Mandi története

Mandi története – egy példa arra, amikor a konzervatív kezelés bizonyul sikeresnek

Az én történetemet azért akarom megosztani a többi PCO-s beteggel, azaz veletek, hogy elhiggyétek, történnek még csodák: lehet, hogy pont akkor, amikor nem is várjuk őket.

Én 13 évesen lettem „nagylány”, nagyon rövid ideig normális ciklusaim voltak, aztán kb. 1 év után teljesen rendszertelenné vált minden. Először nőgyógyászhoz fordultunk, aki nem igazán tudott mit kezdeni a problémával, gondolták, idő kell a szervezetemnek.
17 éves koromban lett komolyabb kapcsolatom, ezért a nőgyógyász fogamzásgátlót írt fel, ami ideiglenesen rendezte a ciklusomat, azonban a már kezdetben is fennálló androgén (férfias) tünetek rosszabbodtak.
Ekkor kerültem endokrinológushoz, aki megállapította a PCOS-t, orvosi nyelven elmagyarázta, hogy mit jelent és hogy szerinte addig nem szükséges foglalkozni vele, amíg gyermeket nem szeretnék, mellé felírta a Diane-t. 6 évig szedtem, közben egyszer abbahagytam fél évre, és a mensim abszolút nem jelentkezett, a hormoneredményeim nagyon eltérőek voltak, és az endokrinológus szintén a gyógyszer továbbszedését javasolta. Valóban, bár a testi tünetek nem szűntek meg, de sokat javult a bőröm állapota, a hajam zsírossága, és kevesebbet gyantáztam magam, mégis bennem motoszkált a probléma, de nem tudtam, hogyan kellene megoldani.

Közben megtaláltam a páromat, és összeházasodtunk, egy évre rá elérkezettnek láttuk az időt, hogy gyermeket vállaljunk. A doki figyelmeztetett, hogy nem lesz egyszerű, ezért sem akartunk tovább várni, abbahagytam a Dianet és belefogtunk a babaprojektbe, nagy lelkesen. Mensi sehol, pattanás és szőr annál több. Hízni csak hasra híztam, a súlyom azóta is normálisnak tekinthető. Amit pozitívumként kaptam, az a nemi vágy felerősödése volt, mintha a gyógyszer addig lenyomta volna.
Elkezdtem gyógynövénykeveréket inni, hogy a peteérést serkentsem. 3 hónapig szedtem a Metformint, javulást nem tapasztaltam és mivel a véreredményeim szintén nagyon nagy eltéréseket mutattak, az endokrinológus azt javasolta, mivel Ő már nem tehet semmit, forduljak meddőségi szakemberhez.

Ezután mentem másik endokrinológushoz, aki cukorterheléses vizsgálatot csináltatott, ami teljesen normális értékeket hozott. Ezért azt mondta, nálam a Metformin önmagában nem fog segíteni, és a pécsi Meddőségi Központba irányított. Egy idősebb orvost javasoltak, akiről a mai napig csakis jót hallottam, de Ő nagyon elfoglalt volt, és egy fiatal kollégájához irányított (szívesen leírnám a nevüket, de nem szeretném, ha ebből probléma lenne). A kezdetben hiányoltam a teljes körű kivizsgálást, helyette a dokim a meglévő leletekre alapozva kezdte a kezelésemet.
Norcoluttal meghozták a mensim, aztán Clostit szedtem, semmi eredménnyel. Közben a férjemet is megvizsgálták, szerencsére az Ő eredménye tökéletes volt. A doki laparoszkópiát javasolt, az ősz első napjára ki is tűztük az időpontot. A műtét eredménye: sok apró ciszta volt mindkét petefészkemen, ami meg nem érett tüszők sokasága volt, ezeket leszedték és sajnos a bal petevezeték elzáródódását állapították meg. Eléggé elkeseredtem, hogy még így is csökkent az esély, de az orvos mondta, még hátravan az inszemináció és végső esetben a lombik.
Egy hónapig spontán próbálkoztunk, hőt mértem (ezt már a kezelések kezdetétől folyamatosan, mindenkinek ajánlom, mert amikor tényleg volt eredmény, tényleg látszott), de teljesen elkeseredtem, és bele akartam vágni. A dokim is jobbnak látta a cselekvést, mivel bizonytalan volt a műtét hatásának tartóssága. A novemberi ciklusomben Clostit és injekciót kaptam, hogy segítsük a peteérést, a 12. napon UH volt. 3 szép érett tüszőm volt, DE sajnos a bal, elzáródott oldalon. A doki más kezelést (tüszőrepesztést) nem javasolt, mivel őszintén megmondta, hogy nagyon kevés esélyt lát a sikerre, de azért biztatott a próbálkozásra.

És itt kezdődött a legjobb része a dolognak. Sokszor próbálkoztunk a termékeny napokon, de nem görcsösen, hiszen úgy éreztük, kevés az esély, de hátha. Az is sokat segített, hogy sokszor elmondtam magamban, hogy még idén egészséges kisbabánk fog megfoganni, és jövőre megszületni, mielőtt a 3. házassági évfordulónkat ünnepelnénk. Kevés esély volt rá, és mégis sokat gondoltam erre. Ha pedig nem, úgy voltam vele, hogy ezután természetes módszereket is ki fogok próbálni, a talpmasszázsról sok jót hallottam. Még ugyanezen novemberben az AVIVA tornán is részt vettem, 1-2szer csináltam is otthon (főleg a petevezetékre ható gyakorlatokat), de igazából azt is januártól akartam rendszeresen csinálni.
December közepe környékén elkezdtem nagyon furcsán érezni magam, de nem is mertem arra gondolni. A hőm is fent maradt, ami szintén egy jel volt. Aztán elkezdett fájni a mellem és a mellbimbóm iszonyatosan, és azt gondoltam, meg fog jönni. Amikor már egy hétig fennállt ez az állapot, gyanakodni kezdtem. Csak nem…, nem mertem elhinni, hogy lehet.
Aztán kihasználva egy szabadnapot megvártam, hogy a férjem dolgozni menjen, csináltam egy tesztet. Hihetetlen volt, először egy csík, majd még egy. Nem hittem a szememnek! Akkor már a 4. hétben voltam! Járkáltam fel-alá a lakásban, mindig vissza a teszthez, és közben hihetetlen érzések kavarogtak bennem. Vettem még egy tesztet, ami szintén pozitív lett. Ezután hívtam fel a dokit, aki kérte, legyek óvatos, ne éljük bele magunkat, akár méhen kívül is lehet. Csak karácsony utánra adott időpontot, addig kérte, legyek türelmes. Végigjártam a zuhogó várost kiscipő után, és azzal vártam haza a férjemet. Hihetetlen délután volt.

Megbeszéltük, hogy óvatosan, de Karácsonykor bejelentjük a családnak a hírt, legyen szép ajándék nekik is. A soron következő 2 ultrahangon mindent rendben talált a doki, most vagyok az 5. hónap elején, lassan kiderül, hogy kislányt vagy kisfiút hordok a szívem alatt. Az mindenesetre biztos, hogy a kisbabánk még a 3. házassági évfordulónk előtt meg fog születni!
Ami szerintem a sikerhez kell, az a nem túl görcsös akarás, de mégis kell a pozitív gondolkodás és hinni kell abban, hogy vannak még csodák. Nekem „könnyű” volt, mert hosszú küzdelemre készültünk, de nekem megadta a sors, hogy kisebb beavatkozások után lehettem kismama. Remélem, adhatok reményt és hitet azoknak, akik hasonló problémákkal eddig eredménytelenül küzdöttek.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com