Ella története

Nagyon fiatal voltam, mikor megismerkedtem a férjemmel, mindkettőnk tervei között szerepelt a minél előbbi családalapítás. 2003 októberében egy hónapos próbálkozás után beköszöntött a gólya, sajnos a boldogságunk nem tartott sokáig, mert a pozitív teszt után, bő egy hétre elkezdtem vérezni, rohanás a kórházba… az ultrahangon megállapították, hogy a baba nem fejlődik, szívhang sincs… műtéttel lett befejezve a terhességem. Sok idő kellett, míg lelkileg kihevertem a veszteséget. Elmentem továbbtanulni, megbeszéltük párommal, hogy kicsit összeszedjük magunkat, elkezdjük élni az életet, kicsit utazgatunk, de amint a körülmények lehetővé teszik a gyerekvállalást, belevágunk.

Egyre hosszabbodtak a ciklusaim, 2 havonta menstruáltam, felszedtem 20kg-ot, tele lett pattanással az arcom… nem értettem mi történik. Nőgyógyászom érdemben semmit nem csinált, Duphastonnal meghozta a menzeszemet, lett megvonásos vérzésem, de sejtésem szerint csak még jobban bekavart a már eddig is katasztrofális ciklusaimba. Végül 2005 júniusában határoztuk el, ha törik ha szakad nekünk gyerek kell, nem várunk tovább se az egzisztenciánk megteremtésével, semmivel. Elkezdtük a 3 hónapos felkészülést a babaproject előtt. Leszoktunk a cigarettáról, elkezdtünk sportolni, egészségesebben étkezni stb… Szeptemberben már élesben ment a próbálkozás! Igazán csak azután derült ki, hogy mennyire nem működik jól a szervezetem. Szeptember közepén elmentünk nyaralni, annyira boldog voltam, mert állandóan émelyegtem, cickók feszesek, érzékenyek voltak… alig vártam hogy hazaérjünk és tesztelhessek. 4 db tesztet lőttem el, mind negatív. Irány az orvos, megnézett uh-val nagyon csóválta a fejét, kérdezgette biztos negatívak lettek a tesztek, mert folyadékot lát a hasüregben. Éreztem hogy nem 100%-an vizsgál meg, mert siet, kaptam Duphastont szedjem be és 3 és a 21 ciklus napon csinálunk egy hormontükröt. A következő vizsgálatra (nov.25.) már az eredményekkel battyogtam, amik teljesen jók voltak, kivéve a progeszteron szintet, ami jelezte hogy nem volt peteérés. Csinált még egy ultrahangot, érdekes módon akkor már tele volt mindkét petefészkem apró kis cisztákkal. Igaz a véreredmények alapján nem, de a ciszták és a külső elváltozások alapján (pattanásos arc, nyak, szőrösödés, súlyfelesleg) ki lett mondva: PCOS! Kaptam egy Merckformin nevezetű gyógyszert, kezdjem el, próbáljak fogyni és higgyem el, 2 talán 3 év múlva lehet babám. Mondanom sem kell, egy világ omlott össze bennem.

Elolvastam a betegtájékoztatót, kicsit utána néztem az interneten, mi is ez a betegség. Mivel célszerű előtte csináltatni vércukor-, jobb helyeken inzulin vizsgálatot is, nem mertem elkezdeni szedni, kikönyörögni senkitől nem tudtam, helyette találtam egy teát aminek hasonló a hatása (kecskerutafű), ezt ittam. Az interneten keresztül felvettem a kapcsolatot hasonló sorsú nőtársaimmal, végül is Ők győztek meg arról, hogy igenis hat a gyógyszer, több példával alátámasztották… még akkor is ha nem kimutatható a magas vércukor-inzulin szint. 2006 január 31-t írtunk, és a teától kicsit javultak a dolgok, de mivel többre vágytam és már az sem érdekelt ha belehalok a gyógyszerbe, elkezdtem szedni. Szépen fokozatosan, először csak napokig negyedeket, mikor már nem voltam rosszul felet és így tovább… Felemelő érzés volt látni, ahogy tűntek el az aknék a testemről, elkezdett a súlyom lefelé lépkedni, jobb lett a közérzetem és bár nem volt kezemben semmiféle cukor vizsgálatról eredmény, megszűnt a kiszáradt száj és az állandó szomjúság érzete. Ezek után minden hónapban volt rendes vérzésem, 3 hónappal később spontán peteérést produkáltam, igaz ultrahanggal nem bizonyított, de a 18. ciklusnapon érzett petefészek szurkálás és a 32 napon beköszöntő menstruáció mind azt támasztják alá. Orvost váltottam, aki hajlandó volt kicsit gyorsítani a lépéseken, újabb vérvétel, megint jó értékekkel. Kaptam clostilbegyt-et, ami majd szép tüszőket csinál, csinált is a 17. ciklusnapon: volt egy gyönyörű szép 19 mm-es tüszőm, amit aznap este tüszőrepesztő szurival megrepesztettünk. A hőmet mértem, nagyon szépen ívelt a görbém felfelé, végül június 19-én igaz hogy halvány, de két csíkos teszttel leptem meg az én Drága Férjecskémet. Azóta eltelt több mint 3 hónap, pár nap és a 19. hetünket tapossuk a pocakomban lévő kicsi babámmal. A terhességem teljesen probléma mentes, a babám is szépen fejlődik, jövő év február 25-re vagyunk kiírva, de hogy melyik nap fog meglepni minket, az rejtély. Egy biztos, az lesz az egyik legszebb nap az életünkben. Mindennap eszembe jut amit az orvosom mondott: hogy talán 2-3 év múlva lehet csak Önnek gyereke…szerencsére nem így lett!!!

Newsletter Powered By : XYZScripts.com