Lillencs története

Okulásul, útmutatóul és remélem legfőképpen reményként, azoknak akik várják, hogy megérkezzen hozzájuk a csoda. Végigélve újra az éveket, bizony bevallom , sokszor elsírtam magam még ma is. Mégis hiszem, hogy mindennek értelme volt, van és lesz.

Minden pontosan 10 évre nyúlik vissza, 96-ban férjhez mentem és nem sokkal később úgy döntöttünk, jöhet a mi kis trónörökösünk, esetleg trónörökösnőnk. Abbahagytam a fogamzásgátlót és vártuk, hogy megtörténjen velünk a csoda, nem sokkal később pozitív lett a terhességi tesztem, repülve mentem a kórházba és hihetetlenül boldog voltam, hogy sikerült, anya leszek.  Az eredmény kiábrándító volt, 5 hétig járattak uh-ra, nem láttak semmit, majd megjött. Biokémia terhesség volt. Azt gondoltam most már méginkább akarom az anyaságot és feszültem jártam az orvosokat, kaptam kísérleti nyusziként, clostyt, medrolt, bromót, mindezt vizsgálatok nélkül, szó nélkül nyeltem le mindent, amire bárki csak azt mondhatta, ettől leszek terhes. Közben jöttek rám a kilók, nőttek a ragyáim és mindenki azzal vigasztal, hogy fiatal vagyok. Igen fiatal voltam és elkeseredett. Ekkor már előfordult, hogy több hónapon át nem menstruáltam, ismerősöknek viccesen azt meséltem, nem lennék jó tamponreklám, de itthon a férjemnek csak annyit mondtam, talán jobb lenne ha keresnek valakit, aki képes neki gyereket szülni. Felkerestem egy meddőségi központot, hiszen a környező orvosok már csak széttárt karokkal fogadtak, volt aki szemrebbenés nélkül közölte, hogy soha nem lehet gyerekem. Amíg vártam az időpontra és csodára újjáéledt bennem a remény, ekkor már 2005-t írtunk. Megkaptam a diagnózist pcos. Majd átjárhatósági vizsgálat történt, ahol kiderült mindkét petevezetékem el van záródva, összeszorított foggal, csak a születendő babámra gondolva, sikerült megnyitni a jobb oldalam. Madarat lehetet volna fogatni Velem, elkezdtük a stimulációkat, egyetlen alkalommal sem volt peteérésem, viszont lett egy új barátom „Norcolut”, hogy legalább rendszeres menstruációm legyen, telt az idő, már 2006-t írtunk, én pedig kezdtem feladni, hogy valaha is édesanya lehetek. Aztán jött az internet és a keresgélés, pcos fórum, honlap és megtaláltam ami Nekem kell Mercfomin. Megkonzultáltam az orvosommal és rábólintott, amolyan minden mindegy alapon, hogy had szedjem, ha ebben van hitem. Az utolsó mentsváram volt. Közben lelkemben azzal foglalkoztam, hogy elfogadjam, befogadjam a kicsi lelket, ha mégis úgy dönt hozzánk költözik. 2006. áprilisában kezdtem el, napi 2×850 adagra emeltem folyamatosan, a saját szakállamra. Semmi változás nem volt, se menstruáció, se fogyás, legfőképpen kétcsíkos teszt nem. Novemberben újabb orvosokkal konzultálva 3×1-re emeltem az adagot. Nőgyógyászom sürgetett, kezdjünk újra stimulációba, és én aki mindennél jobban vágytam egy kisbabára, nemet mondtam. A 2007-es év számomra nagyon jól kezdődött spontán menstruációm volt, elkezdtem fogyni. Júniusra szép 30 napos ciklusaim lettek és fogytam 22kg-t. Újra nőnek éreztem magam, újra vidám és felszabadult lettem és készültem az anyaságra, hiszen már fölöttem is sütött a nap. A júniusi minimális stimulálás uh-ja során boldogan kiáltott fel orvosom, hogy egy érett tüsző, sajnos ekkor nem volt szerencsénk, az elzárt oldalon volt. Júliusban azonban átestünk az első inszemináción, már azt sikerként éltem meg, hogy idáig eljuthattunk. Augusztus 3.-án hajnalban ébredtem eljött a tesztelés időpontja, remegve szakítottam fel a csomagot. Megjelent két csík, nem hittem el, sírva hívtam a párom, aki álmosan fel sem fogta édesapa lesz. Az orvosom a hangomból ítélve csak annyit kérdezett. Pozitív? Igenemre csak az indiánüvöltést hallottam a telefonból. A legszebb augusztus 20.-nk volt az idei, 10 év, megszámlálhatatlan könnycsepp után, végre örömkönnyeket sírtunk mindketten, amikor láttuk a Csöppünk szívverését az uh-n.  A mercfomint továbbra is szedem, a súlyom tartom, kiegyensúlyozott, boldog kismama vagyok, sokat mozgunk a Kicsikénk egészséges, most is édesen mocorog a pocakomban. Sok-sok embernek köszönhetem, hogy sikerült, azt hogy ma elmondhatom, 2008. április 10-re várjuk kislányunkat és nagyon boldogok vagyunk.

… a történet folytatódik! (KATT)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com