni, ez volt igazán a segítség, ekkor hallottam először a 3-as kezelésről. Mivel az endokrin kontrollokon nem jutottunk egyről a kettőre (néhány kiló ugyan lement, de ha nem hozattuk meg gyógyszerrel, akkor se ciklus, se peteérés, szóval lényegi változás nem történt 9 hónap alatt, és még vérvétel kontroll sem volt!) decemberben a fórumtársaim pozitív tapasztalatainak hatására egy budapesti centrumot kerestem fel (tőlünk 230 km-re!) annak reményében,hogy végre történik valami. Itt végre tisztességes kivizsgálásban volt részem, elkezdtem diétázni, mozogni, és végre olvadtak le rólam a kilók, és végre gyógyszer nélkül, spontán vérzésem lett (2008 február). Bár a ciklusaim olyan 60 nap körüliek voltak, de végre elmondhattam, hogy van ciklusom, nem is akármilyen, hőméréssel igazolt peteérésekkel! Fantasztikus érzés volt. Ekkor már 18 leadott kilónál tartottam.

Júniusban viszont a pajzsmirigyem kezdett vacakolni, teljesen elkeseredtem, hogy mire jönnének a pozitív változások, egy újabb gond, mikor lesz ebből baba? Nem volt kedvem hőmérőzni sem, úgy gondoltam, felesleges. Júliusban kellett kontrollra mennem, és nem is tudom, milyen indíttatásból, a vérvétel előtti reggel csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. El sem akartam hinni. A legreménytelenebb időszakban, amikor nem is számítottam rá, és még azt sem tudtam, mikor sikerülhetett, és persze tele voltam aggodalommal, hogy mi lesz most, az inzulinom még messze nem tökéletes, és itt a pajzsmirigy gond (amiből végül szerencsére nem lett semmi) – de minden rendben ment egészen végig, és 2009 márciusában csodaszép kislányunk született.

Én képes lettem volna rögtön a szülés után belevágni még egyszer, annyira boldog voltam, és annyira szerettem volna ezt az egészet még egyszer átélni, de persze az eszem azt súgta, várjunk még (arról nem is beszélve, hogy a férjemet “puhítani” kellett ez ügyben).

Bár terhesség alatt végig szedtem a metformint, szoptatás alatt nem mertem (és nem is volt,aki felírta volna). Amikor azonban a kislányom 1 éves lett, úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy lassan próbálkozni kezdjünk (júliustól terveztük, hogy meglegyen köztük a 2 év), ezért saját felelősségre elkezdtem újra a metformint 2010 áprilisában. A szoptatással semmi gond nem volt továbbra sem, viszont a gyógyszert nagyon nehezen toleráltam újra, többször is nekifutottam az újrakezdésnek, így mondhatom, a legnagyobb meglepetésemre teszteltem pozitívat augusztus 13-án (pénteken :D), gyakorlatilag az első próbálkozásunk volt,és nem mellesleg a ciklusom hatvanvalahanyadik napja :D

Bár a második terhesség közel sem volt olyan felhőtlen, mint az első, nagyon sokat szenvedtem, de az eredmény mindenért kárpótol, 2011 májusában megszületett a kisfiunk – így, mondhatom, kerek lett számunkra a világ. Gyermekeink (egyelőre :D ) imádják egymást, én pedig hálás vagyok a sorsnak, amiért mindketten igazi PCOS csodaként, számunkra hihetetlen – de számukra nyilván a legtökéletesebb –  időpontban költöztek be hozzánk.

pmjudit_uj

Newsletter Powered By : XYZScripts.com