Gabó (Granatvirag) története folytatódik…

…előzmények

Ahogy a történetem első részének a végén írtam, 2006. novemberének elején elkezdtem szedni a metformint, 3×500 mg-os adagban, fokozatosan. Az első héten Norcoluttal együtt szedtem, hogy a hónapok óta nem jelentkező menstruációmat meghozzuk. Ez sikeres is volt, ezután rendszeressé vált a ciklusom, 30-31 naponként jelentkezett. Decemberben az orvosom javaslatára 3×850 mg-ra emeltem a metformin adagot, mivel kezdett visszatérni az állandó szédülés. Továbbra is próbáltam egészségesebben étkezni és többet mozogni, bár egyelőre csak a saját fejem után, a több helyről összeolvasott információk alapján. A fogyás szépen folytatódott, hétről-hétre kilókban is mérhető volt a változás. Meg persze a közérzetem is egyre jobb és jobb lett. Legnagyobb meglepetésemre (álmomban sem mertem remélni ilyesmit…) januárban vérvizsgálattal is igazolt peteérésem volt! Ettől kezdve egyre izgatottabbá váltam, elkezdtem figyelni a testem működését, minden reggel hőmérőztem és grafikonon vezettem a kapott értékeket – és egyre szebb, peteéréssel koronázott ciklusok rajzolódtak ki.

2007. áprilisban viszont nagyon elkeseredtem, mert úgy tűnt, valami megint nem működik a szervezetemben. Már a 25. nap is elmúlt, és a peteérésnek semmiféle jelét nem tapasztaltam. Elkeseredésemben már ott tartottam, hogy eldobom a hőmérőt, és felíratok újra Norcolutot, hiszen az előző hónapok 30-31 napos ciklusaiból kiindulva abban a hónapban már nem láttam esélyt arra, hogy a szervezetem maga intézze a dolgát. A hőmérő végül mégis maradt, és egyszercsak, a 28. napon elkezdett felfelé kúszni a higanyszál… izgatottan vártam minden nap, hogy mi történik, valami megmagyarázhatatlan belső nyugalom szállt meg… A peteérés utáni 9. napon nem bírtam tovább, és délután csináltam egy terhességi tesztet… vártam 1 percet… 2 percet… és egy nagyon halovány második csíkocska kezdett körvonalazódni! Természetesen nem hittem a szememnek, elképedve írtam egy sms-t Norkának, hogy ez vajon lehetséges-e?? Norka tanácsára másnap reggel egy másfajta teszttel a kezemben újra próbálkoztam. Szentül megfogadtam, hogy most nem csinálom azt, amit hónapokon keresztül, hogy napokig lesem a tesztet, hátha két csíkocska lesz rajta, hanem a használati utasításon megjelölt 5 perc után, ha csak egy csík van, belenyugszom és kidobom. Eltelt az 5 perc, második csík sehol, sírva kidobtam a szemetesbe, és elmeséltem Norkának, hogy megint vaklárma volt az egész. Ő kibányásztatta velem a kukából a tesztemet, 10 percig szóval tartott, majd kérte, hogy nézzem meg újra, látok-e valamit? És láttam!!!! Egy nagyon-nagyon halvány második csíkot, de fogalmam sem volt, hogy csak a szemem káprázik vajon, vagy tényleg ott van-e? Sírva hívtam fel a húgomat, hogy jöjjön, segítsen, nézze meg, ő is lát-e ott valamit? Jött is hamar, hozott magával mégegy tesztet, amin már egyértelműbben látszott az a második piros csíkocska… Este a férjem is megnézte a tesztjeimet, boldogságunkban és megilletődöttségünkben szólni sem tudtunk… Nem mertem elhinni ez a csodát, másnap szaladtam vérvételre, és remegve vártam az eredményt… hosszas és idegőrlő telefonálgatás után tudtam meg, hogy bizony hihetek a szememnek és örülhetek, mert beköltözött egy kicsi lény a pocakomba!

A várandósságom elején felkerestem az endokrinológusomat, hogy megbeszéljük, szedjem-e továbbra is a metformint. Ő részletesen elmondott mindent, amit pro és kontra tudott, de a döntést rám bízta. A 9. héten elvégzett terheléses cukorvizsgálat eredménye épp a határértéken volt (7.6 volt a 120 perces érték), így gondolkodás nélkül szedtem továbbra is a metformint. Ezzel párhuzamosan részt vettem Zentai Andi diétás tanácsadásán, melyet kifejezetten kismamáknak tartott, és az általa javasolt étrend szerint kezdtem étkezni. Ennek hatására újabb kilóktól szabadultam meg, úgy, hogy közben állandóan jóllakott voltam, sohasem éheztem – számomra ez a régi, koplalós diéták után maga volt a csoda! Nemrég, a 28. héten voltam újra terheléses cukorvizsgálaton a terhesgondozás keretében, és – hála a metforminnak és a diétának, nameg a sok sétának – az éhgyomri cukroértékem 5.0 volt, a 120 perces pedig 6.8! Sokkal jobb eredmény született tehát, mint a 9. héten! A mérlegre állva is örülhettem, hiszen a 28. hétig összesen 4 kilogrammot gyarapodtam, elkerültem tehát az annyira rettegett komoly hízást.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen jól reagáltam a hármas kezelésre (metformin, diéta, mozgás), sokkal jobban érzem magam a bőrömben, a sok éven át annyi gondot és bosszúságot okozó panaszaim megszűntek, és ami a legnagyobb örömet okozza, itt rugdalózik a pocakomban a kisbabánk.

Kisfiunk érkezését 2008. január 20-ra várjuk.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com