Kriszti története

Sziasztok, Kriszti vagyok, 29 éves. Most olvastam csak el a PCOS oldalon levő történeteket és úgy döntöttem, hogy leírom az én sztorimat. Történetem megpróbálom röviden és tömören leírni, bár nem végződik happyenddel.

11 évesen kezdtem menstruálni, elég erősen. Minden hónapban rendesen, időre megjött a mensim. 18 lehettem, mikor észrevettem, hogy elég erősen elkezdett hullani a hajam. Megpróbáltam mindent, hogy megtaláljam a hajhullás okát. Jártam bőrgyógyászhoz, (akitől azt a válasz kaptam, mit aggódok nem fogok megkopaszodni) kipróbáltam minden sampont, hajszeszt, olajat, kúrát, de egyik sem segített. Jártam biorezonanciára, akkupunktúrára, hajgyógyászokhoz, természetgyógyászhoz, endokrinológushoz, de minden hiába. Kivetették a mandulámat, mondván, góc lehet. Az összes amalgám tömésemet kicseréltettem fehérre. Minden fogamat megcsináltattam, keresték a gócot, de sehol sem találtak semmit. Ez idő alatt teljesen magamba fordultam, sokszor még az utcára sem mertem kimenni, nehogy lássák mennyire kevés a hajam. Pár év alatt elvesztettem a hosszú, dús hajkoronám háromnegyed részét. Rokonok, ismerősök állandóan elláttak jótanácsokkal, tippekkel, de semmi. Fiúkkal nem is nagyon volt kedvem ismerkedni, senkiben nem bíztam meg, senki előtt nem nyíltam meg, problémámat nem mondtam el.

Voltak barátaim, telt az idő. 20 éves lehettem amikor megismertem egy fiút, akiről akkor még nem is gondoltam, hogy ő lesz a férjem. Elfogadott ilyennek amilyen vagyok, mindent megbeszélhetünk és a mai napig imádom. Évekig fogamzásgátló tablettát szedtem (Diane-35), de mikor úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba, abbahagytam. Ekkor elkezdtem hízni, annak ellenére, hogy nem mozogtam kevesebbet és nem ettem többet. Hiába mentem utánna orvosokhoz, senki nem foglalkozott a problémámmal. Menstruációm rendszeres volt. Másfél év próbálkozás után, terhes lettem, de az ultrahangon közölték velünk, hogy a baba nem él. A vetélés nem indult meg, így be kellett fejezni a terhességet. Konkrét okot nem találtak, bár nem is nagyon kerestek, hogy miért halt el a terhesség. Kivártuk a fél évet, majd ismét próbálkozni kezdtünk. A második hónapban pozitív lett a teszt. Nagyon örültünk, bár félelem is volt bennünk. Rendesen jártunk ultrahangra, de ennek ellenére a harmadik hónapban megállt a baba szíve. A vetélés most sem indult meg, így ismét befejezték a terhességet.

Ettől a naptól fogva pokol lett az életem. Állanó fájdalmaim lettek, a menstuációm pedig rengeteg. Minden együttlét után vérzek, a nehéz napokon pedig minden hónapban a kórházban kötök ki, vénás fájdalomcsillapítóra, ami már nem használ. Azóta vagy 15 nőgyógyászt felkerestem, de egyik sem tudott segíteni. Állítólag krónikus gyulladásom van, csak az segítene ha ismét terhes lennék. A vizsgálatok alatt kiderült, hogy pcos-em van, ami két és félszeres inzulinrezisztenciával párosul. A teherbeesés így nem egyszerű, bár már 8 hónapja szedem a Merckformint. Most 3 hónapig fogamzásgátlót kezdek szedni, ami csökkenti a görcsöket és visszahúzza a cisztákat. Most itt tartok, remélem ez már valamit segíteni fog.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com