G.Orsi igaz története

Hosszú időre nyúlik vissza a mi történetünk is.
Talán ott kezdeném, hogy 11 éves voltam amikor először jött meg a menstruációm. Utána 9 hónapig semmi és a rákövetkezők is össze vissza általában. Sose voltam az a vékony gyerek, felnőtt, sőt néha kifejezetten túlsúlyos voltam, de a szénhidrátcsökkentett diéta mindig bevált nálam. (Utólag tudom ez is egy jel volt.) 2003 októberében ismerkedtem meg a mostani férjemmel egy elég csúnya válás, szakítás után éppen egy vékonyabb időszakomban energiától feltöltődve rendes 30 napos ciklusokkal csak peteérés nélkül, amire szintén csak utólag jövök rá, mert a mai napig érzem a peteéréseket.

2004. február 1.-én összeköltöztünk a férjemmel és szinte azonnal elhatároztuk: mi bizony utódot szeretnénk. Teltek-múltak a hónapok nem történt semmi kivéve, hogy én hízni kezdtem a ciklusaim meg tágulni. Eltelt így kb. 2 év, amikor is na jó menjünk el orvoshoz. Naiv huszonévesként irány a körzeti sztk endokrinológiája. Ott azonnal kiszúrták a pajzsmirigyműködési zavaromat így gyógyszer (L-thyroxin) szedését írták elő. Csináltak egy pajzsmirigy ultrahangot is ahol persze kiderült, hogy az egyik oldalon a pajzsmirigyem kisebb. Jó tehát gyógyszer. Itt megjegyezném, hogy a sexhormonom is minden volt csak jó nem és szerintem már akkor kellet volna látnia a doktornőnek a PCO szindrómát is. Ismét eltelt egy kis idő, de ismét csak híztam és a ciklusaim meg tágultak olyannyira, hogy akár egy fél évig se jött meg. Ez már tarthatatlan állapot volt így fogtuk magunkat és kerestünk egy magánorvost. Sajnos ez se vált be pusztán csak annyira, hogy rájött nekem az L-thyroxin nem hat így átállított Euthyroxra. Ismét csak nem történt semmi. Se terhesség se ciklus.

Majd 5 évvel ezelőtt saját kezembe vettem a dolgok irányítását, leültem a számítógép elé és addig fel sem álltam, amíg rá nem akadtam a PCOS honlapra amiből rájöttem mi is igazán az én bajom. Ugyan nem tisztán emlékszem, de az ott leírt tünetek 90%-át produkáltam. Már biztos voltam benne, de kellet valaki, aki vér eredményeim alapján meg is erősít benne. Lakhelyemhez közel csak Dr. Knerczel László rendel így bejelentkeztem hozzá. Egy nagyon aranyos nagyon kedves és vidám orvossal találtam szemben magam, akiben szinte azonnal megbíztam. Elküldött vérvételre többek közt inzulintehelésre. A terheléses inzulinom ötszöröse volt a max megengedhetőnek és az UH is szőlőfürtre hasonlító petefészkeket mutatott. Megvolt a probléma, amit orvosolni kell. A doktor Úr csupa jóval bíztatott majd a kezembe nyomott egy receptet MERCKFORMIN XR 1000 amiből napi egy szemet kellett szednem. Villámcsapásként 2-3 hónap alatt rendeződött a ciklusom a petefészkeim kitisztultak csak a várva várt baba nem akart jelentkezni. Ezúton is szeretném megköszönni Dr Knerczel László munkáját, de ő nem endokrinológus, amire rá kellett jönnöm, akkor, amikor a MensMentis munkájáról olvastam.

Akkor döntöttem el én bizony Dr. Tűű László betege leszek. Bejelentkeztem hozzá és azzal kezdte, hogy bizony kevés gyógyszert kapok. Megemelte az Euthyrox adagomat és megkaptam A MERCKFORMIN 1000 mg tablettát napi 3 × 1000 mg-ot. Jó idők voltak :). Aki ismeri a mellékhatásokat tudja miről beszélek. Gyakorlatilag a munkám miatt az evésről szoktam le, hiszen nem tudtam mindenhol WC-re rohangálni. Nekem a legrosszabb a délután volt így a napi 5 étkezés helyett maximum 2-t tudtam teljesíteni. Bár ebben a 2-ben betartottam az előírt diétát. Eredmény megvolt: gyors fogyás, tökéletes ciklus.

És megtörtént a csoda. 3 hónap után pozitív lett a terhességi tesztem, amivel madarat lehetett volna velünk fogatni. A Flór Ferenc Kórházba szerettem volna szülni így újabb orvoskeresésbe kezdtem. Dr. Surányi Tibor először szimpatikusnak tűnt így bejelentkeztem hozzá. Megvizsgált, megnézett UH-val ahol a baba szívverése már látszódott is. Ekkor voltam 6 hetes terhes. Telt az idő majd a 9. heti vizsgálat alkalmával ez a „szimpatikus” orvos közölte ő bizony nem vállal, mert sok velem a probléma. Akkor azt hittem ráborítom az asztalt. Na hozzá se megyek soha többet és másnak sem ajánlom.

Újabb orvos keresés és egy kis segítséggel megtaláltam Dr. Erdélyi Zsolt szülész nőgyógyászt, akihez a mai napig ragaszkodom kedvessége lelkiismeretes munkája miatt. Első találkozásunk alkalmával derült égből villámcsapásként nem találta kisbabánk szívverését. Missed Ab. Összetörtünk. A doki nem győzött bocsánatot kérni mintha tehetett volna róla. 1 hétre rá befeküdtem a kórházba és megcsinálták a műtétet. Férjemmel egymást támogatva, lassan de biztosan tovább tudtunk lépni és reménykedni egy újabb csodában. Bejelentkeztem Tűű Doktor Úrhoz aki meglepetésemre egy újabb típusú gyógyszert (Eucreas) írt fel 3 × 1 szem. Ez a gyógyszer is kiválóan alkalmas arra, hogy az embert az evésről szoktassa le. A heti 7 nap éjszakájából 6-ban tuti hánytam. Amit nem tudtam, hogy ez a tünet a súlyos mellékhatások kategóriájába tartozik.
A három hónapos kontrollon aztán meg is kaptam a fejmosást miért nem jeleztem ezt a problémát azonnal. Ezek után vegyesen kaptam a Merckformint és az Eucreast megfejelve egy kis D-vitamminnal mert mint kiderült elég súlyos D vitaminhiányom van. Ismét betartottam a diétát, szedtem a gyógyszereket és újra sikerült. Rohantam az orvoshoz a pozitív terhességi teszttel a kezemben. 5 hetes terhes lehettem, amit az UH igazolt is. Ikerterhesség. Sárgatesthormon hiány miatt pótlást kaptam. Sajnos az örömünk nem tartott sokáig, nem indult be a kis szívecskéjük. Újabb missed ab. De nem adtuk fel.

Ahogy lehetett újra próbálkoztunk Closty-val és cikluskövetéssel. A closty-t nőgyógyászom nem találta a legjobb ötletnek, de mivel én ragaszkodtam hozzá megpróbált a lehető legjobb tudása szerint támogatni. 2013 januárjától úgy döntöttem már pedig én most akkor is betartom a diétát, lefogyok és egészségesebben fogunk élni. Kb 9 hónap Closty stimulálás után azt mondta nekem nőgyógyászom „Orsolya én többet nem tudok segíteni abban, hogy teherbe essen, de ajánlanék valakit”. Ezt a mondatát utólag is köszönöm, nem ámított, nem lehúzni akart anyagilag, hanem tényleg segíteni akart Ekkor március közepe volt.
Így kerültem Dr. Skriba Eszter szülész-nőgyógyász meddőségi szakemberhez. Női nőgyógyász…..Szkeptikus voltam, nem szeretem a női nőgyógyászokat, csak rossz tapasztalat és történet van bennem. De első találkozásunk minden ellenérzésemet elfújta. Kedves, aranyos (megkérdezi nem probléma e ha most megvizsgál!) szerintem szakmailag is profi. Elmondta milyen vizsgálatok várnak rám, mit hogy csinálnak, csinálunk. Első vizsgálatként egy méhtükrözést szeretett volna megcsinálni, amivel ha jól értettem meg is nézik, mi van bent. Férjem könyörgésére 1 ciklust kihagytunk, hogy majd a következő hónapban. De nem jött meg…

A melleim leszakadtak, fáradt voltam stb. Férjem egy délután hazaállított egy terhességi teszttel. Az ő megnyugtatására (hisz úgyse lehetek terhes) megcsináltam a tesztet. És nem hittem a szememnek. 2 csík. Azonnal hívtam a doktornőt, aki mikor meghallotta a hírt nagy nevetésben tört ki. Azonnal 3 × 2 szem Utrogestant írt fel és 1 szem Astrixot amiről először fogalmam sem volt micsoda, de elmagyarázta, hogy véralvadásgátlóként használják habituális vetéléseknél, olyan, mint az Aspirin. Az első UH-n már láttuk dobogni a kis szívét, de mint kiderült egy kicsit később estem teherbe nem a ciklus közepén. Végigrettegtem az első 12 hetet. Megkérdeztem a doktornőt elvállalná e a szülésemet, de sajnos nemet kellett mondania mivel per pillanat nincs kórházi háttere.

Nem ijedtem meg, hiszen kedves volt doktor uram biztos szeretettel vár. Bejelentkeztem hozzá terhességem 13. hetében, de mint kiderült szabin volt. Nem baj majd utána. Ő ekkor már az Uzsoki utcai kórházhoz tartozott. Egyik meleg nyári este ücsörögtem itthon próbáltam a diétán belül olyan nasit találni, amit este 9-kor is nyugodt lélekkel tömhetek magamba, amikor is elmentem a WC-re és ijedten tapasztaltam, hogy ömlik belőlem a vér. Hívtam a férjem, aki akkoriban éjszakázott, jöjjön haza menjünk a kórházba. Persze ott egy idős dokibácsi volt az ügyeletes, aki megvizsgált majd megállapította valóban vérzek. Gondoltam igen ezért jöttem. Semmi UH semmi más vizsgálat csak befektetett. Szerencsére az éjszakás nővér megszánt és hozta a kis kézi dopplekészüléket amivel meghallgattuk kicsi babám szívverését Ez nagyon megnyugtató volt utólag is köszönöm neki. Másnap elkezdtek vizsgálni, ahol kiderült haematómám van de az UH-s hölgy szerint az jobb kint mint bent csak sokat kell pihenni el ne menjen a baba. 2 nap múlva elmúlt a vérzés. Kikönyörögtem, hogy hazajöhessek, mert ott benn nem találtam a helyem és föl alá mászkáltam. Mondtam, hogy biz a én otthon többet tudok pihenni, feküdni, úgyhogy elengedtek azzal, hogy az előírt pihenést tartsam be. Úgy tettem. Nem is lett baj.
Ezek után a terhességem viszonylag problémamentes volt, annyit kivéve, hogy a genetika UH-n határértéket mértek a tarkóredőnél, de ettől mi nem ijedtünk meg, mi mindig szeretjük súrolni a határokat :). A vér eredmény igazolta is, nincs itt baj. 4-6 hetente küldtek terheléses cukorvizsgálatra és hormonmérésre. Nem is volt semmi gond egészen 2014. január elejéig. Akkor bizony emelkedett cukorértékeket produkáltunk. Még lejjebb nyomták a bevihető szénhidrátmennyiségemet és napi háromszor mérnem kellett a cukromat. De nem segített. Inzulinra fogtak, napi háromszor. Amikor a szülészem meghallotta majdnem elájult, mert bizony az Uzsoki utcai Kórház szülészete inzulinos kismamákat nem fogad. Nincs akkreditációjuk hozzá…. Na mondom szép. Nincs 2 hetem a szülésig (programozott császár) ami február 4.-e lett volna, és itt állok kórház nélkül. A szülészem próbált segíteni nem akart magamra hagyni semmiképpen sem. De szerencsére egy nagyon jó orvosismerősöm (a Flór Ferenc Kórházból), keresett egy nőgyógyászt Dr Szabó Lászlót. Egy csütörtöki napon telefonált a doktor Úr, hogy akkor hogy s mint vagyok mennyi idős terhes, stb. Mondtam én bizony betöltött 38. hetes terhes, inzulinos, kicsit magasabb vérnyomással de jól vagyok. Erre azt mondja nekem akkor ő szeretné ha szombaton azaz február 1.-én reggel 8 és 9 óra között bemennék és megcsinálja a császárt mert inzulinos kismamákat nem szeretik a 38. hétnél tovább húzni.

Meg kell mondanom irtóra megijedtem, hogy én erre nem vagyok felkészülve, nem ez volt a terv, stb. De mentem, aminek eredményként 2014. február elsején 10 óra 27 perckor megszületett kisfiunk Botond 3190 g-mal és 52 cm-rel 9/10-es Apgarral. Ma már itthon vagyunk, jól vagyunk, és küzdünk ki a főnök. :) Elnézést ha túl bő lére engedtem történetünket de azért tettem, hogy aki szintén ezzel a betegséggel küzd ne adja fel, van lehetőség és lehet siker.

Itt is szeretném megköszönni mindazok lelkiismeretes munkáját aki közreműködtek és segítettek abban, hogy kisfiunk ma itt szuszogjon mellettünk.
Köszönjük, Dr. Tűű Lászlónak, Dr. Skriba Eszeternek, Dr. Erdélyi Zsoltnak, Dr. Szabó Lászlónak és nem utolsó sorban kollégáiknak.

Orsi története

Newsletter Powered By : XYZScripts.com