Melbak története

(Ukrajna)

Nem is tudom, hol kezdjem, mert nem egyszerű az, amit le szeretnék írni. Remélem sok sorstársamnak tudok vele segíteni, mivel nekem nagyon sok erőt és segítséget nyújtottak az eddig leirt történetek.
El szeretném mondani a tökéletesség kedvéért, hogy édesanyám 10 évre esett teherbe velem 32 évesen, majd 37 évesen a húgommal, mivel mint kiderült neki is PCO-ja volt és el volt záródva mindkét petevezetője.

Kezdem a tini koromtól, amikor 13 évesen elkezdődött a menstruációm. Az elejétől fogva rendszertelen volt, de anyukám mindig azzal biztatott, hogy majd rendben lesz később, de nem lett. A bőröm pattanásos volt, de nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki, mert az osztályban sokan voltunk pattanásosak. Kb. 15 éves koromban borotváltam le a lábamat először. Csak kipróbáltam, milyen és aztán már mindig rendszeresen kellett. A sportnak különösebb szerepe nem volt az életemben, de az otthoni tornászást mindig rendszeresen végeztem. Bármit megehettem, nem híztam meg tőle.
Elérkezett az egyetemi időszak, 2000-et írunk, mikor is egymásra találtunk férjemmel.  Mindig rettegtem, mikor kb. elérkezett a menzi időpontja, hogy csak nem vagyok terhes. De nem voltam. Közben egyre szőrösebb lett a lábam, már ott tartottam, hogy a hátsó combomat és a bikinivonalam is borotváltam.
2003 augusztusában, 3 év együtt járás után összeházasodtunk. Úgy gondoltuk, hogy egy évet mindenképp várunk a családalapítással, mivel nekem még maradt egy évem az egyetemen és mindketten fiatalok voltunk még, ő 24 éves én pedig 22 voltam. Ekkor kezdődött el minden, amivel most idáig jutottam. Mivel késő este értem haza a városból, ezért mindig későn vacsoráztunk, ez következő nyárra már szépen meglátszott rajtam. Az 53 kg-ból lassan 60 kg lett (158cm magas vagyok). Nem gondoltam semmi rosszra, biztos az esti étkezés meg a kevés testmozgás, amit házasságkötésünk után hanyagoltam, annak ez lett az eredménye. Ismét el kezdtem tornászni, de kitartásom kevésnek bizonyult és néhány hét után abbamaradt.
2004: Majdnem egy éves házasok vagyunk, amikor is bejelentem férjemnek, hogy mi lenne, ha abbahagynánk a védekezést.  Kicsit furcsállotta a dolgot, mert még mindig fiatalnak tartotta magát a családalapításhoz, de nem volt más választása. Házat rendbe raktuk, munkahelyünk mindkettőnknek volt, nem volt mire várni és egyébként is, faluhelyen 1-2 év után már van gyereke a fiatal házasoknak. Én már akkor tudtam, hogy nem fog könnyen menni a dolog, mivel menzi téren még mindig hadilábon álltam. Néhány hónapig próbálkoztunk, amikor is megelégeltem a dolgot és titokban megkértem az unokatestvéremet, aki szülésznő, hogy vigyen el egy nőgyógyászhoz, mert nem sikerül teherbe esnem. Ez volt novemberben. Életem első ilyen vizsgálata volt. Nagyon izgultam és volt is miért. Mikor hazamentem akkor mondtam el anyumnak és a férjemnek, hogy hol jártam és hogy kezeltetni kell magam, ha babát szeretnénk. Akkoriban ment a Szülőszoba című műsor, aminek minden egyes részét végigbőgtem. Úgy éreztem magam, mint egy szerencsétlen, akin senki nem tud segíteni. De bíztam a mai orvostudományban.   A kedves 50-es nőgyógyász néni alaposan kivizsgált, hormonokat nézett, uh-ra küldött minden hónapban és folyamatosan újabb gyógyszereket irt fel a szent cél elérésének az érdekében.  Rendszeresen szedtem folsavat, Duphastont a ciklus 15-25 napjáig, E vitamint, Pregnil 1500-at a ciklus 8,10,12,14 napjain. Majd váltás és Duphaston helyett jött az Utrogestan és folyamatos hőmérőzés, uh meg hormonsor. Az uh-os dokik már nagyon ismertek, én mindig rá kérdeztem mi a baj, de ők csak azt felelték, hogy nem olyan a petefészkem amilyen kell hogy legyen és nincs peteérésem.
Ez ment 2004 novemberétől  2005 nyaráig, ami alatt semmi változás nem történt, talán 2szer mehetett fel a hőm, ami esetleg PÉ-re utalt, de akkor még nem voltam tisztában ezekkel a dolgokkal. Nyáron volt egy 2 hónap pihenő, megbeszéltük, hogy elmegyünk nyaralni a Fekete-tengerre, a doktornő tanácsára, mert az jót kell hogy tegyen és majd szeptemberben találkozunk. Mondanom sem kell, hogy nem történt semmi, se menzi se baba téren. Pedig nagyon reménykedtem. Szeptemberben újabb hormon, uh és ismét a bogyók. Októberben azzal állt elő a doktornő, aki egyébként jó hírben állt, mint orvos és egyetemi tanár, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk a Gonal-F injekciót, 50-50% esély van rá, hogy reagálnék rá, ha nem sikerül akkor nem tud mit tenni, csak annyit, hogy felkészít a lombikra, amit csak Kijevben tudnak elvégezni. Mondanom sem kell, hogy a lombikról hallani sem akartam, gondoltam, fiatalok vagyunk még és ha anyumnak sikerült 20 éve egy átjárhatósági vizsgálattal és gyógyszerrel, akkor nekünk is sikerülni fog. Mivel iszonyatosan drágállottuk férjemmel ezért nem vettük meg sem a Gonal-F-et sem lombikra nem „fizettünk” be. Novemberben voltam a doktornőnél utoljára. Nem szeretnék anyagiakról beszélni, de meg kell, hogy jegyezzem, hogy a havi fizetésem több mint fele ráment minden hónapban a gyógyszerekre, vizsgálatokra és Ukrajnában nincs betegbiztosítás vagy TB, ami ezt fizetné, akinek nincs pénze, annak semmi esélye sincs bármilyen betegségről legyen szó.
Mivel egy ismerősömnek is csak 3 év után sikerült a teherbeesés, erőltette a dolgot, hogy menjek el vele az ő dokijához. Ez volt 2005 december elején. Ismét egy újabb doktornő sok tapasztalattal és jó eredményekkel. Ő is nagyon szimpatikus volt. Megmutattam az addigi leleteimet, ő is elküldött uh-ra a pajzsmirigyemet is megnézette, agyi röntgent is csináltatott meg kortizolt is nézetett. De jöttek az ünnepek és megbeszéltük, hogy január elején elmegyek a megyei endokrinológiai osztály főorvosához, hogy nézze meg, nincs-e más hormonális zavar vagy valami baj a peteérésen kívül. Ha ott is minden rendben, akkor egy műtétet javasolna, amikor is a petefészkeket megroncsolják, hogy ki tudjanak szabadulni az érett tüszők. Ez a műtét nagyon sok nőnek segített már teherbe esni. Hát műtétről eddig nem volt szó. Majd meglátjuk, gondoltam. Ő mondta ki először azt, hogy a petefészkeimmel ez a gond és ezért nem sikerül a teherbeesés.
2006: Különösebb dolog nem történt az endokrinológusnál, ajánlotta, hogy fogyjak, le meg szedjek jódot, mivel Kárpátalján jódhiány van. A papírra ráírta, hogy kizárólag nőgyógyászati oka van a sikertelenségünknek. Elkezdtem fogyókúrázni. Akkor már 65 kg voltam.  Mivel a nőgyógyász doktornő akkor vette ki a szabiját ezért türelmesen vártam, míg visszajön. Ez alatt az idő alatt találkoztam egy lánnyal, aki 8 év próbálkozás után esett teherbe egy magánorvosnál Budapesten. Sokat gondolkodtam és megbeszéltük férjemmel, hogy akkor bejelentkezem Budapestre magánrendelésre. Már február elején utaztunk is Pestre, ami tőlünk 370km-re van. Nagyon pozitív tapasztalatom volt a doktorral kapcsolatban, mindent alaposan végignézett, végigkérdezett és csak Magne B6-ot, folsavat és Proverát irt fel és mondta, hogy próbáljak lefogyni, mert az gátolhatja a teherbeesést és kért egy kiskatona vizsgálatot a férjemnek, amit úgy beszéltünk meg, hogy májusban megcsináltatunk, és akkor megbeszéljük a további kezelési teendőket is.  Hazajöttünk és nyugodt voltam, hogy már nem sok van hátra és végre babánk lesz.

Ekkor már nagyon zavart az, hogy mindenki a babáról kérdezősködik. Faluhelyen nagyon szeretnek pletykálni főleg ilyen dolgokat, még szerencse, hogy egy idő után abbamarad és letudták annyival, hogy az édesanyjának is 10 évre lett, majd neki is lesz.  Májusban visszamentünk Budapestre, meg volt a férjem vizsgálata, ami tökéletes lett. Talán jobban izgultam, mint ő, de szerencsére vele minden rendben volt. Visszamentünk a nőgyógyászhoz és ismét megvizsgált, mondtam, hogy változás nincs, csak sikerült lefogynom 3 kg-ot. Felirt egy havi Jadine fogamzásgátlót azzal az indokkal, hogy fogigátló után hamarabb sikerülhet a teherbeesés a hormonok bolygatása miatt, gúnyosan megjegyezte, hogy ne számítsak arra, hogy fogigátló szedése alatt teherbe esek. (köszönöm, gondoltam magamban, ilyen hülyének nézik az embert, ha külföldi és fiatal, vagy kevés volt a hálapénz?). Fogigátló után biztos meg kell jönni és akkor kezdjem el a napi 2*1 szem Clostilbegyt szedését a 2. cn-tól (a Clostibol 3 havi adagot irt). Irt fel Proverát is, ha nem jönne meg Closti után. Medrolt is kaptam, napi egy szemet, azt nem mondta mire kell, csak szedjem be. A folsavat folyamatosan szednem kellett. (nagyon csodálkoztam, amikor kiváltottam ezeket a gyógyszereket, mivel nálunk az ilyenek iszonyatosan drágák csak szemléltetés képen 1 doboz Closti pl. 5 ezer Ft-nak felel meg) A következő találkozót szeptemberre beszéltük meg. Ismét jött a nyár, megint elmentünk a tengerre, hátha jót tesz, beszedtem a fogigátlót, majd a Clostit, de nem történt semmi, csak menzi lett belőle. (anyum anno Clostival lett terhes velem, így nagyon megörültem, hogy én is ezt kapom.) Szeptember végén mikor ismét visszamentünk hozzá a 14. cn-on látott uh-on egy 17mm-es tüszőt, de jó, örült, hogy reagál a szervezetem a gyógyszerre és megjegyezte, hogy ebből még baba is lehet. Ismét felirt 3 havi Clostit meg Proverát és mondta, mivel van egy szép tüszőm, kezdjem el szedni a Proverát a ciklus 15. napjától, mert az segíthet a beágyazódásban, ha meg nem jön össze a baba, akkor lesz belőle menzi. Bromocriptintint is irt ki, napi 1 tablettát, mivel az jó a magas prolactin szintemre (hormont nem nézett, csak a régit!). Én nagyon bíztam a babában. De sajnos megint nem lett belőle semmi. Ismét eltelt az ősz meg a tél eredmény nélkül és már ott tartottam, hogy meg se jött, így minden Clostis hónapot Proveraval kellett befejezni. Ekkorra már a férjem is egyre jobban vágyakozott egy pici után, de csak vigasztalni tudott. Anyósomék is megtudták, hogy kezelésre járok és ezután már egyáltalán nem terrorizáltak a baba témával.
2007 január elején ismét randi volt megbeszélve a dokival, ahol is kiderült, nem reagál a szervezetem a Clostira, nagyon el voltam keseredve. Rákérdeztem, hogy mi lehet ennek az oka, erre ő azt válaszolta, hogy policisztás a petefészkem, ami hormonális betegség és a nők nagy része emiatt küzd teherbeesési problémákkal. Ezek a ciszták nem veszélyesek, de nehezebb velük teherbe esni. Említett egy műtétet, ami után a teherbeesés sikerének a valószínűsége nagyobb. (ekkor jutott eszembe, amit otthon 2005-ben mondott nekem a 2. számú doktornő). Belegondoltam, ha már otthon megcsináltatom ezt a műtétet, akkor már terhes lehetnék, sőt, talán már rég gyerekünk is lehetne. (ezt később férjem is megemlítette). De én csak kötöttem az ebet a karóhoz és azt mondtam, hogy nem azért jöttem Magyarországra, hogy megműtessem magam, ha már otthon nem tettem. Három hónap szünetet javasolt, csak a Proverát kellett szednem menzi meghozatalra és mellette a folsavat. Áprilisban ismét találkoztunk, amikor is felirt egy Merckformin nevű gyógyszert, amit 2*1000mg adagban kellett beszednem és azt mondta, hogy ez most nagyon új dolog a PCO kezelésében. (Proverát is kaptam szükség esetére.)  Próbáljam ki, de ne számítsak hamar eredményre, van akinek csak fél év után rendeződik a ciklusa és aztán lesz terhes. Ez után derült ki, hogy 2 barátnőm is babát vár. Nagyon örültem nekik, és reménykedtem, hogy én is talán lehetek velük együtt kismami.  A gyógyszer 1 hétig csak naponta egyszer vettem be, majd átváltottam napi két szemre. Sajnos a hasmenés nem került el, pedig tudni kell rólam, hogy én aztán nagyon jól reagálok bármilyen gyógyszerre, eddig azokból, amiket szedtem egynek sem vettem észre a mellékhatását.
Mivel a munkahelyemen van csak internet, ezért szabadidőmben rákerestem a pcos-re és a Merckforminra. Meglepő dolgokat találtam és egyben rátaláltam a PCOS honlapra is, miután átolvastam (csak futólag, amit már bánok) meg voltam győződve arról, hogy most végre jó úton haladok, mert a „betegség” tünetei megegyeznek az enyémekkel. A diétát akkor is folytattam, de nem fordítottam nagyobb figyelmet neki, sőt mozogni sem mozogtam. Tudtam, hogy le fogok fogyni, de túl sokat nem tettem érte. Ismét eljött a nyár, már szépen lefogytam a téli 69 kg-ból 64 kg-ra és elmentünk nyaralni hát, persze, hogy a tengerre, hogy jót tegyen a klímaváltozás. Mivel a doki is szabin volt ezért csak augusztusban tudtam visszamenni hozzá. Sajnos a Merckforminnak semmilyen jótékony hatását nem tapasztaltam addig, kicsit igaz lefogytam, de menzi terén még mindig nem volt semmi.   Augusztus elején visszamentünk ismét Budapestre. Változás nem volt így megint csak Clostilbegytet irt fel a ciklus 2. napjától, Medrolt folyamatosan és a Merckforminra azt mondta, hogy hagyjam abba. Én erősködtem, hogy én szeretném még folytatni, mivel nem telt le a 6 hónap és hátha mégis segít. Beleegyezett és mondta, hogy akkor a napi 2*1000mg helyett szedjek csak 1*1000mg-ot. Ha fél év múlva sem lesz baba belőle, ő nem tud többet tenni, mindenképpen a műtétet javasolná. Ekkor voltam nála utoljára. Mikor hazaértünk ismét belevetettem magam a kutakodásba és végre alaposan átolvasgattam mindent a PCOS honlapján.

Elkezdtem levelezni a NLCafé-s lányokkal, akik kiokosítottak mindenféle hasznos dolgokról. Azt javasolták, hogy vegyem komolyan a diétát, mozogjak, szedjem a Merckformint az eredeti adagban (2*1000mg) és ne is gondolja arra, hogy beszedem a Clostit, mivel még nem telt le a 6 metforminos hónap. Nagyon kísértésbe estem, hogy beszedem-e vagy sem, hiszen 3 havi adag itt volt a kezemben. A Medrolt sem javasolták.  Javasolták, hogy keressek fel egy endokrinológust is. Találkoztam egy PCO-s rokonommal is, aki a cickafarkfű teát is ajánlotta a problémámra. Ezután minden ciklus elejétől a 15, napig azt ittam napi egy csészével. Szeptemberben megcsináltattam egy teljes hormonképet, amiből kiderült, hogy nincs peteérésem az LH és FSH arány pedig PCOS-nek megfelelően eltérő arányos. A cukor és inzulinszintem viszont bőven a határértéken belül volt, igaz, csak éhgyomrit vizsgáltak. Spontán sajnos nem lett vérzésem még mindig a metformintól, de mivel itthon gond nélkül be lehet szerezni bármilyen gyógyszert ezért a Duphastont havonta kiváltottam. Októberben csodák csodájára volt egy spontán vérzésem a 22. napra. Nagyon örültem neki, hogy végre elindult valami. De november ismét Duphastonos volt. Ekkor elhatároztam, hogy végre felkeresem a MM klinikát, ahol tudnak tanácsot adni és valóban megerősítenek abban, hogy jó úton haladok. Augusztustól sikerül lefogynom 10kg és így már 55 kg voltam.  Időpontot kértem dr. A.L. nőgyógyászhoz és dr. V.V. belgyógyászhoz. Szerencsémre náluk nem volt nagy a várólista, mivel december elején kezdtek mind a ketten.    November végén a ciklus 21. napján még elmentem hormonvizsgálatra és 2 pontos terheléses vércukor és inzulinvizsgálatot kértem. Mivel majdnem túl voltam már 7 metforminos hónapon és mivel az A.L doktor úrhoz is bejelentkeztem meddőségi konzultációra, ezért beszedtem a meglévő Clostilbegyt tablettákat, napi 1*1 szemet 5 napon át.  December 5-én voltam az A.L. doktor úrnál, nagyon együtt érző volt és észrevette, hogy milyen informált vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és azt is, hogy mennyi gyógyszeren és vizsgálaton vagyunk már túl férjemmel együtt, kivéve az átjárhatósági vizsgálatot. Mikor megvizsgált ő is látta a bal oldali petefészkeimen a cisztákat a jobb oldalon pedig 2 db tüszőt, 17mm és 20mm-et. Méhnyálkahártya 10mm. Mondtam, hogy otthon azt állították, hogy kicsi a méhem, rákérdeztem, erre ő azt felelte, hogy a méhem szép nagy 7 cm, ideális. Na erre nagyon megnyugodtam és még tüszőm is van a Clostitól, ami eddig nem volt csak egyszer, igaz soha nem néztek UH-on azokban a hónapokban. Tüszőrepesztő injekciót javasolt, hogy talán van esély, hogy megfoganjon a baba, ilyen szép tüszőkkel és méhnyálkahártyával.  Javasolta az átjárhatósági vizsgálatot, amit következő év elejére beszéltünk meg. Két nap múlva V.V. doktornőnél voltam, aki megerősített abban, hogy igenis PCOS-s vagyok. Mivel nem magas a cukrom és az inzulinom sem, ezért csak a 12. hétig ajánlja a metformint, ha teherbe esnék, és mondta, hogy ne keseredjek el jó úton haladok, neki volt olyan betege, aki másfél év metformin szedés után esett teherbe persze egy kis segítséggel.  Én nagyon bíztam a sikerben és követtük a doktor úr utasításait, abban reménykedtem, hogy karácsonyra pozitív teszttel lephetem meg férjecskémet. De sajnos nem így lett. Ismét csalódás ért. Na nem baj, még van egy hónap a HSG-ig, az alatt hátha sikerül.
2008: Ismét beszedtem a Clostit, de sajnos meg sem jött és a ciklus 34. napján teszteltem és elkezdtem a Duphastont beszedni. A HSG vizsgálatot végül is itthon csináltattam meg a megbeszélt A.L. helyett, mivel így kényelmesebb volt. A vizsgálatra február 14. került sor, az eredmény lesújtó volt: mindkét vezetőm el van záródva, a jobb oldali teljesen katasztrofális, mindkét oldalon petefészek gyulladásom van. Hát ne kérdezzétek milyen Valentin napunk volt ezek után. A vizsgálat tűrhető volt, sokkal fájdalmasabb volt az, ami utána következett. A doki különböző melegítéseket meg masszázst irt ki és közben csinálta a gyógyszeres petevezető fúvást.(ez egy kicsit különbözik a Magyarországon megszokott módszertől). Kb 2 naponta jártam fúvatni magam (levegő nélkül csak gyógyszerekkel), ami az elején tűrhető volt, de az utolsónál, már azt hittem, hogy ennek soha nem lesz vége, mindenem fájt, szakadt szét az alhasam. Ezután még visszamentem a dokihoz és azt javasolta, hogy 6 cikluson keresztül próbálkozzak a Clostyval újra.

Megint kezdtem reménykedni, a következő ciklusban be is szedtem az első adag Clostyt. Sikertelenül. Egyre felszabadultabban beszéltem a problémámról és elégedett voltam alakommal, testsúlyommal. Nyár, tenger, nyaralás, spontán peteéréssel. Ősz ismét „visszataláltam” az NLCs lányokhoz. Október végére már túl voltam a 4. Clostis hónapon is, ekkor emeltem meg a met adagomat 3x85ore, és vártam, hogy hasson. Közben rendületlenül ittam a cickafark-, málnalevélteát meg a palástfüvet, szedtem a barátcserjét meg vitaminokat. Decemberre ismét a teljes elkeseredés szélén álltam, amikor egyik munkatársam unszolására elhatároztam, hogy ismét elmegyek egy itthoni meddőségi központba, nődokihoz meg endokrinológushoz. Adok nekik 1-2 hónapot és aztán rászánom magam a petefészek műtétre. November végén elkezdődött a menzim és gondoltam, beszedem a Clostyt, ha már úgy is megyek Uh-ra meg nődokihoz, akkor legalább látjuk, hogy hat-e a Closty. A ciklus 11. napján volt az Uh és a doktornő katasztrofálisnak találta a helyzetet, komoly kezelés kell ide, a petefészkeim tele vannak cisztákkal, a méhem kicsi, tüsző sehol. Már megint nem hat a Closty. December 16.án voltam a nődokinál, a 17.ciklusnapon, azelőtt nap kezdtem el a Duphastont, hogy szilveszterre túl legyek a menzin, de aznap éreztem erős szurkálást a jobb oldali petefészkemben, ami akár peteérésre is utalhatott. A nőgyógyász azt javasolta, hogy állítsuk le a ciklusom és növeljük kicsit a méhem, hátha az lesz a probléma, mert HSG az már volt, meg apa vizsgálatát is  kellene már újra. Hát jól van mondtam, persze én egyáltalán nem akartam leállítani a ciklusom, de neki erről nem mondtam semmit. December 19.én voltam endokrinológusnál, aki számomra nagyon pozitív, hozzáértő személyiség volt. Nagyon örültem neki, hogy végre valakivel beszélhetek itthon, aki ért a problémámhoz. Ő pioglitazont javasolt naponta 1x a 2x85o metformin mellé. Nagyon boldog voltam, mert biztatott.
Eközben mértem a hőm rendületlenül és szépen látszott a peteérés. Sokan a fórumon a Duphastonnak tulajdonították ezt az emelkedést, de én tudtam, hogy ez biza peteérés volt, mert éreztem és nekem soha nem zavart be a hőmbe a Duphaston szedése. A 12. dpon tartottam, amikor kiderült, hogy egy másik lány babát vár, MmJ (Nimili) volt az, biztattak, hogy teszteljek én is, mert nagyon szépen alakul a hőgörbém. Törpilla azt mondta rám, hogy igazi trifázisos görbusz :). Nem teszteltem, mindenképp meg akartam várni a 14. dpot. Már december 3o. volt, amikor elérkezett a tesztelés napja, reggel teszteltem és elkeseredtem, amikor a megszokott egy csíkocskát láttam a 1oes erősségű tesztcsíkon. Húgommal bementünk a városba és jól bevásároltunk szilveszterre, megvettem az endokrinológus által kiirt gyógyszereket és vettem még néhány erősebb tesztet. A barátcserjém már rég elfogyott, abból szünetet akartam tartani. Délután csináltam még egy tesztet, amin mintha látszott volna valami szellemcsík féleség, de én ezt egyáltalán nem találtam számomra meggyőző pozitív tesztnek. Feltettem a lányoknak és egyhangúan pozitívnak ítélték meg. Másnap reggel ismét teszteltem, amin már halvány pozitív volt, a délutáni erősebb és az esti még erősebb.

Kezdtem elhinni, hogy terhes lehetek, de semmi különös jelét nem éreztem a cicifeszülésen és puffadáson kívül. Elmentünk szilveszterezni és éjfélkor elmondtam apának, hogy babát várunk. Nagyon örült, természetesen vette az egészet, mintha nem is küzdöttünk volna érte 5 évet. Én még utána sem tudtam aludni éjszakákon át. A 6. héten mentünk az első UHra, amikor is megbizonyosodtunk abban, hogy a mi csodababánk jól van, szépen fejlődik és egészséges, akkor mondtuk el a családnak is az örömhírt. A szülés várható dátumát szeptember 5. és 8. közé várhattuk.  A 12. hétig szedtem a Duphastont a metformint pedig egész végig szedtem, igaz a 2o. hét után csak 2x 85og. A 6. héttől kismama tornáztam és igazi áldott állapotom volt, mert semmi kellemetlen mellékhatása nem volt a várandóságomnak. A 2o. héten kiderült, hogy kislány mocorog a pocakomban, amit én szinte az első pillanattól fogva „éreztem”.

Nagyon gyorsan elröpült ez a csodálatos időszak és betöltött 38. héten, 2oo9. augusztus 28.-án éjjel oo:1o perckor, 29oog-mal és 49 cm-rel megszületett Flóra lányunk. Érdekes módon Nimilivel egy nap különbséggel voltunk kiírva szeptemberre, mégis egy napon születtek meg babáink. Flóra egy héttel a 6. házassági évfordulónk után érkezett, ő a csodálatos ajándék a számunkra.

Hálás vagyok minden jó tanácsért  a sok biztatásért az NLC-s lányoknak, a MM-es munkatársaknak és a PCOS honlap szerkesztőinek, mert nélkülük nem tarthatnám kezemben a pici virágomat. A sorstársaknak sok erőt, kitartást kívánok na és persze bőséges babaáldást!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com