Mikiné története

Hol is kezdjem? Ha megengeditek, akkor 14 éves koromtól kezdem, amikor is először menstruáltam. Nem sok, csak 10 év történetét szeretném elmondani nektek. Mert itt tartunk most, 24 évesen.

Sosem volt rendszeres menzeszem. Volt, hogy 6 hét, volt hogy 8 hét a ciklusom, de olyan is, hogy egész nyáron élveztem, hogy nem jött “miki”. Nagyon örültem még ekkor ennek tizenéves fejjel. Nem is gondoltam, hogy ez gond lehet, bár az feltűnt, hogy az osztályból mindenki szabályosan mesizik…

Nagyon korán megismertem mostani férjemet, 15 éves voltam, tehát egy kis fogamzásgátlóval rendbe tettük a ciklusaimat, s akkor már büszke voltam rá, hogy nekem is rendszeressé vált. De akkor még nem tudtam, hogy ez átmeneti állapot és igazán nem is érdekelt. 17 évesen tartottunk egy kis szünetet a gyógyszerszedéssel és megtörtént a baj. Pozitív lett a tesztem. Érettségi előtt álltam, fősulit terveztem… Nagy vívódások után a kis élet mellett döntöttünk. Sajnos csak pár hétig volt az álmodozás, a 12 hetes ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy a mi kisbabánk már angyalka lett.

Nagyon nehezen tettem túl magam rajta, de belevetettem magam a tanulásba. De ettől a perctől fogva tudtam, hogy nekem az életem az anyaság, ezt akarom igazán. 20 éves voltam, amikor készen állt minden az új kis élet fogadására. Mivel ekkor már megint mensi nélkül voltam, felkerestem egy nőgyógyászt, aki azonnal Clostilbegyt receptet nyomott a kezembe. Én kis tudatlan beszedtem, de nem történt semmi. Viszont tudtam, hogy nem ez a megoldás. Nem tudtam, hogy mi fog segíteni, de biztos nem ez. Felkerestem egy másik nőgyógyászt is, aki a lelkem rendbetételével kezdte. 3 hónap hőmérozés és utána meddőségi kivizsgálások. 6 hét múlva pozitívat teszteltem. Rettegtem, hogy nehogy elveszítsem őt is, de 2004-ben megszületett a kislányom épen, egészségesen, mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül. Viszont a terhességem alatt a terheléses cukorvizsgálaton kapott eredmények már jelezték a közelgő bajt.

A kislányunk szépen cseperedett, megjegyzem a súlyom is, amit mindig is kordában tudtam tartani, szépen gyarapodott az arcomon lévő mitesszerek serege és a mellemen szőrök jelentek meg. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet ez. Nem is gondoltam, hogy baj van. 1 évig fogamzásgátlót szedtem, majd elérkezettnek láttuk az időt az újabb csemete érkezésére. Nem csodálkoztam, hogy nem jött meg. Orvos: semmi baj egy kis Duphaston segít. 3 hónapig volt ez megoldás aztán jött a Clostylbegit. Újabb 5 hónap próbálkozás immár a két bogyóval (mindez Uh-s követés nélkül). SEMMI EREDMÉNY. A következő havi adagot nem szedtem be, persze ismét nem jött meg, de legalább így csináltak egy Uh-t, ahol is jött az fura kis mozaikszó: PCOS. Semmi baj, szólt az orvos van egy műtét. Csak ez lebegett a szemem előtt… Majd az mindent helyrehoz. Közben azonban felírta nekem az orvos egy kis unszolásra a metformint, amiről innen-onnan halottam ezt-azt. A következő hónapban pozitívat teszteltem, de ezzel egyidőben meg is indult a vetélés. Fogalmam sem volt, hogy a metformin tette a dolgát és azért fogant meg ismét egy új élet.

Csak a műtét járt a fejemben, amire 3 hét múlva került sor. Laparoszkópia, majd ettől lesz babám… Az első kérdésem a műtét után félálomban az volt, hogy ugye mostmár lehet babám?

28 nap múlva menstruáltam, hosszú idő után újra gyógyszer nélkül. Sírtam, amikor megjött, annyira boldog voltam. (Fura 14 évesen mit gondoltam erről) a metformint hol szedtem, hol nem, igazán nem is tudtam, hogy hogyan is hat, nem tudtam, hogy mennyire fontos. A következő mensi azonban már megint elkerült. Orvos: egy kis Duphaston… Kétségbeestem. Hát nem arról volt szó, hogy nem kell több bogyó? Hogy lehet újra babám? Nem tudtam mit tenni, meghozattuk a vérzést. És újra Clostybegit. Ebben a hónapban azonban olyan iszonyú alhasi fájdalmaim voltak, hogy úgy éreztem elég volt, pihennem kell. Ekkor kezdtem jobban utánanézni a metformin hatásának. Újabb vérzésmeghozatal után úgy gondoltam, hogy adok időt a metforminnak. 6 hét múlva spontán mensim lett. Ismét sírtam a boldogsától.

Kellet még egy kapaszkodó, hát elkezdtem mérni a hőmet. Közben be kell valljam, hogy számításba vettem a meddőségi központok által nyújtott lehetőségeket is türelmetlenségem miatt. Azonban 7 hét folyamatos metforminszedés után ismét beköltözött valaki a pocakomba. Akit borzasztóan vártunk, a mi kis metforminbabánk.

Most úgy tunik, hogy minden rendben, szeptember végére várható érkezése.

Most a metforminbabámmal a hasamban, tudom, hogy talán, ha hamarabb tudunk a gyógymód létezéséről, használatának fontosságáról, akkor ő már a 4. kis élet lenne, aki közénk nem csak elindul, de meg is érkezik.

Kívánom, hogy Hozzátok is, sorstársaimhoz minél több kis élet meg is érkezzen!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com