Hosszúhajú/Monácska története

Kedves Mindenki!!!

1993. március 25-én volt az esküvőnk a férjemmel. Építkeztünk, a hitelhez kellett a papír, hát esküdjünk meg. Akkor már majdnem egy éve akartunk babát, de a papírt nem is annyira. Persze nem lettem terhes… Nem volt rendes menzeszem, huszonegynéhány évesen ronda ragyáim voltak, és ez már évek óta így volt. Jártam a dokikat, kaptam bogyókat, ki emlékszik már miket… De terhes nem lettem. Dokit váltottam, és az új doki azt mondta, indítsunk tiszta lappal, csináljunk egy egészségügyi küretet, aztán vérképet és majd meglátjuk hogyan tovább, ez kb. három hónap. Mondanom se kell, teljesen elkeseredtem, hát még mindig várni kell 3 hónapot??? Ne már! Azonnal akarok gyereket! Beletörodtem, nem volt más választásom. A műtétre rá 6 héttel, a nyaralásunk alatt terhes maradtam, egyáltalán nem számítottam rá, nem figyeltünk semmire, csak szerettük egymást. A fiam 1994. február 25-én jött a világra! Mérhetetlenül boldog voltam!!!

Eltelt a szoptatás, eltelt még sok hónap, mensi sehol… Újabb egészségügyi küret, majd felhelyezték a spirált, mert kamaszkorom pár hónapos próbálkozásából tudtam, hogy a fogamzásgátló tablettára valami félelmetes módon reagálok, borzasztó migrén, hányás, gyengeség, nem tudtam megszokni semennyi idő alatt sem. Szóval spirál. Az első hónapban rendben megjött, aztán újból elkezdődött, hogy nem jött meg! Mondom is, hogy atyaég, én spirál mellett lettem terhes???? Nem lettem terhes, és lassan megszoktam, hogy hol van rendes vérzésem, hol nincs, de inkább nincs.

Évek rohantak tova, arcom pattanásos, mensim időnként, bőröm/hajam zsíros, hajam időnként hullik. Házasságom lassan de biztosan becsődölt, költözés, főiskola, válás, új kapcsolat, költözés, építkezés, és már rögtön 2003-at is írtunk! Levetettem a spirált, már elég régóta fent volt, és írattam fel gyógyszert, amit iszonyatos fegyelemmel szedtem, de teljesen sosem tudtam megszokni, megint migrén, hányás, rosszullétek.

2005. áprilisában abbahagytam a gyógyszert. Fél évig meg sem jött. Ennyi idő alatt kb. 3-szor voltam dokinál, mindenhol azt hallottam, várjunk még, majd megjön! Mondom gyereket akarnánk, meg menzesz, meg ilyesmi. Csak várjunk, volt a válasz mindig! Fél év után végre megjött. Ez alatt a fél év alatt kb. 15 kilót híztam, borzasztó volt! Teljes ruhatár cserére szorultam, semmi nem jött rám egy idő után. Észrevettem, hogy az arcomon és a kezeimen erősödik a szőr, a karomon, a könyökömnél, már göndörödik is, mint a férfiak szakálla, de még színre és erősségre is pont olyan fekete volt! A szakállamat naponta kellett szednem, annyira erős volt, a bajuszomat hetente szőkítettem. Iszonyatosan semminek éreztem magam, de nőnek aztán semmiképpen!

Elmentem egy nő nőgyógyászhoz, gondoltam biztosan jobban együtt érez majd velem! A következőket hallottam: Fogyjon le, támadja meg a zöldséges pultot, a szőrök genetikai adottságok folytán erősek, nézzem meg, hogy a családban ki volt ennyire szőrös, biztosan van a felmenőim között olyan nő, aki borotválkozik az arcán is, kozmetikus tud segíteni. Gyerek miatt jöjjön vissza, ha minimum 10 kilóval kevesebb. Akkorra már konkrétan alig ettem valamit, a gyomrom teljesen kikészült, állandóan égett a nyelőcsövem a savtól, a lépcsőn sem tudtam felmenni, nem csak a súlyfeleslegtől, hanem a gyengeségtől, amit az étel elvonása okozott. Volt két biokémiai terhességem, az egyiket a pozitív teszt után két nappal, a másikat a pozitív teszt után egy héttel vesztettem el spontán. A nőgyógyász szerint ezt csak a szakirodalom említi, ő még ilyennel nem találkozott. Elegem lett.

2006 évvégén elkezdtem keresgélni az Interneten. A folyamatot nem tudom, de eltaláltam az NLCaféra, és ott a topikra, akkor már volt sejtésem arról, hogy PCOS lehetek, a tünetek nagyon ismerősek voltak, a honlapon a teszt egyértelműen jelezte, hogy orvoshoz kellene mennem. Mentem is. A környék összes orvosát megkerestem, eléggé kiokosodtam a topikon és a honlapról, de senkit nem találtam, aki segített volna, és felírja a metformint, de legalább egy rendes kivizsgálást végez. Helyette hallottam azt, hogy majd én jobban tudom, ne akarjon okoskodni, meg azt, hogy megműtjük, és pillanatok alatt édi-bédi-prüntyike kisbabácskája lesz, meg hogy a metformin csak egy újabb szemfényvesztés, és találkoztam a hihetetlen fokú tudatlansággal is. Valamiért – vajon miért – nem hittem nekik!

A topikról szinte mindenki a sokak által szeretett és tisztelt orvost ajánlotta, de ugyebár pénzbe került, magánklinika, ajjajj, én a vidéki kistirpák Budára egy magánklinikára???? No, nem mintha a maszekba járás nem került volna ám pénzbe. Végül bejelentkeztem, és sokkot kaptam, mekkora a várólista. 2007. február 21-én Meforal recepttel a kezemben távoztam a rendelőből, és nagyon sírtam örömömben!!! Volt némi üröm is azért bennem, mert a mi imádott doktorunk Clostilbegytet is felírt, és én akkor már tudtam, hogy nagyon sokat árthatok vele. Még vitáztunk is, hogy én nem akarom beszedni, de Ő azért felírja, hiszen a korom is elég aggodalomra ad okot (35 éves vagyok, illetve már mindjárt 36), meg a hosszú évek óta igazából alvó petefészkeimet fel kellene ébreszteni, stb?? Abban maradtunk majd eldöntöm. Abban a hónapban nem szedtem be. Diétázni kezdtem, kiürítettem a konyhát, feltöltöttem barnarizzsel, durum tésztával, tk. liszttel, kidobtam a cukrot, szedtem a metformint. Mensim nem lett, de nem voltak mellékhatásai sem a metforminnak, fogyni nagyon keveset fogytam még akkor, az étvágyam viszont nagyon lecsökkent, Norcoluttal befejeztük a ciklust. A következő hónapban beszedtem a Clostyt. Megosztottam vele a topikot, és skizofrén állapotba kergettem saját magamat is, mert tudtam, hogy nem lenne még szabad, korán volt, és mégis annyira, de annyira akartam valami eredményt, hogy éjszakákat voltam képes átbőgni. Rendületlenül mértem a hőmet, és mint egy megszállott, képes voltam napokat előre kitöltögetni a táblázatban, hogy akkor vajon kapok majd célkeresztet???? És figyeltem, és akartam, és azt mondtam magamnak, olyan nincs, hogy ez ne sikerüljön, én már mindent végig csináltam, sikerülnie kell?? Teltek a hónapok, a következő ciklus Closty mentes volt, Norcolut véggel.

Eljött a június. Fogytam 6-8 kilót, párom állandóan “kergetett”, annyira boldog volt, hogy visszakapta a régi kedvesét, de csak külsőleg, mert a fejem jócskán be volt kattanva. Bejelentkeztem a Mens Mentisbe nőgyógyászhoz, gondoltam nézzen már meg egy pcos-hez értő nogyógyász is. A petefészkeimen a kisciszták eltűntek, a nyálkahártyám egész vastag, de tüsző nincs, a helyét sem látja, nagycisztám sincs, majd meg fog jönni. Meg is jött 2007. június 20-án. Gondoltam egyet, és mivel addigra már annyira ki voltam borulva idegileg, hogy nem tudtam létezni az idegességtől, hallgattam Norkáékra, abbahagytam a hőmérést, beszedtem az utolsó adag Clostymat (örök hála Neked Norka, ha nem súgsz, még most is csak körbe-körbe keringek?), naponta 1 szem 5 napon át nem több, és elmentünk nyaralni. Se ultrahangra nem mentem, se hőt nem mértem, se nem érdekelt, hogy feszít, fáj, puffad, görcsöl, van-e valami vagy nincs. Hazajöttünk már, amikor éreztem, hogy azért mintha alakított valamit a bogyó odabent, de tényleg nem foglalkoztam semmi babás dologgal.

A nyaralás alatt eldöntöttük, hogy motort veszünk. Nagy motort, vadi újat, hitelre. Vállalkozó a párom, nem milliomos, tehát azt is eldöntöttük, hogy ezennel akkor fel is függesztjük a babagyártást, mivel a pénztartalékokat most a hitel törlesztésére kell fordítanunk!!! Befizettük a mocit, vártuk, hogy értesítsenek, mehetünk érte. Felfigyeltem azonban arra, hogy nagyon feszít és fáj a mellem. Ezt eddig nem éreztem. És időnként émelygek, és iszonyat fáradt vagyok.

2007. július 16-án, hétfőn reggel teszteltem egyet. Tudtam, ha van is baba, (hihetetlen módon voltam szkeptikus és egyben reméltem, hogy talán mégis) nagyon-nagyon korán vagyok még, tehát félre tettem a tesztet kb. 20 percre, és mikor megnéztem, nem akartam hinni a szememnek. Két csík volt rajta, borzasztó haloványan, de kettő volt. 3 és fél év után két csík volt rajta!!!! Norkának írtam egy üzenetet, és együtt hülledeztünk, én konkrétan nagyon sírtam ám! Másnap megismételtem a tesztet, erősebb volt a csík! Várandós vagyok!!!! Nem bírtam magammal annyira örültem. Most vagyok 14. hetes terhes! A genetikai uh-on szopizta az ujját Borsóka, gyönyöruséges kerek a fejecskéje, olyan szép baba, hogy az valami félelmetes!!!! És tök makk egészséges, hiába nem vagyok már mai csirke!!!! És velünk maradt, pedig nagyon féltem, hogy megint elveszítem. Még nem érzem a mozgását, de itt van velünk!!!!!

Nem volt könnyű. Azért sem, mert végig azt hittem, hogy én leszek a szabályt erosítő kivétel. Önhitt voltam, nem kicsit??. Sok mindent tanultam az elmúlt idoszakban, többek közt önfegyelmet is.

Nlc-s és babanetes lányok: Nagyon köszönöm Nektek, a kisbabám nevében is!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com