Eclipse története

12 évet sem töltöttem be, amikor először megjött, majd utána 33-35 napos ciklusaim voltak. A kamaszkor sok szégyenkezést hozott, a pattanások és szőrösödés miatt. Nagyon sokat sportoltam, jó alakom volt, de a pattanások, amik a mellkasomtól a hátamig mindenhol voltak, nagyon zavartak, emiatt csúfoltak is.

Kozmetikushoz jártam, a nyomkodást nagyon rosszul tűrtem, a kozmetikus kiabált velem. A kezelés után 2-3 nappal a hegek újra gennyedtek, visszamentem, újra kinyomkodta, és közölte, hogy ez a sok csokievés miatt van, biztos a kakaót nem bírom. A sok csoki, chips, nass evése az stimmelt, de a sport miatt tartottam a súlyomat.

Középiskolás koromra a pattanásos tünetek enyhültek, a szőrösödés is. A sportot abbahagytam, ellenben rengeteget éjszakáztam, nem pihentem, ezért még vékonyabb és könnyebb voltam mint 14 évesen. 17 évesen kezdtem szexuális életet élni, az sztk-s nőgyógyász pofára Gracialt írt fel, bármilyen vérvétel, vizsgálat nélkül. 2 évig minden rendben volt.

Érettségi után külföldre mentem dolgozni, ott párkapcsolat híján letettem a tablettát, és 1-2 hónap alatt ijesztő tünetek uralkodtak el rajtam. Kihullott a fele hajam, olyan ütemben, hogy a lakástulajdonos, akinél szobát béreltem, a fejét csóválta, hogy mindenhol az én hajam volt. Ezzel együtt hirtelen 10kiló szaladt rám, és visszatértek a pattanások, édességfalási vággyal karöltve. Ekkor hónapokig csak és kizárólag kebabon, gyorséttermi kaján, jumbo mandulás croissant-on, és kólán éltem. Majd jött egy újabb kapcsolat, és ott kint kaptam egy régebbi fajta, magasabb hormontartalmú fogamzásgátlót, szintén pofára, de örültem neki, mert ingyen volt.
Hazatérve külföldről, újabb 2 év telt el eseménymentesen.

Majd egy szakítás után ismét letettem a tablettát. 3 hónapig nem jött meg, majd megjött valami barna izé, azonban többet egyszerűen nem jött meg. Ekkor már tudtam, hogy baj van, de nem mertem szembenézni vele, és egy jól fizető munkahely örömeit élvezve, belevetettem magam a nagy életbe. Rengeteg buli, elég sok alkohol, energiaital, és megint csak az önpusztító táplálkozási szokások: gyorséttermi koszt mindennap, csoki csoki hátán, energiaital hektoliterszámra, ez ment kb. 6 hónapig.
Megint megismétlődött az angliai eseménylánc: majdnem összes haj kihullása 2-3 hónap alatt, pattanások, és ezúttal 14 kg ugrott fel rám, 52kg-ról 66-ra híztam, és nagy bő fekete ruhákat kezdtem hordani, hogy leplezzem. Az édesség iránti leküzdhetetlen vágyat egy új tünet követte, amitől nagyon megijedtem, és nem tudtam, mi okozza: kézremegés, ájulás érzet, heves szívverés.

Mindezek ellenére, voltam olyan szerencsés, hogy találkoztam Életem Párjával, akivel nagyon hamar tudtuk, egymásnak vagyunk teremtve. Ekkor ki kellett mondanom hangosan, mindkettőnk számára, hogy valami nagy baj van velem, ilyen és ilyen tüneteim vannak, és nos, fogamzásgátlóra, attól tartok, biztosan nem lesz szükség, mert 6 hónapja nincs ciklusom.
A párom mindenben támogatott, hogy kiderítsük, mi a baj és orvosoljuk. Bejelentkeztem egy nőgyógyászhoz, és amikor a hüvelyi ultrahang képe feltárult, egyszerre mondtuk ki a dokival: PCOS. (Alig múltam 22 éves ekkor.) Mindkét petefészkemben kb. 20-20db, 2-3 mm-es ciszta volt, elvékonyodott méhnyálkahártyával. A petefészkek olyan mértékben meg voltak nagyobbodva, hogy a bal oldali csak hajszálnyival volt kisebb a méhemnél.
Bőgve jöttem ki a rendelőből, az utcán kiabáltam a páromnak, keressen mást, aki egészséges és biztosan tud gyereket szülni neki, mert én nem biztos. Ő azonban kiállt mellettem és biztosított a támogatásáról.

Ekkor váltam tagjává a Babanet PCOS topikjának, a topiklakó lányoknak sokat köszönhetek. A következő utam az MM Egészségcentrumba vezetett, ahol végre sor került a terheléses cukor-inzulin vizsgálatra, és a hormon panel felvételére. Ezzel együtt időpontot kaptam RR doktornőhöz. A konzultáción átbeszéltünk mindent. Beigazolódott az inzulinrezisztencia, hiperinzulinémia, és még valami: a cukrom is katasztrofális volt, az éhgyomori 3,3, a terhelt 3,0, emiatt volt a kézremegés, heves szívverés: ez a hipózás, amit csökkent glükóztolerancia okozott (még egy lépés a cukorbetegség felé). A hormonjaim a fejük tetején álltak: emelkedett tesztoszteron szint, és LH:FSH aránya 3:1-hez (az egészséges 1:1 helyett PCOS-oknál gyakori a 2:1, de ez még annál is rosszabb volt).
Antidiabetikumot, 3X500mg Meforalt írt fel, fokozatos felépítésre, a sportolás újrakezdését, és 160gr-os CH-diétát. A gyógyszerszedés brutális mértékben megviselt. Folyamatos hipózás, ájulásérzet és olyan vizes hasmenés gyötört, hogy még a sarki boltig, vagy kutyát sétáltatni sem mertem lemenni. Hetekig tartott a nyomorúságom, közben százszor elmondtam magamnak, amit a doktornő is elismert, hogy bár valószínűleg kamaszkorom óta ott bujkált bennem a betegség, az, hogy 22 éves koromra ilyen az állapotom, főleg a saját ámokfutó életmódom miatt van.
A párommal együtt világossá vált számunkra, hogy az egészségi állapotomra tekintettel, a gyermekvállalást fő céllá kell tenni, mert nem tudhatjuk, hogy hány évig fog tartani míg sikerrel járunk.

A metformin elkezdte kifejteni jótékony hatását. A hajhullás csökkent, a pattanások visszahúzódtak, én újrakezdtem a sportot, és végre leolvadtak rólam a kilók. A diétázással nem volt problémám szerencsére. A nőgyógyásztól kaptam Norculotot, hogy a maratoni vérzés nélküli időszaknak vége legyen, és innen kezdtük el számítani az új ciklust.
És láss csodát, a 39. napon spontán vérzés jelentkezett, nagyon örültünk. A hármas kezelés nem hozott rendszeres, szabályos ciklust, 33 és 54 nap között jött meg, azonban a 3. ciklusban már sikerült UH-val igazolt peteérést produkálni. Ez nagyon fellelkesített minket, még több erőt adott a folytatáshoz. Kontroll vérvételre került sor, mely minden területen javulást mutatott, tudtam, hogy jó úton járok.
Végül egy tél végi jól sikerült romantikus éjjel után már hiába vártam a menstruációt. Nem mertem elhinni, fel sem tételezni, hogy megtörtént a csoda. A babanetes fórumon még szitkozódtam is, hogy megint megszívat a természet. A lányok kérlelésére, végül 60. napon teszteltem, és abban a másodpercben megjelent a 2 csík. A Babanet topikból Lucuzsnak voltam a zebrapárja, egy napon teszteltünk pozitívat, az ő babája kb. 10 nappal fiatalabb. 2 nappal később a nőgyógyász nagy teljesítményű UH-ján már a szívhang is látszott: 6 hetes volt a kicsi. Teljesen problémamentes, könnyű várandósság után a gyermekünk háborítatlanul született, már elmúlt egy éves és életünk értelme, akit imádunk.

11 hónapnyi hármas kezelés után, spontán fogant. A metformint saját felelősségemre a javasolt időponton túl is szedtem, mert féltem a terhességi cukorbetegségtől, ami azonban elkerült szerencsére. A babát igény szerint szoptatom mai napig. Az első menstruációm a napokban jött csak meg.
Ez egyben egy új fejezet megnyitását is jelenti: a tesóvárás időszakát. 25 éves vagyok, és bízok benne, hogy még egyszer megtörténik velünk a Csoda!

A történetem talán tanulságos lehet sok fiatal lánynak, nőnek, aki nem törődik az egészségével, és azt hiszi, a tetteinek, az életmódjának nincsenek következményei. De, vannak, mégpedig súlyosak. Én azért vagyok szerencsés, mert nagyon fiatalon sikerült diagnosztizálni a betegséget, és egyúttal megkaptam a legjobb ellátást, és jól reagált a szervezetem a kezelésre. Ha még 10 évig szedek fogamzásgátlót, és a tünetek 10 évig elnyomva vannak, előfordulhat, hogy más a kimenete a történetemnek.

a kép illusztráció

a kép illusztráció

Newsletter Powered By : XYZScripts.com