Bettica története

Világéletemben olyan volt a mensim, mint a mesében: hol volt, hol nem.

2001-ben ismerkedtem meg a párommal, akkor elkezdtem szedni egy fogamzásgátlót… A gyógyszer miatt híztam 13 kilót…  Mindig is zavart a lábamon lévő erős szőrzet és persze a hasamon is volt egy férfias csík belőle, a combomról nem is beszélve… Állandóan kivirágzott az arcom a sok pattanástól, mitesszertől és mindenki csak azt hajtogatta, hogy ilyen alkat vagyok. Utáltam az állandó borotválkozást, a jobbnál jobb kozmetikai szerek tesztjét.

2006. februárjában a nőgyógyászom hirtelen lelkiismeretes lett és 5 évi fogigátló szedés után megkérdezte, hogy van-e a családban trombózisos.
Mondtam, hogy igen, Édesanyámnak volt már egy pár… A rendelésről recept nélkül jöttem el… Az orvosom kért genetikai vizsgálatot, hogy kiderítsük, örököltem-e. Miközben erre az eredményre vártam, Anyum haematológusa is jelezte, hogy szeretne minket is megvizsgálni, így ott is vérvétel, de az már kicsit alaposabb volt. Kiderült, hogy Leiden heterozigóta eltérés van, így “csak” kicsit nagyobb a kockázat nálam a trombózisra, mint bármelyik embernél, aki nem szenved semmi ilyesmiben.

Szerencsére nem kellett semmilyen kezelés, így egy időre meg is felejtkezhettem erről az egészről (leszámítva, hogy továbbra sem kaptam semmilyen hormonális fogamzásgátlót). Tehát a fogigátlót abbahagytam márciusban, lett egy megvonásos vérzésem, majd hosszú szünet jött.
Tesztek tizeit lőttem közben el, pedig védekeztünk, mert hát a kisördög nem alszik.

Majd 3 hónap teljes mensi szünet után visszamentem a nőgyógyászhoz. A tanácsa az volt, hogy várjunk még, hátha csak a gyógyszer miatt kell a szervezetemnek észhez térnie. Vártunk újabb 3 hónapot, addig természetesen vérzés sehol, néha barnázgattam, de ennyi. Dokihoz szeptemberben visszamentem, hogy hátha kapok végre valamit, vagy csinálunk néhány vizsgálatot. Vizsgálat közben ecsetelte, hogy örüljek, hogy csak minden második hónapban van mensim (ennyire figyelt, mivelhogy akkor már 6 hónapja nem volt), hiszen így nem kell bajlódnom azokkal bizonyos nehéz napokkal. Persze azért kisírtam nála egy UH-t, biztos ami biztos alapon.
Hát, a leletek sokkkoltak. Megnagyobbodott petefészkek és sok, apró ciszta. A Doktornő azt mondta nekem, hogy nincs miért aggódnom, ezek be nem ért tüszők… Kérdeztem tőle, hogy hormonális vizsgálat nem kell-e.
A válasz az volt, hogy látja, hogy nincs peteérés, miért kéne? Amikor mondta, hogy valószínűleg nehezen fogok teherbeesni és akkor is csak segítséggel, akkor majdnem elsírtam magam. Kezelés? Várjunk MÉG 3 hónapot… Kezdtem úgy érezni, hogy 3 hónap a gyógymód, hiszen mindig csak ezt hajtogatták… Páromnak sírva mondtam el a hallottakat, mert bár még nem akartunk babát, de 1 év múlva viszont igen…

Elhatároztam, hogy elkezdek egy fogyókúrát, hogy visszaszerezzem “sudár alkatomat”, hogy mire babát terveznénk, már ideális legyen a súlyom.

Hetekkel később, mikor kezdtem magamhoz térni, elkezdtem böngészni az interneten a Leidennel kapcsolatos fórumokat. Akkoriban csak 1-2 volt, így csatlakoztam az egyikhez. Szerencsémre ott volt egy lány, akinek PCO szindrómája van és nyúzott, hogy ezek a leletek igen csak hajaznak egy PCOS-re (Életkék, örök hála, hogy addig nyaggattál, amíg tovább léptem:) ). Menjek és vizsgáltassam ki magam hormonálisan. Ekkor már nem védekeztünk, minek, ha úgyis nehezen fog jönni, akkor rábízzuk a döntést a bébire, minket már nem tartott vissza semmi…

Rászántam magam és kértem a háziorvostól egy beutalót endokrinológiára.
Kértem időpontot is, így már csak másfél hónapot kellet várnom, hogy lásson egy szakember. Vettek vért, majd újabb másfél hónap várakozás eredményekre, időpontra. Közben barnázgattam kb. 4 hetente… A leletek elemzésekor rákérdeztem az orvosnál, ugye ez pcos? A doki elhülve nézett, majd visszakérdezett,
– Tudja mi az?
– Igen, gyanús volt és utánanéztem…
– Egyenlőre nem biztos, be kellene feküdnie, 1-2 vizsgálat miatt,de előbb várjuk meg, hogy a hiányzó progeszteron eredmény milyen lesz…
Ekkor már tudtam, hogy én nem akarom ezt. Mindegy hogy lapar vagy drilling, én erre még nem vagyok felkészülve. Metformint akartam és nem pedig műtétet… Ismét jött az elhatározás: legyenek meg az eredményeim és akkor keresek egy orvost, aki érdemben tud nekem segíteni.
Mire a “ciklusom” elérte a 120napot, besokalltam… Időpont nélkül odamentem az endokrinológushoz gyógyszerért, hogy legyen végre mensi és új hónapot kezdhessünk (a hiányzó labor eredményeim még mindig nem készültek el…). Felháborodva ugyan, de adott receptet Clostyra… Ez volt az a pont, amikor megálljt parancsoltam magamnak. Felkészültem a pcos honlapon leírtakból, így tudtam, hogy nekem nem szabad azt a gyógyszert így bevennem…

Újabb orvos keresés vette kezdetét, amikor is egyik barátnőm rákérdezett a nőgyógyászánál, hogy kezel-e ilyen betegeket, mint én. Kiderült, hogy igen és használja a metformint is… Tárt karokkal fogadott ez a kedves, fiatal nőgyógyász. Addigra kikértem a leleteimet az endokrinológiáról, így már azokkal a kezemben, hőgörbével, UH fotóval a petefészkeimről mentem be hozzá az első találkozásra. Örült, hogy ennyire sok eredmény már megvan és megerősítette, hogy tényleg PCOS-ről van szó. A metformin felírásához alapot keresve kért terheléses vércukor vizsgálatot, amit és meg is csináltattam + befizettem magam 2 inzulin érték nézésére is ;) Szerencsére minden normális volt, legalább bizonyított IR-em nincs.

Ennek ellenére felírta nekem a metet, úgymond saját felelősségre.
Emlékszem, hazafelé menet, első utam a gyógyszertárba vezetett a recepttel. Mintha olyan sok múlna azon az 1-2 napon… Furcsa volt az a nap, mert akkor tartottam a ciklusom 128. napján és egy késői, de spontán tüszőrepedéssel sikerült megkoronázni a gyógyszer megszerzését :D Szép lassan emeltem az adagot, még így is 2 hét alatt sikerült elérnem a kiírt dózist…

Szorgalmasan mértem a hőm, a 142 napos ciklus után lett egy 90 napos is, aminek én már akkor örültem. A gyógyszer hatásának tudtam be. Majd egy 32 napos ciklust követően, reménykedtem egy újabb 32 naposban. 19. napon éreztem a tüszőrepedést, így a 29. naptól már teljesen be voltam zsongva. Borozós hétvégére készültünk a párommal és néhány barátunkkal,nem akartam nagyon duhajkodni, ha baba van végre a dologban, így péntek reggel ellőttem egy tesztet. 5 perc múlva megjelent egy halovány csíkocska… Azt sem tudtam, hogy hova kapjak :D Odamentem a páromhoz, beültem az ölébe és a fülébe súgtam: ” Jó reggelt, Apuci!”

Először nem értette… akkor megerősítettem benne, hogy jól értette, babát várunk. Fülig ért a szája, csak annyit tudott kérdezni, hogy biztos??? :D Hihetetlen boldogok voltunk mindketten…  Fotóztam jobbról, fotóztam balról a tesztet és küldtem az értünk drukkoló topik-barátoknak a fotót. Munkahelyünkre tartva az autóban már a jövőt tervezgettük, meg hogy ki mikor tudhatja meg…

A terhességem gond nélkül zajlott, most itthon vagyok a 3,5 hónapos “óriás” Bencémmel. Bence 2008.06.15-én született 4200gr-al, 56cm-el hüvelyi úton. Nehéz szülés volt, de megérte. Azóta is tartja “szokását” és mindig megdöbbenti az ismerősöket tekintélyes méreteivel :) Épp a napokban fogjuk az első + tesztünk 1 évét ünnepelni ;)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com