Mir története

“… eszembe nem jutott volna, hogy én is…”

… furcsa dolog ,mikor azt közlik az emberrel, hogy PCO és hirtelen még a betűk sorrendjét is keveri a fejében és azon van, hogy ha kikászálódott a terpeszkedő vasszékből, csak eszébe jusson kint is, és utána tudjon nézni a bűvös hármasnak…
… persze, hogy én is csak ezt figyeltem!…

Ekkor voltam 28 éves. Elérkezettnek láttuk az időt párommal, hogy gyermeket vállaljunk, így az első dolga a nőnek ugyebár ilyenkor, hogy elmegy a dokijához, megvizsgáltatja magát, ja és mindenekelőtt abbahagyja a fogamzásgátló szedését.
7 éven át szedtem Mercilont. Abbahagyása után nem állt be a ciklusom olyannyira, hogy meg sem jött. Rendszeresen és töretlenül jártam havonta orvosom magánrendelésére, hogy mondjon valamit, de csak figyeltük az UH nyugalmas képét, és közölte: “igen, igen meg fog jönni hamarosan” … nem jött és én még mindig ehhez az orvoshoz jártam, aki Clostilbegytet írt fel nekem, hogy kicsit besegítsünk a petefészkeknek a munkába. A petefészkek nem kértek a besegítésből és nem is történt semmi, és továbbra is csak néztük a “megnyugtató” csendet az UH képen. Mikor már 9 hónapja, hogy a várva várt menzesz nem jött meg, kicsit rámenősebb lettem. Az orvos kis noszogatásomra megállapította a PCO szindrómát és közölte, hogy akkor ezen ő könnyen segíteni fog. Megműt! Kis hasi metszés itt, meg két kis lyuk ott és szépen kiégeti a két petefészket, hogy petesejtek könnyen ki tudjanak majd lépni és elinduljanak a petevezetőn lefele. Na ekkor láttam őt utoljára!
Ehhez hozzáteszem, hogy itt megtévesztő lehet a könnyed leírásom, melyben megfogalmazom ezeket, de rendkívül elszomorító, hogy egy orvos semmilyen előzetes vizsgálatot nem rendel el és itt beleértem az egyszerű vérvételt és hormonvizsgálatot akár, és ettől függetlenül apróbb stimulálásba vagy akár műtétbe is belekezdene.
Kerestem egy másik orvost, egy specialistát! A Kaáli intézetben. Nagyon készséges volt és hozzáértőnek tűnt. Ekkor már én tisztában voltam, azzal, hogy mivel jár, ha valakinek PCO-ja van és hát sok mindenre fel voltam készülve. Az orvos egy hormonvizsgálatot csináltatott, ahol az LH:FSH arány is alátámasztotta a PCO-t. Ekkor már 1 éve, hogy nem volt menstruációm. A doktor úr megjegyezte, hogy az nagyon nem jó, ha egy nőnek nincs egy évig menstruációja és bizony ezt meg kellett volna hozni gyógyszeresen az előző orvosomnak. Továbbá az UH képeken az is kiderült korábbi orvos vizsgálatai kapcsán, hogy ő magából a “PCO állományból” egyet érő tüszőnek diagnosztizált (erről papírom van az aláírásával!!!, csak, hogy mennyire értenek hozzá!). Szóval úgy látszott hogy jó kezekbe kerültem – és úgy is volt.

Norcoluttal meghozták a vérzésem és utána Serophene tablettát kaptam (ugyanaz a hatóanyaga, mint a Clostilbegyt-nek megj). Hasonlóan, mint előző társához erre sem reagáltam. Ezek után Gonal-F hormon injekciókat kaptam. Na erre reagált a szervezetem és adagemelés után érett egy tüszőm. Jaj, de boldog voltam. :-)
Utána Duphastont szedtem, mely a sárgatest tevékenységet segíti, azaz táplálja a megtermékenyült petesejt befogádására készülő méhnyálkahártyát. De sajnos nem lett belőle baba. Még egy hormonkezelés vette kezdetét, mikoris megint 1 db tüsző érett, ugyanúgy jobb oldalon. A bal oldal tejes csendbe burkolódzott. Végigcsináltuk az előzőeket, azzal a különbséggel, hogy most HCG injekciót kaptam, hogy tuti megrepedjen a megérett tüsző. De, sajnos ebből sem lett baba! Emelni kezdtük az adagot, mivel normális esetben, ha egy pár egészséges és spontán peteérése van a nőnek, és pont jókor vannak együtt, akkor is 10 %, hogy összejön a baba. Szóval az emelésre túlstimulálódtam, 6 db tüszőm lett, jobb és bal oldalt elosztva. Repesztettünk szintén, és nagyon tutira mentünk. De, sajnos ezekből sem lett baba! Kicsit kezdtem kilenni…
Az orvos azt mondta: “mivel az apáról tudjuk, hogy rendben van így felmerülhet az is, hogy nem vagy átjárható…” Jött a HSG, az átjárhatósági vizsgálat egy kórházban. Életem legfájdalmasabb vizsgálata volt, eredménytelenül, mivel a kontraszt anyagfecskendezést, nem bírtam. Elájultam, majd kértem fejezzék be! Senkinek nem kívánom, sem az élményt, sem a tortúrát. És én még kicsi voltam ezekben az ügyekben, körülöttem csak durvább dolgokról hallottam, és láttam, egyesek több műtéten mentek át, kivették az egyik petefészkét, és sorolhatnám. De megízleltem azt, hogy micsoda küzdelem ez, minden nőnek aki gyermeket szeretne és bizony rögös út vezet a célja végéig… ha van vége.

Lelki mélységem, mondhatni, skálán nem volt mérhető. Visszamentünk a dokihoz és hát mondtam a történteket. Rendes volt, azt mondta “semmi baj, vannak, akik a katéter felhelyezésénél elájulnak, ha akarja, csinálunk kivételesen még egy stimulációt, ha az sem hoz babát, akkor lombikozunk“. Mondtam nem! Köszönöm, de nem! Pihenni szeretnék és kicsit átrendezni magamban a dolgokat. Úgyis vizsgáim vannak, előttem az államvizsga, nem lenne időm, és tiszta ideg lennék. Mondta: “Jó, rendben, akkor, ha augusztusig nem leszel terhes, akkor visszatérünk rá, és ha nem jönne meg újból, ne várj, hívj és meghozzuk gyógyszeresen!
De mielőtt kifordultam volna, kérdeztem egyet! Olvastam egy készítményről, gyógyszerről, ami PCO-s nők sokaságán segíttet már. Ez a metformin, mely az inzulinrezisztenciával hozható össze. Nem hagyta, hogy sokat meséljek róla, mivel ismerte. “Rendben, ha úgy gondolod, hogy megpróbálod, és még hiszel is benne, akkor felírom. Számos jótékony hatását fogod tapasztalni, aknés bőr javulása, szőrösödés csökkenése, majd eltűnése és fogyás, ciklus rendszeressége. Bár inzulinod rendben volt, de ez nem kizáró ok, hogy nem hatásos ilyen esetekben, egy próbát megér.
Így kiváltottam az Adimet-emet, amit 3*500g-ban szedtem. Kicsit megnyugodtam, és éltem mindennapjaimat és néha csináltam pár tesztet, ami mind negatív volt, de nem vágtak haza, mivel tudtam, hogy 8 hónap is beletelhet, hogy semmi nem fog történni. De megint nem akart megjönni, így hívtam a dokim, hogy írjon fel nekem Norcolutot, de előtte természetesen teszteltem, mert mindig az volt az első kérdése, hogy “tesztet csináltál?” Így felhívtam teszt után:
– Szia!
– Szia!
– Azért hív…
– Terhes vagy!!! – szavamba vágva mondta.
És valóban, az voltam! Ott volt a kis halvány 2. csík!!!! 35 nap metformin szedése után… S hát bizony ezért nem jött meg, mert prüntyőke ott csücsült bent!!! Mondta “Gyere be, most veszünk egy kis vért!” És akkor már egyértelmű volt. A páromnak csak ennyit mondott a doki! “Egy biztos, Mester, az asszonyban lakik valaki!

… szóval hát ez az én kis rövid kálváriám, ami nem is olyan kacskaringós, főleg innen nézve, hogy tudom 2007. január 24-én születik meg a fiam!!!! De talán valakinek nagy segítség lehet, hogy ha épp ott kezdi, ahol én: “Kedves hölgyem Önnek PCO-ja van!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com