Gabó története

Szerintem ne költsd a pénzt (terhességi) tesztekre te lány, keress most egy másik dokit aki mondjuk vagy meddős szülész vagy szülész endokrinológus (menopausások, és gyereknőgyógyászok ilyenek még a meddősökön kívül) és mondd el neki, hogy mensi problémád van… Ő ekkor úgyis csinál ingyen egy tök tuti terhességi tesztet vérből és megnéz rendesen, mert nekem gyanús hogy egy kis pco-d lehet… az szokott ilyen marharépa tüneteket okozni… Szóval én ezt csinálnám most a helyedben.

Ha az ember lánya 2 nappal az esküvője előtt ilyen szavakat olvas egy internetes fórumon, válaszként a kérdéseire, akkor, amikor azt hiszi, babát vár, nos, akkor szépen, lassan, de annál nagyobb robajjal dől össze a kártyavár. De kezdem a legelejéről…

Kamaszkorom óta voltak problémáim a ciklusommal. Mindig megjött, de sohasem tudtam, hogy mikor. Vezettem én a mensesnaptárt, de mindent láttam benne, csak rendszert nem… hol 40 napig vártam, hol már 2 hét után újra “nagylány” voltam, soha nem tudtam kiszámítani. Ezenkívül a hátam és a vállam télen-nyáron tele volt apró, kicsi ragyákkal, amelyre mindenki mást mondott (serdülsz, fiam, ez természetes, vagy: ez melegallergia, megismerem!, stb.). A menstruációm rendszertelenségére is voltak jobbnál-jobb teóriák: “majd beáll, a fiatal lányoknál ez mindig így van!”, vagy: “majd ha szülsz, jobb lesz utána”, és így tovább. 19 éves koromig a nőgyógyász is ezeket mondta többé-kevésbé, majd 20 évesen Mercilon tablettát írt fel (nem fogamzásgátlás, hanem ciklusrendezés miatt), mondván: “Van egy kis hormonzavarod, nade ettől majd minden rendbejön!”. És valóban. Gyönyörű bababőr, semmi “melegallergia”, rendszeres ciklus, kívánhattam ennél többet? Kb. 2 év rendszeres szedés után állandóan fájt a fejem, egy ismerősöm tanácsára abbahagytam a fogamzásgátlót, elmúlt a fejfájásom is szépen. Jött viszont újra a rendszertelen menses és a kis dudorok a hátamon, vállamon. Újabb nőgyógyász, 5 percben végighallgatta a panaszomat, ó, nincs semmi gond, írok egy kis fogamzásgátlót, az majd rendbeteszi. Yadine. És valóban, újra a rendszeresség, szép bőr. Bár ekkor már gyakran előfordult, hogy a gyógyszer mellett sem nagyon tudtam, mikor fog megjönni, volt, hogy az egyhetes gyógyszerszünet utolsó napján jelentkezett valami, amit azért nagy jóindulattal sem lehetett normális menstruációnak nevezni. Node sebaj, az orvos biztosan mondta volna, ha valami baj van. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 6 évig szedtem fogamzásgátlót, a beiktatott szünetekben mindig jelentkeztek a szokásos problémák.

2006. januárjában megbeszéltük Kedvesemmel, hogy abbahagyom a gyógyszert, nyár végére terveztük az esküvőt, hadd tisztuljon addig is a szervezetem. Ha meg közben érkezne a baba, örülünk majd neki nagyon. Igenám… csakhogy a gyógyszer utáni első menses még úgy-ahogy elfogadható volt, de ezután hosszú szünet. 8 hétig vártam a következőre. Közben szépen felkúszott rám 5-6 kiló. Majd újabb 7 hét és 5-6 kiló a következő mensesig. Így ment ez szépen lassan, amíg már nem mertem tükörbe nézni, és sorban kaptam a gúnyos megjegyzéseket a 20 kiló pluszra vonatkozólag, ami főleg a hasamra rakódott le. Nagyon fájt, hiszen nem változtattam semmit az addigi életmódomon, fogalmam sem volt, hogy mitől híztam meg annyira. Mindig is remegtem a csokiért, édességért, nade ha régen nem híztam meg tőle ennyire, akkor most vajon miért? Közben persze szinte hetente vettem a terhességi teszteket, néha nem volt semmi, néha egy-egy halvány csíkocska, aztán az sem, közben a reménykedés, aztán csalódottság, no meg a szédülés, hányinger, gyomorsav, és a megjegyzések: “hány hónapos terhes vagy?”, “nahát, azt hittem, babát vártok!”, “ne aggódj, az én terhességem is így kezdődött, tuti babás vagy!”… egy idő után már nem bírtam tovább és elmentem egy barátném által ajánlott nőgyógyászhoz. A doktor úr 3 percet szánt rám első vizitként, nem tudja, mitől híztam meg annyira, biztos, hogy nem a fogamzásgátlótól? Amióta abbahagytam, azóta szedtem fel 20 kilót? Ilyet ő még nem hallott… ne egyek annyit! Készített ultrahangot, minden normális, minden rendben. Azért a biztonság kedvéért csináltassak egy hormonvizsgálatot, viszlát, kérem a következőt!

Nem voltam egyáltalán megnyugtatva, ezért elmentem egy másik barátném által ajánlott másik orvoshoz, kb. 1 hónappal később. Nagyon kedves volt, részletesen elmagyarázott mindent, picit meg is vizsgált, elfogadta az 1 hónappal azelőtti ultrahang szakvéleményt, megnézte a hormonokat, ó, csak az SHBG szintje alacsony egy kicsit, áááh, az nem jelent semmit. Valószínűleg van egy kis peteérési zavar, szedjek Clostilbegytet, attól majd megjön 28 napra. Ha nem jönne meg mégsem, akkor terhes vagyok. Kétszer is visszakérdeztem, hogy jól értettem-e. Igen, 28 napra meg fog jönni, ha nem, ott baba van. Akkor jöjjek legközelebb, ha megvan a pozitív tesztem. Jó. Örültem, hogy végre valaki tesz valami érdemlegeset, nagyon bíztam, hogy hamarosan kisbabám lesz. Beszedtem a Clostilbegytet, az utasítás szerint és vártam. 27. nap… semmi… 28. nap. semmi… 30. nap semmi… teszt negatív… 35. nap, semmi… 40. nap, semmi, teszt negatív… ekkor már nem bírtam tovább a bizonytalanságot, elkezdtem keresgélni a neten. Így akadtam rá egy fórumra, ahol megkérdeztem az ott fórumozó lányokat, hogy a Closty valóban 28 napra meghozza a mensest? Mindenki azt mondta, hogy nem… én mégis az orvosomnak hittem, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy babát várok. Leírtam az addigi tüneteimet, meg, hogy mit mondott az orvosom, és rohantam az újabb tesztért. És ekkor írta nekem az egyik lány a fent idézett pár mondatot.

Nekem? PCOS? Ahhha, persze, majd pont ők tudják… én terhes vagyok, nem PCOS-os!!! Aztán ahogy egyre többet nézegettem a különböző írásokat, egyre inkább éreztem, hogy igen… ez PCOS. Kiborultam, sírtam, zokogva hívtam fel Anyut, aki szintén orvos. Rögtön kért nekem egy időpontot az endokrinológiára, bár hitte is, nem is, hogy ez okozza a problémáimat… 5 hetet kellett várnom, addig megcsináltattuk a terheléses cukor-és inzulinvizsgálatot. Közben persze mindenki próbált meggyőzni, család, barátok, ismerősök, hogy semmi bajom, ne hisztizzek, és főként ne a netről keressek magamnak betegséget. Közben elkészült a vizsgálat eredménye. A cukor nagyjából rendben, az inzulinnak már az éhgyomri értéke is magasan a felső határ fölött, terhelés után pedig csillagászati értéket mutatott (196). Megkönnyebbültem… látjátok, megmondtam!

Endokrinológia… és végre egy orvos, aki meghallgat, lelkiismeretes és még ért is ehhez a betegséghez! Teljes kivizsgálás (Éljen! Agydaganatom nincs! Éljen! Mellékvese-daganatom sincs! Az élet apró örömei.). PCOS viszont van, igen nagymértékű inzulinrezisztenciával párosulva. A petefészkekben tankönyvi ciszták (vajon ez nem látszott a 2 hónappal azelőtti ultrahangon???!! Minden rendben volt?? ), a hormonleleteken semmi látványos eltérés nincs ugyan, de az LH-FSH arány és a számított tesztoszteron szint is igazolta a PCOS-t. Mire a diagnózis kimondatott, már mindent elolvastam erről a betegségről, ami az interneten fellelhető. Pro és kontra. De én tudtam, hogy engem megműteni senki nem fog, mert azt az egyet nem engedem, csak a metformin-kezelés jöhet szóba.

10 napja szedem a metformint. Eltűnt az állandó szédülés, a folytonos émelygés. És 4 kiló eltűnt a 25 kiló túlsúlyból. 4 hete, szépen, fokozatosan próbálom elhagyni a cukrot és a hatalmas szénhidrát-mennyiséget, amire régebben minden nap “szükségem volt”. És nem esik nehezemre. Én, aki régebben nem tudtam elaludni, ha aznap nem ettem meg legalább egy tábla csokit, szinte egyáltalán nem kívánom az édességet. Számomra ezek hihetetlen dolgok…

Közben pedig nagyon bízom, remélek és hiszek abban, hogy lesz még folytatása a történetemnek. Hogy a gyógyszerek hoznak némi eredményt, és a július közepe óta húzódó ciklusom helyreáll. Hogy a metforminnak, a GI-diétának és a mozgásnak köszönhetően további kilókat faragok le a 25 kiló túlsúlyomból. És természetesen, hogy előbb vagy utóbb, de minket is kiválaszt majd egy kisbaba, hogy a szülei legyünk…

… A történet folytatódik! (KATT)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com