ILI Története

Ili vagyok, 36 éves. Egy borsod megyei kisvárosban élek. Történetem azért írom le, hogy okuljanak belőle. Ott kezdem, hogy 13 évesen jött meg először a menzeszem, ami azóta sem rendszeres. Tinédzser koromban volt úgy, hogy 2-3 havonta jelentkezett csak, és iszonyú görcsökkel járt. Voltam persze emiatt többször a helyi nőgyógyásznál, de csak Norcolutot írt fel, és semmilyen további vizsgálatra nem küldött, hogy mi a késlekedések oka. Ugyanakkor furcsállottam , hogy már jóval elmúltam 20 éves, és pattanások még mindig jelentkeznek az arcomon, a bajuszom egyre inkább serken kifelé, a lábam szőrösödik, a hajam is folyton hullik. Nagyon zárkózott természetű voltam mindig, ezek a problémák meg még zárkózottabbá tettek.

Teltek az évek, 28 évesen ismertem meg a férjemet, 1 évre rá nőgyógyászhoz mentem fogigátlóért. Novynette-t kaptam, ez jó hatással volt rám, a bajuszom teljesen visszafejlődött. Esküvő előtt 1 hónappal abbahagytam a tablettát, mivel esküvő után rögtön szerettünk volna babát. Valahol sejtettem, hogy ez nem fog könnyen menni az én rendszertelen ciklusaim miatt, de azért próbálkoztunk. Eltelt 1 év, baba sehol. Orvoshoz fordultunk. Az első orvos (természetesen a hormon- és kiskatona-vizsgálat után) Clostylbegitet írt fel + UH vizsgálat. Ezt 3x eljátszottuk borítékkal kísérve. A furcsa az volt a dologban, hogy az ultrahangos papírra minden alkalommal az volt írva, hogy Policisztás óváriumok, de arról a doktor úr nekem soha nem beszélt, hogy ez konkrétan mit jelent. A 3. Clostys eredménytelen kezelés után javasolta, hogy laparoszkópiás vizsgálattal meg kéne nézni a petevezetékeket, nem-e el vannak záródva, és ez okozza a meddőséget. Ebbe nem egyeztem bele, inkább orvost váltottam.

Következő állomásunkon szintén hormon-, kiskatona-vizsgálat + ultrahang. Itt sem lettem sokkal okosabb, mert ez az orvos meg csak annyit közölt, hogy valamelyik hormonom magasabb szinten van, és ez a probléma. Hormonstimulációs kezelést javasolt. Tudtam, hogy ez sem lesz igazi megoldás a problémánkra, és akkoriban hallottam sok jót a Kaáli Intézetről, így ismét váltottunk. Közben persze teltek az évek, ekkor már 33 éves voltam.

A Kaáli Intézet-beli orvosom tájékoztatott róla legelőször a szükséges vizsgálatok után, hogy PCO-szindrómám van, (részletesen elmagyarázta hogy mi ez, és elnézést kért az orvostársai nevében, akik bár tudták hogy mi a bajom de mégsem mondták el.) Rögtön lombikot javasolt. 2004. február 15-én volt a beültetés. Sajnos eredménytelenül. Ez meg más problémák miatt is ekkorra már lelkileg összetörtem. A sorozatos ilyen-olyan vizsgálatokra járkálások miatt a munkahelyem is elvesztettem. Csak otthon voltam állandóan, kerültem az embereket, mert a köszönés után vagy azt kérdezték hogy van-e már munkahelyed, vagy azt hogy jön-e már a baba. A férjem vigasztalgatott állandóan.

Ebben az évben többször már nem mentünk orvoshoz meddőség miatt. Megpróbáltunk beletörodni a sorsunkba. Én is lassan összeszedtem magam a depresszióból, munkahelyet is sikerült találnom, és hogy még jobban lekössem magam, jelentkeztem főiskolára. 2005-ben már túlságosan el voltam foglalva ahhoz, hogy a babán járjon az eszem. Hogy nem jön meg a menzeszem, már nem is törődtem vele. Pedig februárban, meg márciusban sem jött meg. Mellékesen vetettem csak oda a férjemnek ezt a tényt, mire ő visszakérdezett, hogy biztos, hogy nem vársz babát? Képtelenségnek tartottam hogy én babát várok, (mikor tudtam, hogy peteérésem se nagyon van), de azért vettem egy tesztet. Nem akartam hinni a szememnek, mert két csík jelent meg rajta. Másnap irány a nőgyógyász, aki akkor még csak egy petezsákot látott, azt mondta menjek vissza két hét múlva. Két hét múlva már szívhang is volt. És én úsztam a boldogságban. Rögtön abbahagytam a munkát, iskolát, mindent és csak a pici pocaklakóval foglalkoztam. 2005. október 22-én problémamentes terhesség után császármetszéssel megszületett a kislányunk épen, egészségesen. A szoptatási idő után megjött a menzeszem, de továbbra is rendszertelenül.

Közben az Interneten böngészve találtam rá a pcos.hu oldalra, ahol nagyon sok információt tudtam meg erről a tünetegyüttesről. Metformint én soha nem szedtem, de most már szeretnék. A következő lépésem az lesz, hogy felkeresek egy orvost az ajánlott orvosok közül, hátha kistesója is lesz majd a lányunknak.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com