Álmos baba története

Egy ködös, párás hajnalon felriadtam. Rémülten ültem fel, mert azt álmodtam 3 gyermek futkos köröttem. Zúgott a fejem. 19 éves voltam ekkor, s a valóság szele még meg sem érintett, el sem suhant mellettem.

Évekkel később egy másik, már napos reggelen pedig arra riadtam, hogy álmomban nem volt gyermekem. Mikor felültem, boldogság öntötte el szívemet, mert ott ültek ők, mindhárman.

21 évesen első gyermekemnek adtam életet, Lillának. Csudaszép mandulavágású szemei vannak, barna derékig érő haja, s nem kis büszkeségemre a “kis indiánlánlány” kitűnő tanuló és 8 éves.
Sajnos első házasságom zátonyra futott. Szívem tele volt fájó emlékekkel, s próbáltam minden erőmmel új családot építeni Lilla köré 3 éves korában.

Második gyermekemnek nem én adtam életet. Réka ajándék, szőke zöldszemű hercegnő. Más anya szülte nekem. Alig fél évvel később született, mint Lilla gyermekem. Édesanyját elvették tőle az “égiek”, s engem rendeltek helyébe.

Fájó emlékek facsarták szívünket, mikor Réka édespajával egymásra találtunk. Őt a felesége iránt érzett ordító gyász, engem a házasság intézményébe vetett hitben való mély csalódottság marcangolt.

Egy napos ismeretség után költöztünk össze. Akkor nem mérlegeltünk, így láttuk jónak. Utólag átgondolva nagy volt a kockázat, mégis nagyon megérte. Ennek több, mint 4 éve.

1 év után ismét házas voltam, de úgy léptem a házasságkötő terembe, hogy a saját döntésünk volt, csak a miénk, kettőnkké, illetve négyünkké.
2 év elteltével örülhettünk a kis kétcsíkos tesztnek, hogy jön a harmadik baba. Örömünk nem tartott sokáig. Az első pillanattól tudtuk, hogy baj van, éreztem. Akkori orvosaim szerint pszichésen képzeltem be.

Ekkor pedig tudtuk, hogy PCO-s vagyok, mégis “tojtak” ránk.
A baba korán, még a pocakban búcsúzott tőlünk. Rettenetes volt, magamat okoltam. Hetekig  elbújva sírtam, mikor nem láttak a gyermekeink.

Majd lemondtunk a közös álmunkról, a gyermekről, igyekeztünk továbblépni. Váltanunk kellett, így kezdtem a munkahelyváltással. Közben egy nagyon rendes, szakmájában elismert, lelkiismeretes orvos Merckformint írt elő, aminek hetekkel később már látszódtak áldásos hatásai.

Miután kiléptem munkahelyemről, hogy végre kicsit gyermekeim, s saját egészségemmel törődjek legalább pár hétig, ekkor fogant meg közös gyermekünk, Álmos.
Viszonylag könnyű várandósság alatt meglepetések sora ért. Jól voltam, a cukorszintem rendeződött, erőfeszítés nélkül fogytam 10 kilót, miközben a kisbaba gyönyörűen fejlődött.
Az elején hormontámogatást kaptam, nehogy baj legyen.

12 hetesen kislányaink nagy örömére elmondták, hogy hajhúzogatós legényke érkezik a családba. Gyermekeink szinte minden alkalommal aggódva jöttek velünk az ultrahangos vizsgálatokra öcsköst nézni. Olyan volt, mint egy mozi. Az orvos nekik mutogatott mindent, ők meg boldogan tátott szájjal figyelték, éppen milyen cirkuszi mutatvánnyal áll elő a kistesójuk.

A 40. héten burokrepesztés mellett született meg a kis jövevényünk. Elég gyorsan jött, a repesztés után 4 órára már szopizott is boldogan. Apukája jelen volt, sőt asszisztált születésénél, így hihetetlen erős kapocs nőtt közéjük, s közénk.

A terhesség egész tartama alatt szedtem a Merckformint 3*850 mg-ot, majd a szoptatás alatt is. Álmos nemsokára 10 hónapos, még mindig szopizik, s közben szedem tovább cukrom miatt a Merckformint. A babánál soha semmilyen problémát nem okozott, okoz.

Próbáltak mások lebeszélni róla, de éreztem, hogy jó úton járok, így nem engedtem a nyomásnak.

Azóta teljes lett a családunk, a kis nagylányaink imádják Álmost, aki már egyenértékű pajtásuk is, hiszen reggelente átmászik a szobájukba, ahonnan percekig csak a kacagás hallatszik. Álmos egyébként végtelen nagy kopé, mosolygós csibészke, szőke hajjal, nagy kék szemekkel, “méteres” szempillákkal.

Egyik nap azt vitatta meg Réka és Lilla, hogy melyikük testvére Álmos. A választ és a magyarázatát is ők adták egymásnak:”-Mindkettőnk testvére, mert félig én, s félig te vagy Álmos!”

…..

A történetünk vége, Illetve a kezdete:)

Newsletter Powered By : XYZScripts.com