Alisha története

(A történet szerzője Angliában él, az ott érvényes protokoll szerint részesült kivizsgálásban és kezelésben. Angliában a terhességi diabétesz kezelési protokolljában jelen van a metformin felírása. )

Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, én is megírom a történetemet.  Az utam különbözik sokakétól és ezért gondoltam, megosztom a magamét.

Az első gondok az életemben mindjárt 12-13 éves koromban jelentkeztek. Menzeszem hol volt, hol nem. Néha hónapokig nem jött meg, de volt olyan is, hogy hónapokon át véreztem! Az anyukámmal nem igazán beszéltem erről, magamban tépelődtem. Azt hittem, a görcsök és az igen erős vérzés normális. Ahogy felnőttem, úgy jöttem rá, hogy valami nincs rendben – de féltem a nőgyógyásztól. Aztán amikor felkerestem, mindegyik esetben fogamzásgátlót ajánlottak, hogy ezzel állítsuk be a ciklusomat. Soha senki nem említette a PCOS-t.

Aztán férjhez mentem, és úgy döntöttünk, hogy azonnal szeretnénk babát, mivel közeledtem a 30.évemhez. Egy évig próbálkoztunk, de nem jött a kisbaba, pedig ekkor nagyjából normálisak voltak a ciklusaim. Aztán egyre jobban elkeseredtem, már azt gondoltam, hogy nekem soha nem lesz babám. Ekkor a sógornőmnek köszönhetően elmentem a háziorvosomhoz, aki mindjárt szakorvoshoz továbbított. Az első találkozó 3 hónap elteltével történt meg – és teljesen ledöbbentem, mert ez az orvos volt az első, aki kimondta a diagnózist: PCOS. De előbb meg kell erősíteni ezt vizsgálatokkal.

Mikor hazaértem, elkezdtem bújni a Netet, a könyveket, és csak ültem kukán, de az olvasottak megmagyaráztak pár dolgot. A párom volt először spermavizsgálaton, majd én következtem a vizsgálódásoknál. Nekem hasi ultrahangom volt. Újabb 3 hónap után mentünk vissza, és ekkor mondták, hogy a diagnózis PCOS. A férjem szerencsére teljesen normális leleteket produkált.  A dokitól azzal váltunk el, hogy fogyjak le, és 6 hónap után vár vissza bennünket. Hazafele igen csöndben voltam és csak magamban gondoltam azt, hogy na, ennek is én vagyok az oka, nem tudok adni egy gyermeket a páromnak.

Az első hónap maga volt a kész őrület. Azonnal diétázni kezdtem, a GI diétát csináltam, és mellette elkezdtem sportolni. Az első hónapban 4 kg-t sikerült ledobnom – igaz volt is miből. Akkor a házidokim fel is írt egy fogyást segítő gyógyszert, Xenical volt a neve. 6 hónap alatt szépen fogytam, összesen 12 kg-tól szabadultam meg. Alig vártam a kontroll időpontját. Közben a sok-sok utánaolvasás hatására, elkezdtem hőt is mérni reggelente, bár soha nem tudtam, mire is jó az, milyen tüneteket kell figyelnem…

Aztán amikor meg kellett volna egyszer jönnie a menzeszemnek, valahogy késett, és teszteltem. A teszt halvány pozitív lett. Teljesen odavoltam, hogy diétával és mozgással sikerült!! A dokis időpontomat le is mondtam, mivel kismama voltam. Sajnos, a 10.héten elkezdtem vérezni… be kellett mennem UH-ra, már akkor tudták, hogy baj van. Csak én nem akartam elhinni, és bíztam benne, hogy a babám életben marad. Másnap a mentő vitt el, görcsök között veszítettem el a kis angyalkámat.

Mindenkit okoltam mindenért, magamat, a páromat, az orvost… aztán a dokim mondta, hogy várjunk 6 hónapot az újra próbálkozással – de mondtam, hogy nem. Az első hónapot vártuk ki, majd a dokim javaslatára elvégeztünk két újabb vizsgálatot. Az egyik a petevezető átjárhatósági volt, a másik pedig vérvétel (hormonok). Mindkettőnek jó lett az eredménye, tehát átjárható vagyok és peteérésem is van.

Újabb 5 hónap múlva ismét kontrollunk volt. Azt mondta a doki, a PCOS tüneteit igen jól kezeltük, van 30-32 napos ciklusom peteéréssel, a hajam nem hullik, pattanásom sincsen már. Ezért azt írta a papíromra, hogy „meddőségének oka ismeretlen”. Felírt klomifent (peteérés-serkentőt), hogy szedjem be, így próbáljuk meg a következő hónapban.

Édesapám születésnapja közeledett, aki akkor már egy éve halott volt. Ekkor volt a ciklusom vége is, tesztelnem kellett, hogy lássuk, a következő hónapban be kell-e szednem a gyógyszert vagy sem. Azt mondtam, tesztelek ezen a napon, mert az angyalkám és az apukám küldeni fog nekem egy kis hercegnőt vagy egy herceget. És a teszt pozitív lett! Amikor megláttam ezt, nem hittem el, sírni sem tudtam… amikor a páromnak megmutattam, akkor gördült le az első könnycsepp a szememből.

Azonnal hívtam a dokimat, hogy most mi a teendő – volt már egy vetélésem ugyanis. Az ötödik héttől elkezdtek ultrahangozni, és a 7.héten ott volt a kis krokodilom dobogó szívecskével. De a lelkem nem nyugodott meg soha, aggódtam, hogy ez a gyermek megszületik-e. Mindenki azzal volt oda, hogy fiú lesz-e vagy lány, nekem meg az volt a fontos, hogy egészséges-e. Amikor elmentem egy idióta, megbízhatatlan vizsgálatra, akkor megállapították, hogy nagy valószínűséggel Down-kóros. Egy világ omlott össze bennem, és el kellett mennem a kórházba egy tájékoztatásra, mennyire is megbízható ez a teszt, és mire kell felkészülnöm, ha beteg lesz a gyermekem. A nővér rá akart beszélni arra, hogy vetessem el – nemet mondtam.

Az újabb ultrahangok szerint a Down-kór kizárható volt. Viszont cukorbeteg lettem. Akkor a nővérke elmondta, hogy mit kell ennem, és metformint írt fel. Teljesen ledöbbentem: metet, most? 500-as adaggal kezdtünk, azonnal rosszul is lettem a második nap, mivel a diéta – amit már régóta tartottam – olyan hatásos volt, hogy a kaja utáni méréskor 3.7-es lett az eredmény. Így a nővér azt mondta, hogy nekem met nem kell, főleg nem a 2*1000-es szokványos adag.

Állandóan mértem a cukromat, és ultrahangokra is jártam. Végül a kicsikém megszületett spontán szüléssel és teljesen egészségesen.

Ezután úgy határoztunk, hogy nem várunk sokáig, és újra kezdjük a próbálkozást. Egy évig vártunk… sajnos a ciklusom nem állt be normálisra. Az első vizsgálatok azért mégis igazoltak peteérést. Aztán ismét elkezdtem diétázni, mozogni, és most a ciklusom úgy tűnik, beáll ismét rendszeresre. Így most újra a csodára várunk, immár 2 és fél éve az első kicsi hercegnő megszületése óta. Bízom abban, hogy a diéta és a mozgás meghozza az eredményét, mert sajnos nekem nem írnak fel gyógyszert (és egy gyermekünk már van). De hiszem, hogy ha egyszer sikerült, akkor másodszorra is fog.

ig_alisha

Newsletter Powered By : XYZScripts.com