Napszemcsi története

Napszemcsi története – avagy történet arról, hogy az alapkezelés az IVF programot is hatékonyan segíti

A mi kis történetünk 2002 decemberében kezdődött. Ekkor döntöttünk úgy, hogy szeretnénk kisbabát, igaz, már korábban is beszélgettünk férjemmel a kis utódról, de mindig arra jutottunk, hogy ráérünk arra még.
Szóval, 2003 januárjától nem szedtem a fogamzásgátló pirulákat, ekkor kezdődtek a problémák!
A vérzésem rendszertelenné vált, volt, hogy 3 hónapig nem jelentkezett. Az akkori nőgyógyászom azt mondta, hogy a 10 évig szedett fogamzásgátló felhalmozódott a szervezetemben és lassan ürül, várjunk még egy pár hónapot, hátha rendeződik magától a ciklusom.

VÁRTUNK.

 2003 szeptemberében meguntam a várakozást, és kértem az orvost, hogy ha lehetőség van arra, hogy gyógyszeresen beállítsuk a ciklust, akkor minél hamarabb kezdjük el. Clostilbegytet és Norcolut-ot szedtem, ami valamelyest rendezte a ciklusomat.
A férjemet is kivizsgálták ekkor, szervi elváltozást nem találtak de a spermiumok száma, minősége, mozogása nem volt tökéletes. Az urológus a lombik módszert ajánlotta.
A dolgokat lassan emészteni kezdtük, reménykedtünk, hogy hátha spontán mégis szülők leszünk.
Hőmérsékletgörbéket rajzoltam, LH teszteket csináltam a vélt félidő táján szeretkeztünk.
2004 márciusában kerültünk a BMC-be, ahol megkezdődtek a kivizsgálások mindkettőnknél A férjemnél kevés spermaszámot és immunológiai problémát állapítottak meg, ami azt jelenti hogy a spermák mozgása 10-15 perc után leáll  Nálam “mindent” rendben találtak.
Júniusban elkezdődött a stimulálás, amire túl jól reagáltam és a nyolcadik napon leállítás következett,6 hétig Orgametrill-t szedtem és a kartonunkon az én nevem mellett hatalmas betűkkel a következő 4 betű díszelgett:  PCOS.

A következő ciklusban újra stimuláció következett, aminek az eredménye 4 leszívott petesejt lett, amit ICSI-vel termékenyítettek meg,2 nyolcsejtes embriót kaptam vissza.
2 hét múlva a vérvételi eredmény negatív értéket adott!
Nem vártam babát.

A következő stimuláció novemberre esett itt szintén 2 petesejtet kaptam vissza,6 és 8 sejtes állapotban.
A vérvételi eredmény megint negatív lett.

Márciusban újult erővel vetettük bele magunkat a protokollba.
Nagyon kevesen voltak ebben az időben a BMC-ben és az orvos nagyobb figyelmet szentelt ránk. A stimulálás jól sikerült, 6 petesejt mind megtermékenyült.
Az orvos és a biológus javaslatára az 5-dik napon volt a transzfer.
Bíztunk!!!
2 hét múlva bizakodva mentem vissza a BMC-be, hátha sikerül?!
A vérteszt megint negatív eredményt adott!!!!!!
Padlón voltam, kerestem a miértekre a válaszokat.
Az orvos kiírt egy csomó vizsgálatot: méhtükrözés, genetikai vizsgálat mindkettőnknél, egyéb vérvizsgálat.
Minden vizsgálatot megcsináltattunk, de sajnos előrébb nem jutottunk, mert az eredményeink jók lettek.

Nyáron pihentünk, nyaraltunk, bíztunk hátha sikerül egy babát összehoznunk. Augusztusban ismét jelentkeztem nőgyógyászati vizsgálatra, hogy szeptemberben elkezdjük az újabb beavatkozást.
Ekkor egy házaspár ismerősünk hívott fel, akik hasonló problémával küszködtek, de most jó hírek vártak!
Lány terhes lett, spontán!
Megadta annak az orvosnak az elérhetőségét, akihez Ők jártak.
Nekem se kellett több, lemondtam az októberi stimut, és időpontot kértem Dr.E-hez.
Dr.E-t, én nem minősítem ebben a történetben, csak annyit szeretnék mondani, aki esetleg hozzá kerül, hogy minél hamarabb válasszon új orvost, mert babája biztosan nem lesz attól, ha csak a férjét kezelgeti, és a női oldalra csak rávágja, hogy túlélő tüsző szindrómája van. Dr. E. januárig kezelgette a férjemet, az én tankönyvbeillő vérzésem felborult megint, erre Ő sárgatest kezelést javasolt, amire az én válaszom NEM volt!
Februárban sízni voltunk, ahol mindent átbeszéltünk a férjemmel.

Intézetváltás, orvos váltás stb….
Ekkor került fel a lombikbabára egy cikk a PCOS-ról, S.N.  tollából.
Ahogy elolvastam, rögtön írtam Norkának, aki elindított egy olyan irányba, amiért a mai napig HÁLÁS VAGYOK NEKI!!!!!!!!
3.napi hormon vizsgálat, terheléses cukor vizsgálat, ami mind bebizonyította, hogy odabent valami nagyon rosszul működik, és ha nem teszek valamit ellene, akkor hiába áhítozom a kisbaba után!
Leletekkel a kezemben számos orvost felkerestem, akik elhajtottak és azt mondták, hogy ez a gyógyszer amit esetleg szedhetek az IR-re, nem engedélyezett ebben a problémában.
Laparaszkópiát javasolt mindenki, méghozzá a petefészek megcsonkításával.
Májusban végre találtam egy nőgyógyászt, aki már korábban is használta PCOS-ban a Metformint.
Május 5-i találkozásunkkor felírta a bogyót és aznap elkezdtem szedni.
Időközben    úgy gondoltam, hogy mégis meg kéne nézni, hogy odabenn a pocakban mi is van.
Május 29-én megvolt a laparoszkópos műtét, ahol semmi jóval nem kecsegtetett az operáló orvos!
Csak lombikkal lehet babánk, mert mindkét pl. vezetékem elvan záródva, és semmi esélyem nincsen spontán babásodni!
A rossz hírek ismét emésztésre szorultak, ami most kifejezetten nehezen ment, de hála az égnek a fórumos társak segítettek a továbblépésben:) Júniusban bejelentkeztem a Kaáli intézetbe, Dr.Krizsa Ferenchez.

Közben a gyógyszert folyamatosan szedtem és jótékony hatását már éreztem:
szépen elkezdtem fogyni, a vérzésem pontosan 29-30 napra beállt, és ha hinni lehet a hőmérsékleti görbének, akkor volt spontán peteérésem. Kezdett minden jól alalkulni:)
Krizsa doktorhoz június végén jutottunk be konzultációra. A programot – mondván, ha minden jól megy, akkor szeptemberre irányozta elő.
Nagyon készültünk a beavatkozásra.
Eljött a mi időnk, méghozzá 2006.09.25. Kilenc petesejtet szívott le Krizsa doktor. Nagyon boldogok voltunk, mert ennyi még soha nem volt!
Másnap kellett telefonálni, hogy hány petesejt termékenyült meg.
Izgatottan hívtam az intézetet, ahol elmondták, hogy három sejt gyönyörűen fejlődik, de a többiről se mondjunk le, másnap ismét telefonáljak, és akkor megmondják, hogy mikor lesz a beültetés.
Ismét izgatott telefonhívás, három gyönyörűség maradt szerdára és csütörtökön délbe menjünk az intézetbe, mert akkor lesz a transzfer.
Nagyon féltem a transzfertől, mert az eddigi három, nagyon fájdalmas volt, ezt korábban elmondtam Krizsa doktornak, aki megnyugtatott, hogy ha úgy látja a dolgot, akkor elaltatnak és nem fogok semmit sem érezni. Így is lett:) fájdalommentesen, három gyönyörű virággal a pocakban és egy képecskével  a kezemben jöttem ki a műtőből.
Most már csak a 14 nap várakozást kell túlélni!!!!
Az igazat megvallva nem tudtam várni 14 napot, mert már a 10.-en teszteltem déli vizeletből, ahol is a teszt rögtön kétcsíkossá vált!:) Boldogságtól bőgtem, de nem mertem elmondani senkinek sem, hátha a hormonok hatása játszadozik még a szervezetemmel.
Írtam Norkának, aki megnyugtatott, hogy szerinte baba a javából és másnap menjek el a Kaáliba egy vérvételre.
Vérvételi eredmény kimutatta a terhességet, HCG 426, amiből arra lehetett következtetni, hogy többes terhesség, de ezt csak majd a 6.héten lehetett megállapítani, addig ismét 14 napot kellett várni!
2006.okt.25-én mentünk UH-ra, ahol kiderült, hogy ketten vannak az én Kicsikéim:)

40 hét nagyon gyorsan elrepült és így visszatekintve a terhességgel nem volt semmi gond, kivéve a 16.heti AFP mizéria, ami elhúzódott a 20.hétig.

De aztán minden rendeződött.
2007.06.12-én 11:32-kor császármetszéssel előbújt Nórika 2700gr-mal,majd 11:33-kor követte öcsikéje Barnuska 3400gr-mal:) A babák azóta 16 hónaposak, szépen fejlődnek és nagyon sok örömet és boldogságot hoztak az életünkbe:)

Szeretnék ezúton is köszönetet mondani a fórumos társaimnak, akik mindig támogattak, és jó tanácsokkal láttak el:)  Sári Nórának, PCOS cikkért és a kezdetekért:).
Dr. Wudi Krisztinának, aki a terhesség alatt folyamatosan ellenőrizte a diétámat és a cukorértékeimet.
Dr. Kálmán Sándor. Szülész-nőgyógyász főorvosnak (laparoszkópia)  Dr. Krizsa Ferencnek a Kaáli intézet szülész-nőgyógyászának.
Dr. Gimes Gábor szülész-nőgyógyász főorvosnak, aki a terhesség egészét felügyelte és világra segítette a babákat.

Remélem a történetem segítséget nyújt és lelket önt mindenkibe, aki ezen az úton jár!

Bp.2008.10.24.

Üdvözlettel: Napszemcsi

Newsletter Powered By : XYZScripts.com