Kované története

Az én kálváriám nem túl hosszú, szerencsére, de hátha tudok valakinek segíteni.

A férjemmel 2001-ben ismerkedtünk meg, és nem sokkal később fogamzásgátlót kezdtem el szedni. Nem is gondoltuk volna, hogy ez felborít mindent. Fél év után olyan kóros májfunkciós értékeket produkáltam, mint egy alkoholista, közben kb. 20 kiló is feljött rám, ami azért volt rossz, mert alapból se voltam vékony. Rögtön abba kellett hagyni a fogamzásgátlót, szerencsére hamar helyreállt minden, csak a fogamzásgátló szedése előtti rendszeres ciklusom nem akart visszatérni. Össze- vissza, kiszámíthatatlanul jelentkezett. Ennek akkor azért nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mert még nem szerettünk volna babát, meg azért mindig megjött, csak nem akkor, amikor vártam. 2006 őszén úgy gondoltuk, jöhet a baba .Akkor úgy 40-45 naponként volt spontán menstruációm, és mivel ezt kórosnak tekintették, rögtön mehettünk a meddőségi kivizsgálásra. A férjemnél talált kis problémát hamar megoldották, viszont nekem nem volt peteérésem egyszer sem amikor nézték. A jobb oldali petevezetőmet elzártnak találták. Kaptam Clostyt, de arra se reagáltam, bár csak a legkisebb adagot szedtem, azt is csak egy cikluson keresztül szerencsére-így utólag-.
Mivel még nem próbálkoztunk régen, az egyik doki tanácsára abbahagytuk a vizsgálatokat, de ez valószínű azért volt, mert nem nagyon tudott velem mit kezdeni. A petefészkemet addig teljesen normálisnak látták, nem volt cisztás.

Úgy gondoltuk,  jobb is ha most abbahagyjuk, majd másik év tavaszán újból elindulunk, ha addig se lesz semmi. Persze nem lett semmi, én próbáltam fogyni, mert tudtam, hogy ez így nem jó, de nem sikerült.

Következő év áprilisában mentünk újra orvoshoz, aki megint Clostyt írt, de semmit nem reagáltam  rá. Akkor is az került kimondásra, amit ugye jól tudtam, hogy fogynom kell, mert nagy valószínűséggel ez az akadály. Na és belevágtam újra, de nehezen ment, szenvedtem.
Következő hónapban bekötötték nálunk az internetet, és én rávetettem magam a témára, hogy mitől lehetnek menstruációs zavarok. Ekkor találtam rá a Nők Lapja Café egyik topicjára, ahol sorstársakra találtam, és tüneteim alapján kezdték mondogatni, hogy nekem lehet IR-em van, menjek endokrinológushoz. Eleinte húzódoztam, de szerencsére a PCOS honlap orvosajánlójában  itt a közelemben megtaláltam Dr. Gyimesi Andrást, akinek mindent köszönhetünk. Hamar kaptam időpontot, és már az éhgyomri inzulinomra fel is írta a Metfogammát. Csinált egy Clostys kúrát is, és dupla adagtól gyönyörű peteérésem volt, szép szabályos ciklussal. Ekkor már hőmérőztem. De ezt nem folytathattunk az IR miatt, azt mondta legalább 3 hónap míg újra megpróbálhatjuk,  csak kíváncsi volt hogy egyáltalán reagálok- e rá.

Elkezdtem a gyógyszert szépen fokozatosan szedni. Néha kis hasmenés előfordult, de nem volt vészes. Kb. 1 hónap volt míg kitapasztaltam mit ehetek, és kőkeményen betartottam a diétát.  A torna még nem ment, de ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy elsős tanító néniként az új tanév szeptemberétől rengeteget rohantam és nagyon fáradt voltam . A 3. havi kontrollnál már 13 kiló mínuszban voltam. Ez a véreredményen is látszott. Ez volt 2007 őszén. 2008. májusára kaptam megint időpontot kontrollra.
Közben a ciklusom egyre rövidebb lett, már 34-36 naposak és a hőgörbéim alapján többször volt peteérésem is.

Kivártuk a fél évet, és ez év januárjában mentünk megint dokihoz, hogy mi lehet most a helyzet odabent. Sírva jöttem ki, mert most először cisztásnak látta a petefészkeimet, és semmi tüszőm nem volt , sőt nyálkahártyám is csak 3 mm. Műtétet javasolt. De nem rögtön, hanem amikor rászánjuk magunkat. Nagyon el voltam kenődve, pedig éreztem, hogy javulok, ekkor már 20 kiló mínuszba voltam. Kb. 1,5 hónapja minden nap tornáztam is. Az Aviva tornát is csináltam rendszeresen. Szóval teltek a napok, és mi az esélytelenek teljes nyugalmával voltunk együtt a párommal. Hőmérőztem azért, bár sok esélyt nem adtam, tudván az előzményeket. Szépen a 16. napon fel is ugrott a hőm, és bizony már 5 napja vártam a menstruációm, de sehol semmi, hőm fent van. Már a többiek követelték a tesztet, de én nem mertem, mert nem hittem benne. Aztán az egyik délután már nem bírtam tovább. Abba a másodpercbe megjelent mind a két csík. Szép, erős tesztcsík volt. Nem akartuk elhinni, még 3 teszt az elkövetkezendő 3 nap. Azon a héten pénteken szép 4mm-es petezsákunk volt. Aztán másik dokihoz mentünk, és kaptam rögöt Utrogestánt, bár semmi gond nem volt, de megelőzésként szednem kellett. A metet a 14. hétig szedtem. Már a 31. hétben vagyunk, és egy gyönyörű kislányt hordok a szívem alatt. Eddig semmi gondunk nem volt, minden eredményünk jó lett.

Ha minden jól megy október 10-én fog érkezni közénk.

Köszönöm azoknak, akik a helyes útra tereltek, és segítettek megtalálni a probléma okát. Most már tudom, hogy az orvosok sem tévedhetetlenek, sőt, néha nagyon is melléfognak, látva az én januári eredményemet, mert bizony az ultrahangon nem létező tüszőből gyönyörű kislány lett.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com