Naivka története

Egy nagycsaládra vágyó lány története

Történetem régre nyúlik vissza egészen az első menstruációmig. Emlékszem, nyári táborba készültünk  nyolcadik osztályos ballagás után,utazás előtti napon jött meg és elég erős volt, jól indult a tábor. Aztán gimnáziumban a védőnők évente jöttek szűrésre kérdezték,hogy menstruációm rendszeres e, válaszom a nem volt, mivel 3-4 havonta volt „ciklusom”. Minden alkalommal a majd rendeződni fog volt a válasz . Átlagos tini voltam, vékony egy deka súlyfelesleg nem volt sőt inkább híznom kellett volna,  se pattanás se szőrök, se mensi :(.

 Aztán 3. gimiben  a nagynéni javaslatára (fő a biztonság) fogigátlót kezdtem szedni (ő íratta ki az orvosával, én meg beszedtem,már tudom hogy nem kellett volna pláne nem így!). Körülbelül 3 hónapig szedtem a fogamzásgátlót, de az addig néha-néha jelentkező ciklusaim elmaradtak. Különösebb problémát nem okozott a menstruáció kimaradása (tiniként mikor más szenvedett havonta én talán még örültem is, hogy ebben nincs részem), senki nem figyelmeztetett, hogy ez az állapot nem ideális, nőgyógyászhoz nem akartam menni (szégyen miatt) így teltek a hónapok,évek.
Aztán mikor 19 évesen a párommal házasságon gondolkodtunk, felkerestem a körzeti nőgyógyászt. Minden kivizsgálás nélkül két megoldást javasolt: fogigátló, ami „rendezi” a ciklusom, vagy ha majd  babát szeretnék, felír egy gyógyszert. Egyiket sem akartam, minden maradt a régiben…

Aztán esküvő után 1évvel úgy éreztük, elkezdhetjük a babaprojektet, mivel nincs menstruációm és gyógyszer kell –  inkább hamarabb cselekedjünk. Ismét körzeti nőgyógyász, recepteket felírta (norcolut,closti) és 1 hónap múlva várt vissza ,se fizikális vizsgálat se vérvétel, se ultrahang! Ezt még 3alkalommal megcsinálta, az utolsónál már tüszőrepit is kaptam (úgy sacc per kb alapon a 14 ciklusnapon). Eredménytelen ciklusok után beutalt endokrinológiára.
Endokrinológián már volt uh és vérvétel, és ismét stimulált ciklusok (closti,tüszőrepi) hőmérős cikluskövetés. 6hónapig jártam endokrinológushoz, aki annyi infót osztott meg velem,hogy petefészkeim megnagyobbodottak, cisztásak és sajnos a stimulálás ellenére sincs peteérésem, laparoszkópiát javasol a ciszták megszüntetésére. Kerestem egy orvost, aki megcsinálta a műtétet és váltig állította,hogy a műtét utáni 6hónapban biztosan kismami leszek  – ekkor 22éves voltam. A műtét nem viselt meg,- mindkét petefészkemet 10-15 helyen kilyuggatták ,petevezetékeim átjárhatóak-, orvosom 2nap után kiengedett,  6 hét után kellett mennem hozzá hőgörbével.
Hat hét elteltével találkoztunk, mikor nézte a hőgörbémet, csodálkozva kérdezte, hogy a menstruációm miért nincs jelölve – mert nincs, válaszoltam. Elküldött vérvételre, ahol a prolaktinom magas lett, így bromocriptint írt fel. Szedegettem, a prolaktinom lentebb ment, a  ciklusom nem rendeződött, szőreim minimálisan, de erősödtek, a súlyom normál volt. Megkerestem más nőgyógyászt is, de érdemi dolgot egyik sem mondott, csak annyit,hogy menjek meddőségi központba ahol peteérést tudnak elérni hormonokkal.
Nehéz volt elfogadni a helyzetet, beszélni senkinek nem akartam róla .

Kevés orvosmentes időszak után 24évesen felkerestük a meddőségi központot, ahol az orvos a leleteim alapján annyit közölt: vagy tudunk peteérést csinálni vagy nem, előfordulhat  hogy nem, ez 50-50%, a férjem vizsgálatai jók voltak. Lombikot javasolt de mi korainak éreztük , megegyeztünk stimulált ciklusokban. Injekciók,gyógyszerek, vérvételek, ultrahang,terminált együttlét, reménykedés, kudarcok. Peteérésem itt sem volt megfelelő és vérzésem is csak norcolut hatására volt. Belefáradtunk, így ismét kikapcsoltuk egy időre a babatémát.

26 évesen évi 1-2 ciklussal régi  leleteimet előszedve ültem le az internet elé (ami bevezetése ellen hevesen tiltakoztam, :) de ma már  tudom nagyon hasznos volt! :) )
Beírtam a keresőbe papírokon található szavakat, amenorrhoea, policisztás ovárium, elsődleges meddőség, és egy helyettesítő orvos által tollal ráfirkált mozaikszót: PCOS.

Rengeteg információt találtam, éjszakákon át olvastam, regisztráltam fórumokra és beszélgethettem végre olyan emberekkel akiknek olyan problémájuk van mint az enyém. Nem kell szégyenkeznem, nem vagyok egyedül . Sok segítséget, tanácsot kaptam, egyre többet tudtam a betegségről és kerestem a megfelelő orvost a kivizsgáláshoz.   Nem ment könnyen,nagyon nem, mert a terheléses inzulint nem akarták megcsinálni, aztán  mikor végre sikerült megcsináltatnom az eredményeim nem voltak meggyőzőek, még mindig vékonynak számítottam –bár a gimnáziumi súlyomhoz képest plusz 8kiló volt rajtam- pattanások nem voltak, szőreim is elfogadható kategória.
Elég kitartó voltam így egy doktornő kiírta a metformint és szoros kontroll mellett elkezdtem szedni. Étrendemet átalakítottam, kevéske mozgást is próbáltam beiktatni.

1.5 hónap után spontán menstruáltam! Sőt rendszeres ciklusaim lettek, igaz az elején 50-60naposak de spontán jelentkeztek és ez nekem már maga csoda volt!!

Nőnek éreztem magam, éreztem a cikluson belüli változásokat a testemen, tudtam mikor van peteérés, hormonértékeim jók voltak, a  prolaktinom bromcriptin nélkül is tökéletes volt!

Közben a pajzsmirigyemre is gyógyszert kezdtem szedni alulműködés miatt.
Mikor már hónapok óta rendszeres 30napos ciklusaim voltak bizonyított peteéréssel, csináltattam átjárhatóságit ,férjem új andrológia leletet csináltatott,  és így visszamentünk a meddőségi központba. Orvosomnak örömmel újságoltam a metformin szedését és jótékony hatását , kételkedett, de nem ellenezte. Stimulált ciklussal próbálkozott a régi adag hormonokkal… ami addig peteérést sem eredményezett, most túlstimulált: puffadt poci, fájó petefészkek, több napi infúzió…

Elkeseredtem, de nem adtam/adtuk fel ,hittem,hogy egyszer anyuka leszek, egy nagycsalád képét láttam magam előtt. Következő ciklusban spontán peteérésnél inszeminációra mentünk,nem sikerült. Kezelőorvosom lombikot szeretett volna, de még egy utolsó inszemet  bevállaltunk ,bár kicsit félve a túlstimutól.

Megtörtént az inszemináció (enyhe túlstimulációval) és vártuk, hogy leteljen a 2hét. Vérvétel előtt  teszteltem otthon , nem látszott a második csík ,bánatosan visszafeküdtem az ágyba. Férjem később ment a wc-re és meglepődve hozta a tesztet: két csík van rajta! J Még ma is érzem azt az  eufórikus  örömöt.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com