Baratodildi története

Sokat gondolkoztam rajta, le merjem-e írni a történetemet, mert most éppen nagyon jól alakulnak a dolgok és nem szeretném elkiabálni. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy nem ezen múlik talán a siker.
Amióta vissza tudok emlékezni bolondultam a gyerekekért. Mindig is sok gyereket szerettem volna, de nem volt könnyű megtalálni a megfelelő partnert hozzá.
2004. júniusban döntöttük el, hogy itt az idő, jöhet a baba. Elmentem a nőgyógyászomhoz, aki uh és vizsgálat után azt javasolta szedjek három hónapig fogamzásgátlót és majd aztán könnyebben összejön a baba. Na ezt teljes értetlenséggel fogadtam, mivel előtte egyszer fél évig szedtem fogamzásgátlót és utána alig talált magára a testem, fél évig nem is menstruáltam. A gyanú bennem akkora volt, hogy felkerestem egy ismerős nőgyógyászt is. Ő is megvizsgált és javasolta folsav szedésének elkezdését és zöld utat adott a próbálkozásra.
Következő ciklusban terhes lettem. Az örömöm határtalan volt. Új nőgyógyászhoz mentem: 5 hetesen 3mm petezsák. Rá pont egy hétre hirtelen vérzés és már meg is műtöttek. Egyszerűen el sem akartam hinni, hogy ilyen lehetséges. Pont velem, pont velem, aki annyira vágyik a babára.

Összeszedtem magam, mert mindenki avval biztatott, hogy ha egyszer ment, megy ez újból és én hittem, hogy azonnal újból össze fog jönni. Négy-hat hónap pihenőt javasoltak. Ezt nem volt könnyű elképzelni, de sajnos betartani annál könnyebb. Három hónapig még vérzésem sem jött meg, aztán pedig teljesen rendszertelen lett a ciklusom.
5 hónappal később már tudni akartam, hogy akkor most mi a helyzet. Az orvos megvizsgált, nem voltam terhes, menzi sehol, ezért először találkoztam a Norcoluttal. Majd azt javasolta: újabb hónap Norcoluttal és még két hónap clostival, mindez védekezés mellett. Azt hittem beleőrülök a tudatba, hogy még hónapokig ne is próbálkozhassak. Az első clostis hónapban nem volt peteérésem, a ciklusom mégis kezdett rendszeressé válni a sok gyógyszertől. Az orvosban csalódtam, mert a hormonvizsgálat, ami a peteérést igazolta volna, már csak akkor jött meg, amikor az újabb adag clostit is beszedtem. A doki legyintett, hogy nem volt sürgős, akkor ebben a hónapban próbálkozhatunk is, ha akarunk, mert ebben ugyanannyi clostitól úgysem lesz peteérés. Szedjek aztán dupla annyit, hátha az majd segít. Ezt nem akartam elhinni, így már az ingyenes egészségügyben nem bízva elmentem egy magánklinikára, ahol egy nagyon kedves idős nőgyógyász sínre tett. Leállított a clostiról, hőmérőzést és hormonvizsgálatot javasolt kitisztult szervezettel. Hihetetlen így utólag, de nekem ez nem volt még előtte. A hormonkép a jelentőségét vesztette, mert abban a spontán ciklusban újból terhes lettem.
Az örömöm meglepetéssel volt vegyes, hiszen mást sem hallottam előtte, mint azt, hogy nekem csak gyógyszerrel lehet babám. Újból orvost kerestem. Féltem az első hetektől, sajnos nem alaptalanul. Újból vérezni kezdtem, de ezúttal időben jött a progeszteron pótlás és szigorú ágynyugalom mellett megmaradt a terhességem. A 18. héten, amikor megjött az afp és a genetikai uh-ra került sor, akkor ért a tragikus igazság, a kislányunknak nem záródott le két csigolyája, meg kell szakítani a terhességet. Azt hittem, egy világ omlik össze. Úgy éreztem, ezt nem lehet elviselni. Aztán mégis elviseltem, mégis ment az élet tovább.
Szerencsére ezúttal a ciklusom rendezetten 29 napos lett, viszont elkeseredve tapasztaltam, hogy a hormoneredményemben vannak kiugróan rossz értékek. A tesztoszteronom magas volt és megint nem volt peteérésem. Már éreztem, hogy ez megint hosszú folyamat lesz, mire újból terhes leszek. Sajnos először szembesültem azzal, hogy ez PCOS. Azt se tudtam először, eszik-e vagy isszák.

A nőgyógyászomnak és sok fórumozó sorstársnak köszönhetően ezúttal nem vesztegettem az időt és belevágtam a kivizsgálásokba, már két hónappal a veszteség után. Rengeteg kört futottam, mire megtaláltam a megfelelő orvosokat, mire elvégeztettem a szükséges kivizsgálásokat. Az IR nálam már nagyon nagyfokúnak bizonyult, de a cukrom még éppen rendben volt. Azonnal diétázni kezdtem a metformin mellett. Fokozatosan, átlag fél kilót fogytam hetente. Fél év diéta és metformin után úgy éreztem, tovább kell lépnem, mert nem történik megint semmi. Meddőségi szakemberhez fordultam, aki clostit ajánlott. Ezúttal uh követés és gyors hormonvizsgálat volt mellette, szívesen belevágtam és a második hónapban terhes lettem.

Most már nem csodálkoztam a terhességen, mert 10 hónapja céltudatosan, sokat tanulva és sok-sok küzdelem árán jutottam el hozzá, míg végig pontosan tudtam mi zajlik bennem. Szinte szakértővé váltam a testem minden rezdülésére. Még most is félek, mert még van két trimeszter a terhességből, de a hitem napról napra nő, hogy menni fog. Most kezdettől fogva nézték a progeszteron szintemet, és amint kellett, elkezdtem Utrogestant szedni. A vérezgetés így elmaradt. Mindig azt hittem a 2-es a szerencseszámom, de remélem most a hármas lesz az.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com