Gita24 története

Gita24 levele

Kedves PCOS.hu szerkesztőség!

Köszönettel tartozom az önök weboldalának – a tüneteim megegyeztek a PCOS- re jellemzőekkel és édesanyám kérésére ellátogattam az Önök oldalára. Itt találtam rá Dr S.M. nőgyógyászra aki nagyon nagy lépést tett az én betegségem diagnosztizálásában.
Röviden elmesélem történetem, remélem, tanulságul szolgál majd más hasonló nehézségekkel küszködő társaimnak.

Múlt héten 2009.03.06-án diagnosztizálták nálam a PCOS-t – és ami megdöbbentő, az a tény, hogy 7 év után jutottam el erre az eredményre. 7 évig tartott, míg választ kaptam a  kérdéseimre, tüneteimre és választ azokra a dolgokra, amit évek hosszú során félrediagnosztizáltak bizonyos orvosok.

Nem szeretném megírni nevem, lakóhelyem sem, a lényeg az, hogy külföldi magyar vagyok, aki az adott országban kapott orvosi ellátást –  mivel oda születtem és ott élek gyermekkorom óta.

Májusban töltöm be a 23. életévem, tüneteim első jelei 15 éves koromban jelentkeztek. Apró pihék az államon. Nem tulajdonítottam nekik különösebb jelentőséget, jó alakú csinos nőies lánynak tartott mindenki (ami párom, szüleim szerint a mai napig sem változott), de bennem egy bizonyos idő után kisebbségi érzést váltott ki a tünetek miatt. Apró szőrszálak jelentek meg a hasamon is, hátsócombomon, mellbimbóim körül.
Hét év alatt strandon nem igazán voltam, inkább csak tengerparton ahol el lehetett bújni a külvilágtól. Szüleim több ezret költöttek lézeres kezelésekre, és nagyon megviselt, hogy anyagi gondokat okozok nekik vele, pedig jól szituált családból származom. Mégis a szívemre vettem hogy “ilyen sokba kerülök” szüleimnek, olyan gondolataim voltak ” hogy miért pont én mikor a családban sincs senkinek ilyen baja” ; az is feszélyezett hogy teljesen “szőrszálmentes” világban élünk.

Elég súlyos depresszióba estem, nem érdekelt semmi és senki, csak az, hogy az akkor már kezelésként felírt Diane 35 -től meghíztam és kövér vagyok. 20-25 kg-ot híztam fél év alatt, 58 Kg-ról 80-85 kg-ra  – az akkori nőgyógyászom szerint nem a Dianétől, de mint ahogy utólag saját magamon kitapasztaltam, egyértelműen attól. Ő diagnózisként azt állapította meg nálam, hogy idiopatikus hirtutizmusban szenvedek, amit nem lehet kezelni, de nem leszek a jövőben semmiben sem korlátozva a magas tesztoszteron szint miatt. Bele kell törődnöm, és ezzel kell együtt élnem. Három évig szedtem a Dianét, amikor megelégeltem azt hogy nem tudok lefogyni, és tudtam hogy csakis a gyógyszertől van. Amikor kihagytam fél évet mindig csak injekcióval jött meg a menstruációm, vagy ha magától megjött, akkor is 50.-60. napokon.

Voltam ultrahangon is, cisztákat az orvos akkor nem látott a petefészkemen, elküldtek egy Nemzetközi Endokrinológiai Intézetbe, ahol már tizennyolc éves koromban (utólag visszanézve) már megállapították, hogy magas az éhgyomri inzulinszintem. Akkor vagy az orvosok hanyagsága, vagy a kevés tapasztalatuk miatt valahogy nem vették észre a kezzel fogható jeleket amik egyértelműen a PCOS-re utaltak.
Volt pár hónappal később egy ismétlődő vizsgálatom ugyanebben az intézetben, ahol, amikor bementem a rendelőbe az orvos azzal fogadott “Hogy az ilyen betegek mint én csak az egészségügy pénzébe kerülnek, hogy csak pénzpocsékolás vagyok az egész rendszernek a fölösleges vizsgálataimmal” (ezen a viselkedésen és hozzáálláson látszik, mennyire vannak tisztában bizonyos orvosok a betegük betegségével, lelkiállapotával- vagy mennyire érdekli őket). Elég erőt gyűjtöttem magamban, és ahogy tudtam a csodálkozástól erre a hozzáállásra, egy kérdéssel feleltem: „Vajon ha az Ön családtagja szenvedne ilyen problémákkal ugyanezt mondaná?” -azóta sem láttam azt a doktornőt, és nem is szeretném.
Én csak diagnózist akartam, amit hét évig szülőhazámban nem kaptam meg. Mai napig nem bírom azt felfogni, hogy lehet az, hogy vannak az embernek tünetei: menstruációzavar, szőrösödés, túlsúly stb. és azzal vigasztalják – mert szerintem maguk sem tudjak a választ-, hogy törődjek bele. Nem teszem, egészségesen akarok élni, gyerekeket akarok.

Amikor ellátogattam az Önök oldalára, már itt dolgoztam Magyarországon tolmácsként. Kerestem egy orvost, aki remélhetőleg, ha nem is ajánl gyógymódot, de legalább választ ad, miért vannak ilyen tüneteim. Önöknél találtam rá S. doktor úrra, akinek nagyon hálás vagyok, mert megmondta nekem mi a bajom.
Különös érzés volt, amikor ültünk édesanyámmal a rendelőjében, vártuk az eredményt, amit a vérvételek- és terheléses cukorvizsgálatból, ultrahangból olvasott ki. Mikor megmondta, hogy PCOS-es vagyok, különösképp óriási nagy kő esett le a szívemről. Tudom, hogy lényegében nincs minek örülni, de ha tudja az ember 7 év után mi a baja, óriási megkönnyebbülés. Nagyon hálás vagyok neki, hogy lényegében csak két konzultációból megválaszolta az én évekig húzódó problémám.

Most már felvilágosítást kaptam a betegségről és a kezelésről, megnyugtatott, hogy 23 évesen még van időm, hogy kezeljük a betegséget, és ne pedig akkor kapjunk észbe, mikor majd gyereket szeretnék.
Remélem, mindenki, aki hasonlóan átélte már a hosszú gyötrődést, meghallgatja a  honlap tanácsait, én itt találtam meg az nagybetűs ORVOST, aki nekem segített.
Köszönöm a szerkesztőknek és neki is.
A jövőben a betegségem hogyan alakul, még nem tudom, nagyon új még számomra ez a helyzet, még fel sem fogtam mivel jár az általa ajánlott Merckforminos kezelés, diéta stb., de tudom hogy jó úton járok és elérem a célom.

:)

Gita24

Newsletter Powered By : XYZScripts.com