Babó története

Gondoltam, hogy az én történetem is a honlapra kívánkozik. Közel 50 évesen kellett megtudnom, hogy nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen a világon – legalábbis Magyarországon-, akinek az életét tönkre teszi egy kezelhető betegség.

Én már 13 éves koromban “indítottam” hirtelen hajhullással és fejbőrviszketéssel. 17 éves koromban volt az első menstruációm, több hónapos kihagyásokkal követték egymást. Az első bőrgyógyász nem is próbálkozott kenceficék felírásával, hanem megkérdezte, rendben van-e a ciklusom?

A következő 30 évben nőgyógyászok és endokrinológusok tömegét kerestem fel. Időközben egyéb tüneteim is kialakultak: huszonéves kortól rettenetes aknék, fájdalmas-görcsös menstruáció, mastopathia /a mell szövetének cisztás elfajulása/. Részesültem különböző hormon-bombázásokban, eredmény nélkül.

Az összbenyomásom az volt /még a tényleg segítőkésznek tűnő orvosok esetében is/, hogy a szakembereknek gőzük sincs betegségem mibenlétéről, a kezeléséről pláne nincs. Ultrahanggal, majd laparoszkópiával is megerősítették a petefészekciszták meglétét. Természetesen a ciszták mérete időről időre beavatkozás nélkül is változott. Endometriózist is diagnosztizáltak. A meddőség persze természetes volt.

Én állatorvos vagyok, évekig tehenek szaporodásbiológiájával foglalkoztam, elismerten jól. A nagyüzemekben nem lehetett hónapokig /pláne évekig!/ kísérletezgetni a leendő kistehénmamákkal, gazdaságossági okok miatt…

Summa summárum: egy ott használatos és humán változatban is létező, de nem PCOS-ban alkalmazott hormonkészítményt sikerült beszereznem és beszednem, aminek az eredményeképpen 10 hónap múlva egészséges gyermekem született /a szülés nem indult meg, császározni kellett/. A terhesség alatt az összes addigi tünetem megszűnt. De szép is lenne, ha ezzel zárulna a történetem! De sajnos nem. Szülés után fél évvel fokozatosan minden régi tünetem kiújult, egyedül a menstruációs rosszulléteknek intettem búcsút. Időnként komoly alhasi fájdalom űzött nőgyógyászhoz: ciszta, Norcolut, szünet, ismétlés. Öt éve az orvos a cisztás petefészek eltávolítását javasolta, bejelentkeztem a kórházban a javallott orvoshoz és innen kezdődik a horror. A brilliáns operatőr az első körben kivette a másik petefészket, aztán felajánlotta, hogy “ha gondolom”, a méhet is kiveszi, mert “miómás göbök” vannak rajta; én hülye, még ebbe is belementem, csak megszabaduljak a cisztástól.

Végül kizárólag azt hagyta bent, hamis zárójelentést adva a teljes exstirpációról. Valamit nyisszantott a cisztásból is, mert pár hónapra rendbe jöttem tünetileg, de utána újult erővel jelentkeztek a panaszok, néhány újjal is megspékelve. És az “itt a petefészek – hol a petefészek?” c. szórakoztató játék, évekig. Azon nőgyógyászok, akiknek őszintén elmeséltem a történetemet nem találták meg a petefészket. Akinél nagy ravaszul csak alhasi fájdalom panaszával jelentkeztem, azoknál 10 másodpercen belül látható volt az UH monitorán.

Újabb orvos akadt, aki vállalta az ominózus szerv eltávolitását /természetesen úgy, hogy a petefészek szót nem írjuk le és nem ejtjük ki a szánkon/- Nem találta, csak megpungálta. A következő egy sebészorvos volt, aki a műtét után megnyugtatott, hogy tényleg kiszedte, “egy gombostűfejnyi sem maradt bent”. Mondanom sem kell, él és virul a petefészek., szép nagy cisztákat produkálva, kétséget kizáróan az én hasüregemben.

Most már tényleg az utóbbi hónap történései következnek: véletlen rábukkanás az interneten Petrányi doktorra, a pcos.hu-ra. Immáron a kezemben van egy dobozzal a GYÓGYSZER-ből; pár nap múlva még vár rám egy /pártatlan/ kismedencei UH és utána: lesz, ami lesz, én elkezdem szedni…

Elnézést, de nem tudtam szűkszavúbb lenni; sorstársakként remélem, ez nem zavar Titeket. Jó lenne, ha pár hónap múltán a dolgok jó alakulásáról számolhatnék be. Ha így történik, jelentkezni fogok.

Newsletter Powered By : XYZScripts.com