Lyca története

Amióta az eszemet tudom, gyereket szeretnék. Amikor kiskoromban megkérdezték, mi leszek, ha felnőtt leszek, azt mondtam, anyuka. Nagyon vártam és nagyon készültem rá, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat.

2007. áprilisban elérkezett a hónap, amikor abbahagytam a fogamzásgátló szedését (15 év után…). Megbeszéltem a nőgyógyászommal, hogy ha abbahagytam a gyógyszert, várjunk 3 hónapot, hogy kitisztuljon a szervezetem, és ez idő alatt csinál egy rutin kivizsgálást. Így is lett, 2007. májusában elmentem hozzá.
Rám nézett, és közölte, neki az a gyanúja, hogy pco-s vagyok (fogalmam nem volt, mi az), mert nagyon pattanásos és zsíros lett a bőröm, sokat fáj a fejem – ennek utána kell járni.
Elküldött vérvételre hormonlabort csináltatni, meg berendelt ultrahangra. Az ultrahangon megerősítette a diagnózist: olyanok a petefészkeim, mint a szőlőfürtök, mert a tüszők nem tudnak megrepedni és megérni, hanem becisztásodnak a petefészkekben. A vérvétel eredménye viszont közel normális lett, ezért abban maradtunk, nem olyan nagy a baj, „csak” nincs peteérés, azt majd csinálunk gyógyszerrel.
A 3 hónap várakozás után, az első „élesben” próbálkozós hónapban, 2007. augusztusában beszedtem a Clostylbegitet, és vártam a hatást. Tökéletes terhes tüneteket produkáltam, nagyon boldog voltam, teljesen beleéltem magam, hogy elsőre sikerült – mindez tartott a negatív terhestesztig…. Aztán ugyanez történt szeptemberben is.
Október elején a nőgyógyászom azt mondta, komolyabb rásegítés kell, felírt folyamatos szedésre Bromocriptint, és meddőségi kezelés keretében mindenféle hormoninjekciókat. Októberben hagytam pihenni a szervezetem, hőmérőztem, Lh-teszteltem, reménykedtem, ismét hiába.
Aztán eljött a november, kétnaponta kaptam szurikat, megnéztük ultrahangon az eredményt, ami nagyon bíztató volt, bizakodtam is ezerrel, biztos voltam benne, hogy terhes vagyok, nem is akármilyen, hanem ikerterhes. Persze nem, újabb kiborulás…
December ismét pihenőhónap volt, kicsit szomorkodtam karácsonykor, mert úgy terveztem, akkor már babás leszek, de bizakodtam továbbra is.
Januárban újra az injekciós hormonkezelés, ugyanolyan biztató eredményekkel, és nagy koppanással a végén.

Addigra nagyon sokat olvastam a pco-ról, éreztem, hogy van valami a háttérben, ha ennyi hormontól sem jön össze a baba. A dokim persze nagyon biztatott, férjem meg pláne, nagyon-nagyon hitt bennem. Elhatároztam, hogy ha nem jön össze a baba ennyi hormontól, akkor nem terhelem tovább a szervezetem, hanem utánajárok, mi állhat a pco hátterében.
Minél többet olvastam, annál biztosabb lett a gyanúm, hogy inzulin-rezisztencia okozza a bajt.

Elmentem a háziorvoshoz, és kértem beutalót endokrinológushoz, pco és inzulinrezisztencia kivizsgálására. A háziorvos szerint itt szó sem lehet inzulinrezisztenciáról, a beutalóra csak azt írta rá, hogy diagnózis: pco. Én meg nem voltam rest, és utólag ráírtam a beutalóra a diagnózishoz azt is, hogy IR (utólag belegondolva, de jól tettem!).
Hetekkel későbbre, február közepére kaptam időpontot az endokrinológushoz. Hosszasan nézegette a leleteimet (korábbi ultrahang és hormonprofil eredményét), majd közölte velem, hogy nekem nincs peteérésem, készüljek fel rá lelkileg és törődjek bele, hogy nekünk csak lombikkal lehet gyerekünk. Ki se akadtam, mert nekem a lényeg az volt, hogy lehet gyerekünk, a hogyan egyre inkább mellékessé vált. És szerinte biztosan nem vagyok pco-s, inzulinrezisztenciám pedig száz százalék, hogy nincsen, hiszen akkor kövér lennék, ronda pattanásos, szőrös stb. Mondtam neki, hogy oké, de ha már itt vagyok, csinálja meg a hormonprofilt és az ir-vizsgálatot, egy vérvétel az egész. A hormonprofilba belement, mondván, hogy a fogamzásgátló abbahagyását követő hónapban készült az utolsó, és akkor még lehetett emiatt plusz hormon a szervezetemben, ami hamis eredményt adhat, de az inzulinrezisztencia kizárt. Nem hagytam magam, mondtam, hogy de a háziorvos is ráírta a beutalóra (naja…), várja a visszajelzést. No, ha ennyire erősködök, legyen, ha már úgyis megböknek.
Pár nap alatt meglett az eredmény: megerősítette a pco-t és ir-t, javasolta a már szedett bromocriptin emelését napi félről napi 2-re, és a metformin szedését. Megkönnyebbültem, nekem lett igazam, megérte erősködni, kiderült, mi áll ennek az egésznek a hátterében.

Elkezdtem a szigorú diétát (amit a neten olvastam, mert senki nem mondta), a nőgyógyászom felírta a gyógyszereket (a metformint is, örök hála neki érte!), szép fokozatosan emelve az adagot elkezdtem szedni márciusban.
A nőgyógyászom javasolta, hogy májusban csináljunk petevezeték átjárhatósági vizsgálatot és egy műtét keretében égessük le a cisztákat, és felírta a Clostylbegitet. De én akkor már eldöntöttem, hogy várok nyár végéig, a metformin fél – 1 év alatt fejti ki hatását, adok időt a gyógyszernek és a szervezetemnek.
Hát, nem volt szükség 1 évre, csak 1 hónapra, nagy-nagy örömünkre április 21-én, akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk még rá, pozitív lett a tesztem J Terhességem 9 gyönyörű hónapja alatt végig szedtem a metet.

Kisfiúnk egy problémamentes terhesség után, 16 órás vajúdást követően született meg 2008. december 20-án, a karácsonyt már otthon ünnepelhettük nagy-nagy boldogságban. Ma már 8 hónapos örökvidám kúszóbajnok, el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket.

Hálás köszönet a pcos honlap készítőinek a rengeteg hasznos információért és a pco-sok érdekében végzett munkájukért!!!

Lyca

Newsletter Powered By : XYZScripts.com