Espero története

Már itt a legelején elmondanám, hogy az én történetem nemcsak hogy happyend-del végződik, de tulajdonképpen végig happy és reményteljes. Ezt pedig csak és kizárólag annak köszönhetem, hogy segítőkész és tapasztalt PCO betegségben szenvedő sorstársakra leltem, akik hamar rátereltek a “helyes útra”.

28. életévemet taposva, 2005 februárjában hagytam abba a Yadine fogamzásgátlót, hogy a szervezetem magára találjon, amire babát szeretnénk (2005 novemberére volt betervezve egy nagy utazás, ott szerettünk volna a lovak közé csapni :). A ciklusaim így alakultak az elkövetkező hónapokban: 39, 41, 54, 28, 88 nap. Az első kettő még nem volt gyanús, mert anno a fogigátló szedése előtt a 35 nap körüli volt a jellemző, a harmadiknál viszont már elmentem dokihoz, aki a “manuális” vizsgálat után közölte, hogy terhes vagyok. Mondtam neki, hogy az lehetetlen, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Aztán persze a teszt negatív lett. Valószínűleg már ekkor dokit kellett volna váltanom, de egyelőre még kitartottam az idős, jó szakember hírében álló, végtelenül kedves bácsi mellett.

2005 novemberében (amikor 88 nap után végre újra megjött) volt egy cikluskövetés, vérvétel, ultrahang és akkor derült ki, hogy PCO-ról van szó. A novemberi utazást egy dühöngő hurrikán miatt 2006 májusára toltuk (és ezzel együtt a babagyártást is), így nem idegeskedtem, mert a doki azt ígérte, hogy pár hónap alatt rendbe teszi a dolgokat. Az “öreg, tapasztalt róka” lapart javasolt, én pedig nem kételkedtem a szavaiban. Januárra tűztük ki a műtét időpontját, de ahogy közeledett a nagy nap, annál idegesebb lettem, bepánikoltam, elkezdtem kutakodni a Neten. És szerencsémre megtaláltam a Babanet PCO-s topikját. A műtéthez már minden előkészítő vizsgálatot elvégeztek rajtam, az utolsó pillanatban én mégis lemondtam azt.

A topikon olvasottak hatására nőgyógyászt váltottam és január végén elkezdtem szedni a Merckformin tablettát, 2×850 mg-ot. Máciusban az Agnucastont szedtem mellé, ami ugyanúgy barátcserje, mint a Premens, aztán áprilistól már Premenst szedtem, 1 szemet naponta. Ezenkívül ittam néha cickafarkfű teát, de azt nem rendszeresen. Áprilisban voltam először Aviva tornán, az utána következő hetekben párszor elvégeztem a teljes programot. Ezt csak a teljesség kedvéért írom le, mert hátha ez is szerepet játszott a sikerben, sohasem lehet tudni…

Amikor elkezdtem a metformint, akkor már két hónapja nyoma sem volt vérzésnek. Utána sem akart megjönni, a doki végül a százhuszonvalahányadik ciklusnapon felírta a Norcolut-ot. Rendes, erős vérzésem volt, jól kitisztult a szervezetem és előkészítette a terepet a babának. Aztán 2006 májusában végre elutaztunk két hétre nyaralni (ez fontos tényező, mindenkinek csak javasolni tudom, nagyon kell a lazítás), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd közben összejön az utód. Nem foglalkoztam semmivel, se hőmérőzés, se egyéb önvizsgálat. Amikor hazajöttünk, akkor kezdtem el hőt mérni. A 36,2-es hő hamar ráébresztett, hogy nem jött össze a terv. Aztán valamilyen csoda folytán, hazatérésünk után egy héttel, a 33. ciklusnapon volt peteérésem, éreztem a szurkálást, a nyák is stimmelt, a hőm is felment utána és ott is maradt.

Június 5-én hajnalban remegő kezekkel bontottam ki a teszt csomagolását, és bár már több tünet is utalt a terhességre, csak nehezen mertem elhinni, hogy 4 hónapnyi metformin szedés után, különösebb rásegítés nélkül sikerült a babásodás.

Pici lányunk – aki most is aktívan rugdos a pocakomban – 2007 februárjában látja majd meg a napvilágot.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com