Kir története

2000-ben kezdem, mert akkor hagytam abba a fogamzásgátlót! Nem akartunk még babát, csak éppen a barátomat (aki azóta már férjem) elküldte a cége külföldre dolgozni s gondoltuk, h ami keveset találkozunk, megoldjuk másképp… Sokáig nem tudtam, hogy ez hozzátartozik a sztorihoz, de most tudom, hogy miért kezdem így. Tehát abbahagytam, a menstruációm meg is jött első hónapban rendesen, de utána… nem… még mindig nem… Ijedten kapkodtam a tesztek után, de mindeniken csak egyetlen csík lett. Dokihoz addig készültem, míg három hónap múlva megjött és úgy megörvendtem neki, hogy el is felejtettem, hogy “doki”. Akkor annyira örültünk, hogy nem vagyok terhes… Ej, ha tudtuk volna…

Ezek után soha nem figyeltem igazán oda a ciklusaimra, de tudtam, hogy nem 28 naposak, hanem 30-35-38 körül ingadoznak.

2002 őszén végre végleg hazacuccolt a párom Erdélybe. Mikuláskor rájöttünk, hogy az együttjárásunk ötödik évfordulóját úgy ünnepelhetjük meg igazán, hogy összeházasodunk. Szüleink meglepetésére hirtelen megtartottuk a polgári esküvőt. Én már rég vágytam babára, ekkor végre megtört a jég és a férjem is rábólintott. Azóta egyáltalán nem védekeztünk. Minden ciklusom 30-38 napos volt és vártam, hogy mikor leszek végre babás. Új város… nem tudtam kihez menjek dokihoz, de ahogy telt az idő egyre inkább fogyott a türelmem. Végre ajánlott valaki egy orvost és végre rászántam magam, hogy el is menjek hozza. Mire odaértem már 2004 január volt. A doki startból szimpatikus volt, bizalomgerjesztő, minden ami kell! Örültem. Nyugis volt nagyon, elmondta, hogy nem szabad idegeskedni, próbálkozzunk még nyugodtan egy pár hónapot, ha addig nem jön össze menjek vissza. Addigis kaptam táblázatot, hogy vezessek hőgörbét.

Ez a doki engem nagyon megnyugtathatott, tudniillik január végén még egyet menstruáltam, de utána már nem jött meg. Pedig sízni voltunk és még akkor a sportolástól sem! Március elején kétcsíkos tesztem lett, gyorsan visszafutottam a dokihoz és megnéztük uh-n: 6 mm-es petezsák. Jöjjek vissza április elsején. Még meg is jegyeztem az aszisztensnőnek, hogy “micsoda gyanús dátum”. Persze semmi rossz eszeünkbe nem jutott, madarat lehetett volna velünk fogatni. Boldogok voltunk és vártuk, hogy babánk lesz!

Április 1: a babámnak 9 hetesnek kéne lennie, de a mérete szerint csak 6 hetes, sehol semmi szívhang. Aztán 5-én még egy uh, most sincsen szívhang, jól sejtette az orvos, hogy az én babám elhalt. Végül küret és ennyi.

Borzasztó mély búbánatba süppedtem. Az orvosom három hónap szünetet javasolt, hogy a szervezetemnek legyen ideje egy picikét pihenni. Én el nem tudtam képzelni, hogy fogok ép ésszel kibírni 3 egész hónapot? Közben csak szotyogtak a hírek: ez a haverinánk terhes, amaz is, a harmadiknak megszületett a babája, mindenkivel minden rendben, persze rajtunk kívül… Az volt az érzésem, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Valahogy aztán mégis július lett, megint szabadott próbálkozni. Az orvossal úgy egyeztünk, hogy ha 6 hónap alatt nem jön össze akkor visszamegyek hozza. Akkor azt hittem, hogy hat hónap múlva nem lesz aki visszamenjen, mert ha addig nem jön össze, akkor én a bolondokházában leszek. Leírni nem lehet, amit ilyenkor átél az ember lánya.

Na és találjátok ki, hogy 6 hónap alatt estem-e teherbe? Hát persze, hogy nem. De lelkileg egyre katasztrófálisabb állapotba kerültem. És amikor 2005 januárjában visszamentem a dokimhoz, kb. a ciklusom közepén… megnézett uh-n… nincsen domináns tüszőm… jöjjek pár nap múlva, hátha később érik. Mondanom sem kell: akkor sem volt. De nézessük meg a prolaktin szintet, mert ha az magas, az szokta gátolni a peteérést.

Igazán ekkor omlott össze a világom. Életemben soha egy percig sem gondoltam volna, hogy nekem ilyen problémáim lehetnek. Micsoda? nekem nincsen peteérésem??? Nekem??? Ilyen nem létezhet! A prolaktinom persze emelkedett volt: 32 ng/ml. Kaptam rá Bromocryptin-t, szedjem, mert ez “a policisztás petefészkekre is jó hatással van”. Polimicsoda??? Úgy bámultam a dokira mint egy félőrült. Ekkor estem neki a netnek, google… prolaktin… “Agydaganatot is okozhat”. Rettenetesen be voltam ijedve, a pco-val nemigen törődtem, de a magas prolaktintól irtózatosan féltem. Egy hónap szedés után a prolaktinom 4 ng/ml lett, ekkor megkönnyebbültem és vártam, hogy most akkor lesz peteérésem és hamarosan babám is. De persze peteérésem nem lett, pedig Bromot nem hagytam abba. A dokim mindig kérdezte, hogy “amióta szedem a Bormo-t, ugye rendeződtek a ciklusaim?” “Nem, nem rendeződtek”: 33 napost követett 37 napos, majd 29, 32 és kb. ilyen összevissza.

Elkezdtem járni egy pszichológusnőhöz, mert már rettenetesen rosszul viseltem. Ez a nő megtanított egy pár relaxációs gyakorlatra, amiért azóta is hálás vagyok Neki!

Na aztán valamelyik hónapban kaptam Clostylbegit-et. A 3-7 cn.-okon 1-et. Hát nőtt tőle 5 tüszőm, 12-12-13-19-21 kaptam tüszőrepesztőt és a várva várt eredmény helyett: megjött a mensim. A következő hónapban nem szedtem a Clostyt, mert az “a jövő hónapban is hat”. Valóban. Példás tüszőket növesztettem! Balról egy 21 mm-eset, jobbról egy 22-set! Megint tüszőrepesztő injekció, megint csak menstruáció lett a vége. És közben eljött a nyár és elvonult a doki szabadságra, mi meg lakásvásárlásba fogtunk. A férjem reggeltől estig dolgozik általában, így aztán én rengeteget jöttem-mentem, bankkölcsön, hozzá mindenféle papírok, stb. el is telt így a nyár… Megkezdődött ősszel a suli és novemberben visszamentem a dokimhoz, aki ekkor már rettenetesen meg akart “laparoszkópiázni” (drillingezni), én pedig meg voltam győződve róla, hogy pcos ide vagy oda, nekem ha már egyszer spontán összejött egy terhesség, még mielőtt tudtam volna a nyavalyámról, hát most is össze kell jönnie. Hallani sem akartam a laparról. Meg inszemről és lombikról sem. Megegyeztünk a férjemmel, hogy ha a Fennvaló nem akar nekünk gyermeket adni, akkor biztosan valami más céljai vannak velünk és akkor örökbe fogunk fogadni egy kisgyereket. (Szerencsére, mint oly sok mindenben, ebben is egyetértettünk Férjecskével.)

Lapar elöl kitérő, mondom a dokinak, hogy próbálkozzunk mégegyszer Clostyval és majd utána meglátom, mert én a laparra nem vagyok eléggé felkészülve lelkileg, blabla… Jó, kaptam Clostyt, most is napi 1-et, csakhogy most egy 52 mm-es cisztát növesztettem tőle! “Boldogságomra” kaptam két hónapra elegendő fogamzásgátlót, szedjem be, attól vissza kell húzódnia.

Ez már sok lett. Ekkortájt kezdtem bekapcsolódni az nlc-n a pcos topicba. Az inzulinrezisztenciáról közben olvastam, de nem sokat értettem belőle… A topicon a lányok folyamatosan erről beszélgettek. És eldöntöttem, hogy utánajárok!

Januárban elmentem a diabetológia központba, egy ismerős beszervezett egy dokihoz, aki nekem megcsinálja a terhesléses vércukorvizsgálatot. Ez a doki rettenetesen pökhendi volt, előadta, hogy én ha IR-es lennék akkor iszonyú kövér volnék, ki hallott még olyant, hogy egy ilyen sovány lány IR-es legyen. És azért nem lesz babám mert idegeskedek, pedig csak nyugodt kéne lennem és nem annyi dokihoz mászkálni. Végül csak kétpontos cukrot csináltak. Eredmény: éhgyomri 76 mg/dl, 120 perces 34 mg/dl. (Ref tartomány: 70-110) Erre azt mondja a diabetológus orvos, hogy “megmondtam, hogy minden ok, menj haza és ne idegeskedj, mert neked az idegeskedés miatt nem lesz babád”. És az ismerős azért kellett a beszervezéshez, mert Romániában, ha az éhgyomri cukorszint benne van a referenciatartományban, akkor nem végeznek terhelést, mert úgy gondolják, hogy akkor tutti minden ok!!! – Hát igen, mi le szoktunk lenni maradva 1-2 körrel, nem meglepő…

Februárban visszamentem a nőgyógyászomhoz, lejárt a fogigátlószedés, szerencsém volt, a ciszta visszahúzódott. Említem az IR-t, mondom a terheléses eredményt… A nőgyógyim tud erről, de metformin azoknak jár akik túlsúlyosak és magas a cukruk, nekem meg már az éhgyomri is alacsony, nemhogy még felfelé menne terhelésre. Nem tudtunk közös nevezőre jutni. Nekem már körvonalazódott, hogy itt a metformin lesz a nyerő, de könnyű volt rájönnöm, hogy Romániában nehéz lesz beszerezni. (A dokimra nem haragudtam soha egy percig sem, sőt nagyon meg vagyok elégedve! Mások sokat járkálnak egyik dokitól a másikig, de én nem volt amiért másokhoz futkározzak. Hogy a metformin alkalmazásával nincsen tökéletesen tisztában… hát az szerintem nem kimondottan az ő hibája, általában az ország van lemaradva és lefogadom, hogy más doki mégcsak nem is hallott esetleg a pcos-IR összefüggésről.)

De addigis, ajánlják a csajok a Premens-t. Hát persze, hogy nem lehet nálunk kapni, de ezek a topicos lányok vásároltak nekem és elküldték! (Azóta is azon gondolkodom, hogyan tudnám ezt meghálálni?) Hát ha nincsen metformin… addigis szedek Premens-t.

Majd endokrinológiára is elmentem. Egy fiatal csajszika doktornőt kaptam el, aki hallott a pcos és az IR összefüggéséről, de szerinte nem mindenkinél van így, azért kaptam beutalót végre valahára 5 pontos terheléses vércukor ÉS inzulinvizsgálatra!!! Persze ingyen nem csinálnak ilyent, de ha kifizetem, akkor igen. Annyira boldog voltam, hogy nem bántam: pontosan egy negyed fizetésembe került ez a vizsgálat. És legnagyobb meglepetésemre tökéletes eredmények jöttek ki. (cukor: éhgyomri + félóránként (mg/mL-ben megadva): 95, 86, 105, 96, 99 és inzulin (uU/mL-ben): 3,66; 14,01; 17,87; 14,72; 12,34) Más ennek örült volna, de én elkeseredtem. Ekkor Petrányi Gyula endokrinológustól kértem tanácsot. Ő azt válaszolta, hogy az IR sokszor nem mutatható ki, mert ezek a mérések nagy hibatartalmúak, keressek egy orvost, aki fel meri írni nekem a metformint. Egyre biztsabb voltam, hogy ilyent itthon nem fogok találni. És arra gondoltam, hogy a nyári vakációban kimegyek Magyarországra, elmegyek egy olyan dokihoz, aki felírja. Közben hazajött egy ismerősöm aki Olaszországban nőgyógyász rezidens orvos. Vele is beszéltem, ő is határozottan a metformint ajánlotta. Ekkor vettem egy mély lélegzetet! “Beszereztem” Adimetet és elkezdtem szedni. Május közepén nekiláttam. Mire elértem a 3 x 500 mg napi adagot, már június eleje lett.

Közben a Premens hatására megszűnt a mensi előtti barnázásom. Olyan szép színűek voltak, ez boldogított, ti. már jó ideje több napos barnázás előzte meg a mensijeimet. Ettől-e, a fórumozástól-e, az újfajta bogyótól-e vagy mitől nem tudom, de elkezdtem lelkileg rendbejönni. Bizakodtam, reménykedtem és nyugodtabb voltam mint valaha az utóbbi pár évben!

Júliusban elmentem a nődokimhoz, kértem beutalót hsg-re. Így egyeztünk: ciklus 8. napján hsg, közepe táján jövök az eredménnyel és tüszőleső. A c. 15. napján volt a egy szépen növögető tüszőm és megfelelő méhnyálkahártya, átjárhatóság ok. Két nap múlva tökéletesre nőtt a tüszőm és kaptam gyorsan egy Pregnyl 5000 injekciót. Ezek után szabadságra akartunk menni, de kiderült, hogy a férjemet csak ősszel fogják elengedni két hétre. Na, már ha nem tudunk elmenni sehova, én segítettem a lányoknak ezt a weboldalt készíteni. Napokig html-ezgettem, amikor egyszer Norka ír egy SMS-t, hogy mikor fogok tesztelni? Hát teszteltem másnap reggel. Micsoda??? Mintha lenne ott még egy halvány csík… Két napig aludtam, maj újrateszt. Ekkor már erősebb a csík! A dokibácsi 8 mm-es petezsákot látott, 3 mm-es szikhólyaggal. Majd szeptember 11-én 25 mm-es embriót, akinek már van: feje, keze, lába, szívhangja! És mozog!

Október 2-án, már 62 mm-es a babánk! Minden rendben! 13. hét betöltve! Boldog vagyok és várom november 9-et, mert akkor lesz legközelebb ultrahang… Hátha addigra elég lelkierőt gyűjtök, hogy a dokimnak is bevalljam a metforminszedést!

Ha hosszú voltam, bocsika, röviden így lehetett volna elmondani: egy vetélésben végződő spontán terhesség után derült ki, hogy pcos-s vagyok. Másfél évi Bromocryptin-es, Clostylbegit-es és egyéb kísérletezések eredménye egy nagy zéró. De Premens és két hónap metformin után kétcsíkosat teszteltem! És a babám vidáman fejlődik!
2007. április közepére várjuk!

… a történet folytatódik! (KATT)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com