Koriagi története

Nekem nagyon sokat segített lelkileg az, hogy mikor elkeseredtem, elolvastam egy-két igaztörténetet, és újra reményt keltettek bennem, így én is megosztom veletek az én történetemet, hátha segít:

Szóval a történetem ott kezdődik, hogy az első menstruációm 13 éves koromban jelentkezett. Igenám, de nem úgy, mint a többi osztálytársamnak. Hetekig elhúzódó barnás pecsételgetés volt, szinte nem is rendes mensi. Egy-két ciklust követően anyukám unszolására nőgyógyászhoz mentünk, ami életem egyik legszörnyűbb “élménye” volt, ugyanis egy 13 éves szűzlányt nem a szokásos módon vizsgálnak… A dokik legyintettek, hogy hát mit akarok, majd beáll a ciklusom, várjak türelemmel. Azt mondták, hogy nagy valószínuséggel véralvadás zavarom !!??? van, és azért nem vérzek rendesen. Természetesen a vizsgálatok szerint nem volt semmiféle véralvadás gond… Pár hónap várakozás után, kontroll keretében egy másik nőgyógyász kiírt egy hormonvizsgálatot, mivel anyukám már könyörgött, hogy “de doktor Úr! A lányomnak biztosan hormonális zavara van, mert nézze meg, milyen szőrös az ajka felett!” Erre a doki csak nevetett… A véreredmények alapján provera kezelést kaptam. Hát arra sem reagált a szervezetem, több hónapos kimaradásokkal menstruáltam. 3 cikluson keresztül volt türelmem mérni az ébredési hőmet, amit persze akkor még fogalmam sem volt hogy hogyan kell értelmezni, és a doki sem mondott rá semmit.

Ezek után nem járkáltam vissza a dokikhoz, vártam hogy rendeződjön a helyzet. 17 évesen elkezdtem szedni a mercilon fogamzásgátlót. Három hónap után rosszul lettem, hipermagas vérnyomással kórházba kerültem, ahol megállapították, hogy mivel semmi szervi bajom nincs, hagyjam abba a fogigátlót, mert biztosan attól van. Közben a 3 hónap alatt híztam 10 kg-t, amit a tabletta abbahagyása után nagy nehezen sikerült leadnom. A menstruációmmal már nem is foglalkoztam, nem tulajdonítottam neki jelentőséget.

2003-ban megismerkedtünk a férjemmel, és ismét fogamzásgátlóhoz nyúltam. Persze megint jöttek a kilók, de gondoltam hogy a kiegyensúlyozott, nyugalmas élet miatt hízok… És lassacskán a 174 cm-emhez 58 kg-ról 74 kg-ra híztam. Rengeteg diétatípust próbáltam, sikertelenül… 2005. decemberében úgy gondoltuk, hogy mostmár ideje abbahagyni a tablettát, és a babaprojektre hajtani, így letettem a gyógyszert. Valahogy éreztem hogy nem megy majd könnyen a teherbeesés.

Igazam lett. Késett az első mensesem. Betudtam annak, hogy biztosan helyreáll a szervezetem. De amikor már a következő hónapban sem jelentkezett, orvoshoz mentem, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, általában 5 hónap kell hogy helyreálljon a szervezet a fogigátló után, így várjak türelemmel, most még nem akar beleavatkozni hormonokkal…

Én kis naiv, hittem az orvosomnak, holott most már tudom hogy nagyon egészségtelen volt az, hogy decembertől egészen május végéig nem menstruáltam. Igen ám de korán örültem hogy megjött a mensim, ugyanis nem akart elmúlni. 3 hétig tartott, így a nődokim norcolutot adott hogy attól álljon el a vérzésem, és rá 10 napra egy “tisztító” vérzésem lesz, és kezdjem el szedni a clostylbegytet, mert az sitty-sutty helyre fogja tenni a ciklusom. 28 napra lett is mensim, örültem nagyon!! Igen ám, de a következő hónap megint kimaradt, majd augusztusban szintén norcoluttal kellett meghozni a mensim, és utána a szokásos closty következett. “Gyönyörű” hiperstimulációm lett tőle, 10-10 db. 15-20 mm-es tüszőim lettek, a hasam majd kiszakadt a fájdalomtól.

Közben elkezdtem agyalni azon, hogy mit is kérdezett a doki a rendelőben: “Nem hízott mostanában hirtelen sokat?? Mert lehet, hogy az inzulin miatt van az egész! Fogyjon le pár kilót, és biztosan segíteni fog”… Igen, de könnyű volt mondani, mikor éjjel-nappal csokifaló rohamaim voltak. És akkor a leleteim tanulmányozásakor egy 4 betus mozaikszócskára lettem figyelmes: PCOS!!! A doki ugyanis a sorok között ezt írta a papíromra, de egy szóval sem említette…

Ekkor jött a kutakodás, megtaláltam a pcos.hu-t, ahol teljesen megvilágosodtam! Nekem tutira metformin kell, és szigorú diéta, és mozgás! Bejártam a városunkban lévő összes dokit, de senki nem volt hajlandó felírni a terheléses cukorvizsgálatot, merthogy az éhgyomri értékem az tökéletes, és hogy mi is az a pcos???? Mivel a gyógyszerhez nem tudtam hozzájutni, a másik két kiegészítő megoldást választottam: szigorú diéta, és mozgás!!!! Lassan és nehéz küzdelmek árán elkezdtek a kilók lepotyogni rólam.

Mondanom sem kell, hogy az egész családom, a férjemet is beleértve hipochondernek nézett. De sikerült kiharcolnom a férjemnél hogy vigyen fel Budapestre Tűű Doktor Úrhoz!!

December 19-én volt életem egyik legboldogabb napja, amikor végre megértő és rendkívül szakértő orvossal beszélhettem meg a problémáimat, és a meglévő leletek engem igazoltak: PCOS. Doktor Úr még kért egy terheléses cukorvizsgálatot, és végre a kezemben lehetett az áhított METFORMIN recept!!! Repdestem a boldogságtól, hogy végre papírom van róla hogy nekem ezt kell szednem, és igenis nem képzelődök!!

Szépen lassan hozzászoktam a gyógyszerhez, és pillanatok alatt visszanyertem a hajdani testsúlyomat. Összesen 16 kg-t fogytam! Persze itt hangsúlyozom, hogy nem csak a gyógyszertől, hanem a heti 3*1 aerobic és a diéta együtt segített!!

A metformin szedését követő első ciklusom teljesen normális volt (legalábbis az előzőekhez képest), vezettem a hőgörbémet, és 36 napos ciklusom lett, gyönyörű spontán mensivel, aminek annyira örültem. Néha türelmetlenül, de vártam hogy leteljen a hat hónap, ami alatt hátha helyreáll a hormonháztartásom.

És jött a csoda: a második metforminos ciklusomban sikerült teherbe esnem. Március 5-én teszteltem pozitívat, de el sem mertem hinni hogy ez velem történik, és hogy igaz!! Aztán akkor hittem el igazán, amikor már az ultrahangon is láttam hogy dobog a picike szívecskéje, és él a kis drága!

Most 15 hetes terhes vagyok, a metformint azóta is szedem, és szedni is fogom az egész terhességem alatt, mivel tudom, hogy anélkül nem sok esélyem lett volna teherbeesni és meg is tartani a kis csöppséget, és ha a kritikus 12. hétig nem ártott a babának, akkor szerintem ezután sem fog!

Remélem, hogy a terhességem hátralévő idoszaka is ilyen problémamentes lesz, és kívánom mindenkinek, hogy minél hamarabb átélhesse ezt a csodálatos érzést!

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal létrehozták a pcos.hu honlapot, és a fórumozó lányoknak, akik nagyon sok reményt adtak, hogy igenis ez a betegség jól kezelhető és együtt lehet élni vele!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com